
CÍMLAP
Bakóczi Károly
Fülöp Áron élete és költészete
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Élete
Kisebb költeményei
A "Kióvi csata"
A hun tetralógia
Attila
Ellák
Aladár
Csaba
Leveleiből
Előszó
Fülöp Áron a székelyudvarhelyí ref. kollégiumnak növendéke volt, majd
jóltevője lett. Halálos ágyán kifejezett kívánságához híven özvegye,
Sargavy Erzsébet ötvenezer lejes alapítványt tett az alma maternek s
azonkívül az iskolának ajándékozta urának kéziratait és könyvtárát. Az ősi
kollégium, régi épületének földszintjén, külön szobát rendezett be nagy fia
emlékének, hol a könyvtár három állószekrényén kívül elhelyezést találtak
kéziratszekrénye, rajta Istók János által mintázott bronz mellszobra,
egykori íróasztala, két fogadott s korán elhunyt gyermekének gipsz
mellszobrai és más ereklyék.
A kollégium csak kis töredékét rója le hálájának azzal, hogy a Fülöp Áron
életrajzát megíratta és kiadja. Emlékét azzal is ápolja és ápolni fogja,
hogy minden évben önképzőköri ünnep keretében adja ki a Fülöp-alapítvány
kamatait s ez ünnepélyen az alapító érdemeit méltatni igyekszik. Fülöp Áron
csakugyan példaképül állhat ifjaink szemében: fényes hivatali, jelentős
költői pályát futott meg s élete végén mégis hazavágyott szülőföldje
kebelére. Életével tehát a legnemesebb erényekre tanít. Ez a két vonása
maradjon meg a székelynek: egyfelől szívós kitartás az élet küzdelmében,
másfelől földjének és fajának szeretete s akkor élni fog.
Mikor az iskola engem az életrajz megírásával, e megtisztelő megbizatással
kitüntetett, nem adhatott és nem is adott ujjmutatást arra, hogy hála
fejében az igazságtól eltérjek, az alapító írói érdemeit netalán
szépítgessem. Ez ellenkeznék az ősi kálvinista szellem igazmondó
természetével is, hiszen vallásunk egyik nagy erénye a szabad vizsgálódás,
a lelkiismereti szabadság. Hálával tartozom e részben a költő özvegyének,
Sargavy Erzsébet úrnő őméltóságának is, aki kéziratomat átolvasta, az
adatok összegyűjtésében nagy segítségemre volt, de soha ítélkezésem ellen
kifogást nem emelt. Azzal a meggyőződéssel bocsátom írásomat a közönség
elé, hogy e részben nem tagadja meg tőlem elismerését.
De minden életrajznál jobban és hívebben megismerjük Fülöp Áront, a költőt
és az embert leveleiből. Ezért a kollégium elöljárósága úgy határozott,
hogy az életrajzzal kapcsolatban levelezéséből is közre bocsátja azokat
a részleteket, melyek akár életrajzi vonatkozásukkal, akár irodalmi
értékükkel jelentősek lehetnek. Ezeknek a részleteknek kiválogatásában
csak egy szempont vezethetett, hogy mentül teljesebben adjam mindazt, ami
költőnkre jellemző, szóval, hogy semmi fontosat el ne hagyjak. Sajnos,
levelezése olyan töredékes, hogy sokat így sem adhatunk, de talán eleget,
hogy a Fülöp Áron egyénisége kialakuljon belőle.
Székelyudvarhely, 1923. január 30.
Bakóczi Károly