
CÍMLAP
Szilágyi Szabolcs
Visszapillantó tükör
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
Mindent bevallok (Beköszönő visszapillantás)
1. Volt egyszer egy világháború (1942-1947)
Gölle, Keszthely - Puska saga
EROICA - magyar huszárkard Varsó alatt
Görgey tábornok szobalánya
A szegedi egyetemen József Attilával
A vonat Nagyváradról indult
Ostrom - a felcsúti pinceajtóból
2. Hogyan lett az ember óriás (1948-1956)
Milpengő és Forint a memória ködfüggönyén át
Franciatanár a donyeci bányában
Fejtágítók és az árnyak a falon
Agitátor rövidnadrágban
A vajas kenyérnek két oldala van
"Hej Nagykőrös híres város"
Nikotin és mérgezett krumplifőzelék
Haverom Jura, a szovjet tiszt fia
A Kalasnyikov "műfordítója"
Tanársegéd lettem
A poéta és a Ljubityel
Hullaszag a Cziffra-kertben
Oké Néró! - rohampáholyból
Bűn és bűnhődés
Rákosi pajtás és a 6:3
Sződd a selymet around the clock
Soha többé focit!
Egy filmszerep és egy földrengés
Gyömrői diafilmek
Az én ötvenhatom
3. "Azok a szép napok..." (1957)
Kőrösi végnapok
Indul a varsói expressz
Vitorlámban balti szél
Ez itt a Nyírség!
Lengyelország "házhoz jön"
4. Tirpákok és tinédzserek (1957-1960)
Lássuk csak Nyíregyházát!
Boogie a gyászkocsi mellett
Tizenhat éves agglegények
Álmos Szuszi kalandjai
Volt egyszer egy "tuja"
Mikrofonpróba egy... kettő... három...
Újra indul a varsói expressz
Stalinogród azaz Katowice és egy diáklány
Kattog a varrógép, mesél a taxis
Indul az autóstop, indulok én is
Nyelvvizsgák tábortűznél
Jurek, aki Jerzy Robert Nowakká vált
Nyírbátori barátságok életre, halálra
Pacifikált első szerelem
Egy kapu bezárult - örökre
Ha nyár, újra Lengyelország
Érettségizzünk, ha egyszer muszáj
Nádas holdfényben
5. Rajtvonalon mundérban (1960-61)
Hová visz a katonavonat?
Tepertő kapros-túrós rétessel
A hangszerek megszólaltak - a zenekar megszületett
"Derékszíjat, bokaszíjat lecsatolni!"
Hány évet kapok ezért?
Így lettem szanitéc-tolmács
Csinibaba a tisztiiskola udvarán
"Ilyen emberre nincs szükségünk..."
6. Irány a Gutenberg-galaxis (1961-1970)
Mit kezdjek magammal?
"Országok rongya! könyvtár a neved"
Leány a polcok között
Mandula likőr a bokortanyán
Sorsdöntő apróhirdetés
Ez a riport nem riport!
Mozdonypróba, lekvárgyár, meteorit
Swing olasz cipőben
Jó időben, rossz időben...
Cél a budi - tűz!
Éjfél a sineken
Elszállt a repülő, repült a vasaló
Lala, az éttermi lövész és a velős csont
Pondex után lengyel kudarc
Nyomdászok és a nagymama kolbásza
Lenini gondolataim a forradalomról
Surmó gádzsó igazoltat
Cikkcsere vodkával, borral
Nincs többé Mester
Koronaőrség és más nyíri csodabogarak
Haverom, a Szpari kabalája
Yves Montand eltakarja a Napot
Paprika, bors és a Securitate
Egy eltérített lengyel család
A kémek szeretik a tánczenét
Révkalauzom a nők bálványa
Levente cigaretta a vak zongoristának
Jóléti paradicsom a Roxana árnyékában
Ruffy Péter rock and rollja
Ratkó József szerkesztő kolléga
Csak egy tánc volt
Fogságban a lagzi-kapunál
Különös házasság a'la Burget
Riporter kerestetett - találtatott
Ezeregy fordulat éve - '68
A Tátrában a fagyhalál vicsorít
A cseh ezredes "bosszúja"
Drasatya, a regényhős
Felfordított poharak egy levél nyomán
Évtized-nyitány zárójelenetekkel
"Kapaszkodjék fater, röpülünk..."
Bevezetés (részlet)
Az imént, 2009 júniusában hatvanhét múltam. Van úgy, hogy eltöprengek,
miért nem vagyok még fáradt? Tudok egy szatmári vagy beregi falucskáról,
ott az öregedő emberek - ősi pogány szokás szerint - jó előre megvették
a koporsót és esténként abban tértek nyugovóra, amíg örökre bele nem
szenderedtek. Tudták a cáfolatlan igazságot: az élet minden egyes pillanata
egy-egy lépés a halál felé. Ha most megvenném a faládát, kis családom
nevetné magát halálra. Tudják, mert mondogatom, hogy engem porítani kell,
majd a szürke hamut csinos kis urnába kell hinteni, de szétszórni is
lehet... bárhol, ahol épp nem tiltják a környezetvédelmi, a helyhatósági
és az uniós rendelkezések.
A hátralévő évek szabadidejének hasznos eltöltése jegyében könyvet írok.
Jólnevelteknek javaslom: tessenek csak tovább olvasni, nem lesz itt minden
második mondatban bazdmegelés. De finomkodni sem fogok. Ifjoncként is
viszolyogtam tőle, ősz kobakkal is megvetem a rangot, hatalmat, hivatalt,
a szabályzatba, kötelmekbe foglalt tekintély- és méltóság tiszteletet, s a
hozzájuk tapadó kvázi erkölcsöt. Taszít a művi tiszteletadás, hivatásom
tízezernyi alkalmat kínált, hogy közelről beleszimatolhassak az elit
szagába, bűzébe. Tudom, hogy a frissen lakkozott nagykövetségi parkett
semmivel sem illatosabb, mint a talajmenti közbűz a pesti, varsói,
katowicei szocreál lakótelepek összevizelt lépcsőházában, a szatmári
parasztudvarok disznóóljai körül és záróra után a negyedosztályú
nyíregyházi italboltban. Láttak már Önök diplomatát, aki részegen a
zónapörkölt magyaros szaftjával ette le és a tokaji aszú gyomorsavval
visszaböffent levével itta le a savoir vivre előírása szerint választott
nyakkendőjét? Én láttam! Hogy később szatirikus kézikönyveket írtam a
jólneveltségről, a diplomáciai protokollról, hm... az ilyen eseteket ott
nem citálhattam sziporkázó iskolapéldaként. Mi mindent elhallgat élete
során egy hivatásos firkász... De itt végre oldhatom a fékeket!
...