CÍMLAP
Cselenkó Borbála
Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. Bevezetés
II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében
1. A zalavári bencés apátság
2. A tihanyi bencés apátság
3. Az almádi bencés apátság
4. A csatári bencés apátság
5. A kapornaki bencés apátság
6. A hahóti bencés apátság
7. A murakeresztúri bencés apátság
III. Premontrei rendházak az Árpád-kori Zalában
1. A türjei premontrei prépostság
2. A rajki premontrei prépostság
IV. A muraszemenyei ferences kolostor és az új udvari keresztes konvent az Árpád-kori Zala megyében
1. A szemenyei ferences kolostor
2. Az újudvari keresztes vagy johannita konvent
V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében
1. A tálodi pálos kolostor
2. A bakonyi Szent Jakab kolostor
3. A badacsonyi pálos kolostor
4. A salföldi vagy kőkúti pálos kolostor
5. Az eleki pálos kolostor
6. Az örményesi pálos kolostor
7. A vállusi pálos kolostor
VI. A felsőörsi ágostonos rendi prépostság
VII. Összegzés
Jegyzetek
Könyvészeti rövidítések
Felhasznált irodalom
Mellékletek
Név- és helymutató
Előszó
Amikor a honfoglaló magyar nép találkozott a kereszténységgel,
megismerhette a szerzetesi intézményt is. Először nyilván a keleti rítusú
szerzetesek életére figyelhettek fel, de már a kalandozások idején -
erről a krónikák is beszámolnak - a bencés monostorokkal és az ott élő
szerzetesekkel találkoztak. A szentmártonhegyi pannonhalmi bencés apátságot
már Géza fejedelem uralkodása alatt megalapították. Szent István uralkodása
idején az országba további bencés szerzetesek és misszionáló papok
érkeztek, és lendületesen folytatták a térítés és egyházszervezés munkáját.
A tanulmány érdeme, - és ezzel kétségtelenül hiányt pótol - hogy a királyi
központtól távolabb eső Zala megyében már az Árpád-ház uralkodása idején
szerzetesi közösségek jelenlétét dolgozza fel. Fontos szolgálatot tesz
azzal, hogy 5 szerzetesrend által létrehozott 19 szerzetesi közösség
megtelepedését és működését mutatja be. Zala megyében természetesen a
bencés monostorok és mellettük magyar alapítású pálos közösségek találhatók
legnagyobb számban. A szerző 7 bencés apátság, 7 pálos kolostor, 2
premontrei prépostság, 1 ferences és 1 johannita kolostor alapítását,
az ott élő szerzetesek életmódját és tevékenységét tárgyalja okleveles
források és ránk maradt kulturális, művészettörténeti emlékek alapján.
Külön kiemeli a tanulmányban, hogy e szerzetesi közösségek az írásbeliség,
a kultúra és liturgia területén magas szintet képviseltek.
A szerző Zala megyében a hiteleshelyek és ma is közismert két kódex, a
Csatárról származó Admonti Biblia (Gutkeled-Biblia néven is szerepel),
továbbá a Hahóti kódex (Sacramentarium, ma a Zágrábi Érseki Könyvtárban
található) jelenlétét és a liturgiában való felhasználását ismerteti.
Tisztázza tanulmányában a kegyuraság intézményét, a királyi és nemzetségi
monostoralapítások jellemzőit. Ezzel a tudományos közleményével követi a
helytörténeti kutatás értékes hagyományait és ebben magas szintet ér el.
Összefoglalja a régészeti feltárásokat és közli az egyes monostorok és
rendházak sorsának alakulását a történelmi események folyamán. Külön
dicsérendő, hogy az alaprajzokat, kőemlékeket és pecséteket szemléltető
képeken is bemutatja.
A helytörténeti kutatók, de mindazok, akik a magyar múlt emlékei iránt
érdeklődnek szellemi gazdagodással tanulmányozhatják e kiadványt.
Szombathely, 2005. szeptember 8.
Dr. Sill Aba Ferenc
Egyházmegyei könyvtárigazgató