Ajánlás

A cukorbetegség (diabetes mellitus) olyan idült betegség, helyesebben állapot, amely - ha egyszer kialakult - egész életén át elkíséri a beteget. Néhány évtizede az volt az általános orvosi felfogás, hogy a gyógyítás kizárólag az orvos feladata, a beteg csak tárgya a kezelésnek. Ezért semmit sem szükséges ismernie a betegségéről és annak kezeléséről. Ebben a patriarchális orvos-beteg kapcsolatban az orvos volt a nagy fehér varázsló, aki kínosan féltette a tudományát, s azt nem kívánta megosztani senkivel, legkevésbé a beteggel.

A II. világháború után lassan világossá vált, hogy ez a kapcsolat jelentős reformra szorul. Egyes országokra már rég nem volt jellemző az efféle atyáskodó viszony: az angolszász világban, Skandináviában a partnerség volt az általános. Ez a beteg-orvos kapcsolat lassan Európa keleti részén is elterjed.

Ismeretes, hogy a cukorbetegség gyógyításában a híres amerikai diabetológus orvos, Joslin, három szimbolikus táltos paripát tartott hatékonynak: a rendszeres testmozgást, a megfelelő étrendet és az inzulinkezelést. Pár évtizede ehhez csatlakozott negyedikként a betegek folyamatos oktatása, idegen szóval az edukáció. Kiderült, hogy a betegek felvilágosítása saját betegségük természetéről, a veszélyekről, a teendőkről hatásosabb, mint a legkorszerűbb kezelési formák, amennyiben azok nem párosultak részletes felvilágosítással.

Ez a könyvecske részben a cukorbetegeknek íródott, részben a betegek családtagjainak. Ismeretes, hogy a diabétesz valódi népbetegség, a betegek száma egyre gyarapszik. Az életkor előrehaladtával ugrásszerűen megnő e betegek száma és a cukorbetegségre hajlamosító előállapotok gyakorisága egyaránt. A könyvecskéből reményeim szerint kiderül, hogy ez a betegség jóval több, mint kizárólag cukoranyagcsere-zavar. Ma sokkal inkább idült szív- és érrendszeri betegségnek tekintik, amelyhez emelkedett vércukorszint társul. Ez a megfogalmazás elsősorban a felnőtteknél gyakori, ún. 2-es típusú cukorbetegségre érvényes. A meghatározás tömören jellemzi azt a szemléletváltozást, amely a könyvből kiderül, s ami napjainkban hozzásegít a diabétesz kérdéskörének tisztánlátásához. Ehhez nem elég, ha az orvostársadalom, s a gondozásban részt vevő többi szakember ismeri ezt a tünetegyüttest. Ismerniük kell ezeket maguknak a betegeknek és jövendő betegeknek, a családtagoknak is. Lehet, hogy elsőre a könyv túl tudományosnak tetszik, de azt gondolom, hogy gondos elolvasása után mindenki megérti a kórkép lényegét. S ami még fontosabb, a magatartását úgy fogja megváltoztatni, hogy az élettartama ugyanolyan hosszú legyen, mint egészséges anyagcseréjű társaié, életminősége pedig jottányit se térjen el az egészségesekétől. Meg vagyok győződve róla, hogy a könyvben foglaltak sok félreértést el fognak oszlatni, az indokolatlan félelmeket pedig megszüntetik.

Tudom, hogy a hazai könyvpiacon számos kitűnő, betegeknek szóló könyv kapható, mégsem gondolom, hogy ez a munka hiábavaló lenne. Nem vetélkedni kíván, hanem kiegészíteni az Önök tudását, a minél jobb életminőség elérése és megtartása érdekében.