Bevezető

Mokry Mészáros Dezső művészetével való találkozásom emléke, az első kiállítási élményeim közül tolakszik elő. Mint képzőművészetért rajongó, megszállott fiatal, szinte hetente menetrend szerint látogattam a Miskolci Képtár "A 20. század magyar festészete" című kiállítást a Kossuth utca 13. szám alatti kiállítóteremben. A kissé hézagos, de mégis villanásnyi szépségekkel is megajándékozni képes anyag, amely egy újszülött intézménynek volt első próbálkozása, minden hétvégén vonzott.

A századelő művésztelepi mozgalmaival induló képsor a helyi vonatkozású művészeket is besorakoztatta a történeti kor analóg körülményei és pályatársai közé és több, számomra addig ismeretlen alkotót és művet is felsorakoztatott. Külön izgalom fogott el mindig, amikor az egyik paravánon egymás fölé akasztott két kisméretű képhez értem. A plein air festészet különféle próbálkozásait reprezentáló művek között, szinte kis furcsa szigetként függtek ezek a Mokry képek, különleges hangulatot teremtve maguk köré.

A sors folytán később, már mint muzeológus kerültem e munkák közelébe, megismerve a miskolci múzeumban levő társaikat is. Amikor tervkészítés közben, fontos feladatként vetődött fel a helyi vonatkozású képzőművészet feltérképezése, rögtön Mokry Mészáros Dezső jutott az eszembe. így fogtam hozzá feltárni ennek a rendkívül érdekes egyéniségnek életútját, munkásságát.

"Festészete különálló jelenség századunk első évtizedeinek művészetében." - írja Beke László a Magyar művészet (1890-1919) c. kézikönyv vele foglalkozó részében. Valóban Mokry Mészáros Dezső művészete nehezen tipizálható alkotó mozzanatok eredménye. Életútja a tizenkilenc éves fejjel megélt századfordulótól a két világháborún keresztül 1970-ig tart. Ez a bizonytalanságokkal, kalandokkal, nélkülözésekkel és megpróbáltatásokkal teli élet ugyan olyan egyenetlen, mint művészi vállalkozásainak korszakonkénti váltakozása. Mégis, ebben az egyenetlenségében egyben különlegessége is rejlik. Különleges az ahogyan kapcsolatba kerül a művészettel. Ahogyan, és amilyen sajátosan reagál alkotásaival a kora által felvetett problémákra. Amilyen kitartó makacssággal hisz öntörvényekre épülő fantáziavilágában. Amilyen őszinte hittel ábrázolja később naiv szemléletű munkáin az egyszerű parasztember világát, és amilyen belső lelkesedéssel formálja, díszíti a kezébe kerülő anyagot, szinte mágikus hittel bízva az önkifejezés fontosságában. Sokoldalúsága, művészi vállalásainak minőségi különbözősége - melyeket végül is egyénisége egyenlít ki, fűz egy szálra és tesz érthetővé - nem is engedi könnyen létrehozott munkáinak, életművének kategóriákba sorolását.