
CÍMLAP
Magyar közgazdaság és kultúra
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
I. Általános rész:
1. Cholnoky: Magyarország ált. földleírása.
2. Teleki: Magyarország gazdasági földrajza.
3. Bud: Magyarország népessége.
4. Domanovszky: Magyarország történelme.
5. Mikszáth: A magyar alkotmány alapelvei.
6. Matlekovits: Magyarország ált. gazd. fejlődése.
II. Őstermelés:
7. Károly: A földművelés.
8. Pirkner: Az állattenyésztés.
9. Bund: Magyarország erdészete.
10. Répássy: Édesvízi halászat.
11. Réz: Magyarország bányászata.
III. Ipar:
12. Maly: A magyar ipar általában.
13. Farkas: A malomipar.
14. Gaul: a faipar.
15. Rejtő: a fonó-szövőipar.
16. Edvi-Illés: A vasipar.
17. Máday: A munkáskérdés Magyarországon.
18. Vig: A magyar iparoktatás.
IV. Közlekedés:
19. Hegyeshalmy: A magyar vasutak.
20. Kohányi: A magyar hajózás.
21. Hennyey: Posta, telegráf, telefon.
V. Kereskedelem:
22. Bálint: A magyar árúpiac.
23. Szende: Árutőzsde és az üzl. technikája.
24. Dér: Terménykereskedésünk.
25. Vágó: Közraktárak és aukciók.
26. Trautmann: Export és import.
27. Kovács: A Magy. Keresk. Múzeum.
28. Varjassy: Keresk. és iparkamarák.
29. Kirchner: Kereskedelmi oktatásügyünk.
VI. Pénz és hitel:
30. Márki: Pénz és hitel.
31. Fellner: Magyarország fizetőmérlege.
32. Schwarcz: A budapesti értéktőzsde.
33. Kornis: A biztosításügy Magyarországon.
VII. Művelődés, művészet:
34. Alexander: Magyarország szellemi fejlődése.
35. Kemény : Magyarország közoktatásügye.
36. Kúnos: A magyar nyelv.
37. Ferenczi: A magyar irodalom.
38. Lyka: A magyar képzőművészet.
39. Radisics: A magyar iparművészet.
40. Molnár: A magyar zene.
VIII. Budapest székesfőváros:
41. Gárdonyi: Budapest.
42. Déri: Budapest oktatásügye.
43. Wildner: Budapest szoc. polit. intézményei.
IX. Bosznia és Hercegovína:
44. Balkányi: Bosznia és Hercegovína.
Bevezető (részlet)
Több mint negyedszázada annak, hogy a kereskedelmi szakoktatás ügye
iránt érdeklődők - Bordeauxban, 1886-ban - először gyűltek össze
nemzetközi kongresszusra. Amikor ez az összejövetel - Párizsban, 1900-ban
- hetedszer ismétlődött, kialakult az a meggyőződés, hogy a hosszabb
időközökben tartott tanácskozások nem képesek lépést tartani a kereskedelmi
oktatásügy gyors fejlődésével, s megszületett az a gondolat, hogy
nemzetközi egyesület formájában oly középpontot kell alakítani, amely
szakképzésünk ügyét folytonosan figyelemmel kísérje, a felmerülő
kérdéseket állandóan tisztázza, az érdeklődőknek a kellő felvilágosítást
bármikor megadja.
Így és e célra alakult meg 1901-ben Zürichben a Kereskedelmi Oktatásügyi
Nemzetközi Egyesület.
Ma, tizenkét évi fennállása után, ennek az egyesületnek harminc
országban közel harmadfélezer tagja van és tizenhárom állam hivatalosan
támogatja. A tagok államonként külön-külön nemzeti csoportot alkotnak;
ezek között a maga több mint 700 tagjával ma legerősebb a magyar. Az
elnökség három évenként országról-országra vándorol. Az eddigi nagyérdemű
elnökök a következők voltak: 1906-ig Stegemann, titk. kormánytanácsos,
Braunschweigban; 1909-ig Rombaut, szakoktatásügyi orsz. főfelügyelő,
Bruxellesben; 1912-ig Junod, a svájci keresk. oktatásügy főfelügyelője,
Bernben; 1912 óta az egyesület élén Gelcich, udv. tanácsos, az osztrák
kereskedelmi iskolák ny. központi főfelügyelője áll. (Székhelye Trieste:
Piazza Lipsia 4-5.)
A nemzetközi egyesület azon kívül, hogy figyelemmel kíséri a kereskedelmi
oktatásügy egészének fejlődését, rajta van, hogy az oktatás ez ágát a
kötelékéhez tartozó államokban állandóan fejlessze. E célból időről-időre,
de legalább minden évben ülést, három évenként pedig közgyűlést tart.
Céljai eléréséhez jelentékenyen hozzájárul központi útbaigazító irodája
fenntartásával s külön szakfolyóirat kiadásával.
Különösen nagy sikere volt az egyesületnek a nemzetközi közgazdasági
tanfolyamok szervezésével.
Jóllehet e tanfolyamok eszméje már az egyesület megalakulásakor
felmerült s utat talált az alapszabályokba is: határozott formát csak az
1906-i milánói nemzetközi kongresszus tárgyalásai folyamán öltött. Itt
a tanfolyamok célja, szervezete Dr Ch. Glauser és P. Wauters javaslata
alapján minden ízében alapos kidolgozásra találván, már a rákövetkező
évben, 1907-ben, meg volt tartható az első ily kurzus Lausanne-ban.
E nemzetközi tanfolyamoknak célja röviden, hogy az illető államnak
közgazdasági, és, ami szinte elválaszthatatlan, nagyjában kulturális
állapotával is megismerkedjenek az idegen, de a hazai érdeklődők is.
Rendesen minden állam a maga nyelvén tartja az előadásokat, amelyeknek
meghallgatása s az illető országban való tartózkodás nyelvgyakorlatul is
szolgál. Az utóbbi célt elősegítendő, több ízben nyelvi kurzusokkal is
összekötötték a közgazdasági tanfolyamokat.
Ily nyelvi tanfolyamot Budapesten nem tartottunk. A magyar nyelv
elszigeteltsége egyszersmind azt is kötelességünkké tette, hogy nekünk
idegen nyelveken szóljunk hallgatóinkhoz, E nyelvek - tekintettel az
érdeklődők anyanyelvének számarányára - a francia és a német. Az idegen-
és hozzá kétnyelvűség természetesen bizonyos, a többi tanfolyamoknál nem
tapasztalt nehézségeket okozott, amelyeket azonban igyekeztünk a legjobb
akarattal és a cél iránti lelkesedéstől vezetve legyőzni.
A budapesti tanfolyam, mint az előzők is, a Kereskedelmi Oktatásügyi
Nemzetközi Egyesület égisze alatt áll. Az előmunkálatokat egy, dr
Matlekovits Sándor, v. b. t. tanácsos úr ő excellenciája vezetése
alatt álló, a Nemzetközi Egyesület magyar osztályából választott
előkészítő-bizottság végezte. Erkölcsi és anyagi támogatásban
részesítették a tanfolyamot a Vallás- és Közoktatásügyi, a
Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter és Budapest Székesfőváros
Tanácsa. Az utóbbi két hatóság nagyobb számú példány átvételével
tette lehetővé a tanfolyam emlékkönyvének ily terjedelemben és
formában való megjelenését.
Előadókul 44 kiváló szakembert sikerült megnyernünk.
[...]