Előszó

Fülöp Áron a székelyudvarhelyí ref. kollégiumnak növendéke volt, majd jóltevője lett. Halálos ágyán kifejezett kívánságához híven özvegye, Sargavy Erzsébet ötvenezer lejes alapítványt tett az alma maternek s azonkívül az iskolának ajándékozta urának kéziratait és könyvtárát. Az ősi kollégium, régi épületének földszintjén, külön szobát rendezett be nagy fia emlékének, hol a könyvtár három állószekrényén kívül elhelyezést találtak kéziratszekrénye, rajta Istók János által mintázott bronz mellszobra, egykori íróasztala, két fogadott s korán elhunyt gyermekének gipsz mellszobrai és más ereklyék.

A kollégium csak kis töredékét rója le hálájának azzal, hogy a Fülöp Áron életrajzát megíratta és kiadja. Emlékét azzal is ápolja és ápolni fogja, hogy minden évben önképzőköri ünnep keretében adja ki a Fülöp-alapítvány kamatait s ez ünnepélyen az alapító érdemeit méltatni igyekszik. Fülöp Áron csakugyan példaképül állhat ifjaink szemében: fényes hivatali, jelentős költői pályát futott meg s élete végén mégis hazavágyott szülőföldje kebelére. Életével tehát a legnemesebb erényekre tanít. Ez a két vonása maradjon meg a székelynek: egyfelől szívós kitartás az élet küzdelmében, másfelől földjének és fajának szeretete s akkor élni fog.

Mikor az iskola engem az életrajz megírásával, e megtisztelő megbizatással kitüntetett, nem adhatott és nem is adott ujjmutatást arra, hogy hála fejében az igazságtól eltérjek, az alapító írói érdemeit netalán szépítgessem. Ez ellenkeznék az ősi kálvinista szellem igazmondó természetével is, hiszen vallásunk egyik nagy erénye a szabad vizsgálódás, a lelkiismereti szabadság. Hálával tartozom e részben a költő özvegyének, Sargavy Erzsébet úrnő őméltóságának is, aki kéziratomat átolvasta, az adatok összegyűjtésében nagy segítségemre volt, de soha ítélkezésem ellen kifogást nem emelt. Azzal a meggyőződéssel bocsátom írásomat a közönség elé, hogy e részben nem tagadja meg tőlem elismerését.

De minden életrajznál jobban és hívebben megismerjük Fülöp Áront, a költőt és az embert leveleiből. Ezért a kollégium elöljárósága úgy határozott, hogy az életrajzzal kapcsolatban levelezéséből is közre bocsátja azokat a részleteket, melyek akár életrajzi vonatkozásukkal, akár irodalmi értékükkel jelentősek lehetnek. Ezeknek a részleteknek kiválogatásában csak egy szempont vezethetett, hogy mentül teljesebben adjam mindazt, ami költőnkre jellemző, szóval, hogy semmi fontosat el ne hagyjak. Sajnos, levelezése olyan töredékes, hogy sokat így sem adhatunk, de talán eleget, hogy a Fülöp Áron egyénisége kialakuljon belőle.

Székelyudvarhely, 1923. január 30.
Bakóczi Károly