Előszó

Az erdélyi ferencrendiek életéről és, müködéséről 1737. óta nem jelent meg összefoglaló, könnyen áttekintést adó munka, hacsak annak nem vesszük azt, amit "Az erdélyi katholicizmus multja és jelene" cimü kötet a mult évben adott egy rövid fejezet keretében. Györffy Pál kiérdemült rendtartományfőnök, hogy letompítsa a jezsuiták ellenszenvét, melynek Bécsen keresztül Rómában hangot adtak, kevés változtatással az apostoli kuria nyomdájában Rómában is kinyomtatja Kájoni János kéziratának kiegészítését Opuscalum de ortu, progressu ac vicissitudinibus, olim Custodiae, nunc Provinciae Transsylvaniae Fratrum Minorum Strictioris Observantiae S. P.N. Francisci in quatuor partes distributum - címen, amely ugyanazon esztendőben a csiksomlyói könyvsajtóból is kikerül második kiadásban. Ortus, progressus, vicissitudines, excisio et restauratio olim Custodiae, nunc ab anno MDCCXXIX. Provinciae Transsylvaniae Ord. Min. S. P. N. Francisci Strict. Observ. tituli S. Regis Stephani etc. - hallerköi Haller Jánosnak ajánlva. Hat és félszáz éves erdélyi ferencrendiekről ezek az első és utolsó önálló nyomtatott müvek: az 1836-ik évben kezdődő Schematizmusokon kivül (1856, 1888, 1890-97, 1901, 1906), melyekről ezideig tudomásunk van.

A rendalapító halálának hétszázéves ünneplésével nagy idők nagy határkövéhez értünk, amelyet sulyosbítanak azon politikai helyzetalakulatok, melyek Erdélyt átkapcsolták a keleti atmoszférába, s ezzel új helyzetet teremtettek az erdélyi katholicizmus történetében és az erdélyi ferencrendiek életében, mert az erdélyi katholicizmus léte, virágzása, védelme, s a ferencrendiek élete egy.

A nyugati katholicizmus hullámainak véghatára eddig Erdély volt s eljutottunk oda, hogy ma Erdélynek kell magában hullámokat kavarnia, hogy azokat kelet felé irányítva, a hittérítők vérével sokszor megöntözött földet belekapcsolja a maga katholikus életébe.

Az új idők szelleme az élethivatások új lángralobbanását kívánja s mert a történelem az élet tanítómestere, melynek hányattatásaiból lelkünkbe szürénkezik a mult kiforrott, megizmosodott szelleme, azért tűztem ki célul, hogy a homályos történeti adatokból okulásul részben visszaidézem a multat.

Amig e szerény munkán dolgoztam, többször tettem fel magamban a kérdést: hogy volt lehetséges elhallgatással mellőzni azt a munkásságot, melyet a ferencrend tagjai Erdélyben kifejtettek s Györffy Pál után miért nem látta szükségét senki az erdélyi ferencrendiek multjával foglalkozni s ha voltak rendtagok, mint Veress Lajos, kinek kézirata, Facies vetas, et nova Transsylvaniae Franciscanae, seu Custodiae olim, Provinciae Hungaricae SS. Salvatoris, nunc Provinciae Transsilvanicae Fratrum Ordinis Minorum S. P. N. Francisci Strictioris Observantiae, sub patrocinio S. Regis Stephani Deo famulantium. 1753. április 21-én az egyházi jóváhagyást megkapta. Vagy a hangyaszorgalmú Losteiner Leonárd Topographica descriptio pervetusti monasterii Csiksomlyoviensis etc. cimü kéziratában 1777-ben részletesen foglalkozik a ferencrendiekkel, miért nem akadtak nemeslelkü pártfogók is, akik vagy az egyiket vagy a másikat nyomda alá vitték volna?

Ha megjelenhet Veress Lajos kézirata, talán öntudatosabb lélekkel fogadják az erdélyi ferencrendiek II. József intézkedéseit s az erejében kibontakozó XVIII. századra még sem következik be az elernyedt XIX. század, melyben csak az Isten különös Gondviselése mentette meg az erdélyi rendtartományt az elsorvadástól.

Ahogy az erdélyi ferencrendiek multjába némi kis bepillantást nyertem, lelkem előtt az erdélyi ferencrendiek történetének megirása lebegett, s mégis midőn előljáróim jóakaratú bíztatásából valóra kellett váltanom e kedves tervet, egyszerre oly nehézségek merültek fel, hogy eleve le kellett mondjak a teljességről s csak folytatója kívánok lenni az 1737, illetve 1753, 1777 és 1804-ben megszakadt történeti adatok följegyzőinek.

Az erdélyi ferencrendiekről lévén szó, szorosan vett erdélyi talajon mozgok s nem vettem figyelembe, hogy Erdély határai időnkint kisebb nagyobb változásokat szenvedtek: vagy hogy az Erdély területén levő két Őrséghez oly kolostorok is be voltak osztva, melyek a mostani erdélyi rendtartomány keretein kivül esnek. A ferencrendiek gyűjtőnév alá foglalhatnám a minorita elnevezésü konventuális ferencrendieket is, de tekintettel arra a szellemi különbségre, mely régebb élesebb volt és arra a történeti tényre, mely a mostani konventuálisokat elválasztja az 1517 év előtti elődeiktől, azért jóllehet a szent István első magyar királyról nevezett erdélyi ferencrendiek rendtartományának mai kolostorai az u. n. minorita és obszerváns kolostorokból olvadtak össze, azért csak ezen rendtartomány jogelődeivel foglalkozom, melyek obszerváns és minorita kolostorok néven szerepelnek a multban.

Ha bárki figyelemmel végigolvassa e kis tanulmányt, látni fogja, hogy őseink fáradsága, könnye és vére tapadt minden erdélyi piciny röghöz, s minket a mult ideköt, s a jövő kilátástalan bizonytalansága el nem csüggeszthet, hanem minél több akadállyal találkozunk, annál inkább nekigyürkőzünk s minél kevésbbé értékelik munkánkat, annál többet dolgozunk, szem előtt tartva, ami az erdélyi ferencrendiek történetéből leszűrödik: Domine da mihi animas, cetera tolle! Ezzel az óhajtással bocsátom nyilvánosság elé e kötetet. Nem a tudományosság követelményeivel számoltam, hanem a lelkiszükségleteket kisértem figyelemmel akkor, midőn az elterjedés rövid vázlatát adtam, a munkateret megrajzoltam: midőn a rendi szellem fejlődése vagy hanyatlására rámutattam.

A munka technikai kiállítását teljesen P. Trefán Leonárd Exminister provinciális vállalta, kinek biztatása nélkül bele sem fogtam volna a munka elkészítésébe, s ezért nagyon hálás vagyok neki, ugyszintén mostani rendtartományfőnökömnek Sándor Vitalis atyának is, aki a lehetőségek szerint mindenben segédkezet nyujtott.

Egy régi történeti munkának előszava végén olvastam: "Legere historiam facile est. Legentibus loquor. Scribere autem et in compendium reducere non item." Ilyen érzelmekkel vegyétek kezetekbe szerény munkámat elsősorban ti, az erdélyi ferencrendnek lelkesülni tudó növendékei!

Székelyudvarhely, 1926. február 2-án.
A szerző.