Bevezetés (részlet)

Elmúltak a munkaévek, lezárult egy korszak, értékelni tudom életem két fontos tényezőjét: negyven évvel ezelőtt elhagytam Magyarországot, és ugyanakkor szakmát is változtattam.

A Münchenben élő magyaroknál vagy a magyar egyetemistáknál a németországi egyetemi évek alatt kialakult kettős kulturális kötődés egész életre szól. Otthon vannak Magyarországon, de Németországban is. Őket érdekelheti ez a visszaemlékezés. Azoknak is érdekes lehet, akik munkájukkal az elmúlt négy évtized információs forradalmának alakítói voltak. Az elmúlt évtizedben, az ezredforduló óta pedig az internettel az információs forradalom mindenkit elért.

A budapesti Német Magyar Diplomások Egyesületének 2004-es számlálásakor 1 200 tagja volt. A Müncheni Magyarok Klubjában az interneten 5 000 körül volt a tagok száma 2010 elején. Ezek egyharmada 40 évnél idősebb. A fiatalabbak ma már másként látják a világot, a társadalmi fejlemények őket esetleg nem érdeklik, csak az informatika fejlődése.

Miért hagytam el Magyarországot a 60-as évek végén? Az úgynevezett Kádár-korszak fénykora kezdődött, amire egyes kortársaim nosztalgiával gondolnak vissza. A környezetemhez viszonyítva ráadásul kiváltságos, jó anyagi helyzetben éltem Budapesten. Talán befolyásolt, hogy előtte a drezdai egyetemen 6 év alatt megszoktam a német környezetet? Jó döntés volt utólag, hogy véglegesen külföldre mentem?

Miért kezdtem el egy teljesen új szakmát, amikor előtte évtizedes tanulmányaim alapján a gépésztechnikusi oklevelet és a villamosmérnöki diplomát szereztem meg. Miért nem dolgoztam még egyetlen napig sem a tanult szakmáim területén, hanem az informatikában? Senki nem sejtette akkor, hogy munkaéveimmel párhuzamosan a digitális forradalom elindul. Csak fiatalos lelkesedés a technika iránt, szerény tudás, és semmi konkrétum nem volt az esélyekről.

Milyen érzés az, hogy most már végre Európában, keleten is megszűntek a határok?

Miért kísért újra Magyarországon a "tudományos szocializmus", a szólamok a "gonosz nyugati kapitalizmusról, a kizsákmányoló multikról". Szellemidézés a múltból, annak ellenére, hogy kényelmesen lehet az interneten vagy nyugati tanulmányutakon saját tapasztalatokat szerezni? Miért kísértenek újra azok a "tudományos elméletek", melyeket 50 évvel ezelőtt Magyarországon nekem is tanulnom kellett? Munkaéveim alatt nyugaton nem is jutottak eszembe, nem volt rájuk szükség, nem tapasztaltam ezeknek az áltudományos elméleteknek semmi hasznát. A rendszerváltás a keleti országokban és a volt NDK-ban az ott élők jelentős részének csalódás lett, ez tény. A Magyarországon megszervezett nyugati tanulmányutak színvonalasak, megmutatják a műemlékeket, múzeumokat, természeti szépségeket. Bátorkodom megkérdezni, hogy meg lehet ismerni egy ilyen úton a környező nyugat-európai társadalmat, a munkaviszonyokat?

Ezekre a kérdésekre keresek magyarázatot a következő fejezetekben. Beszámolok a négy évtized változatos munkaviszonyairól, a társadalmi környezetről a hétköznapok perspektívájából.

[...]