Bevezetés (részlet)

"Polyhistor exquisitissimus" - írta Rotarides Mihály kéziratban maradt írói lexikonában ifjabb Buchholtz Györgyről a 18. század közepén. Nem túlzás ez, hiszen Buchholtz "legalább négy nyelven tökéletesen beszélt és írt. Iskolamester, hitszónok; hangszerekhez, zeneszerzéshez, tánchoz értő ember; rajzol, fest, térképet készít. Turistáskodik, sziklákat mászik meg, barlangokat kutat át. Botanikus, geológus, archeológus. Jártas a földrajzban, fizikában, matematikában, az orvostudományban. Foglalkozik a csillagászattal, meteorológiával. Szenvedélyes ásványgyűjtő és numizmatikus. [...] Nemcsak a föld története érdekli, hanem az ember távolabbi múltja és jelene is. [...] A sokoldalú szellemi munka mellett ügyes mesterember. Napórákat szerel, toronyórákat javít, fürdőkamrát épít, színpadot ácsol, színfalakat állít. Színelőadásokat rendez, iskolajátékokat ír." Minderről 1709. május 9-től 1737. július 25-ig napi rendszerességgel vezetett naplójából tudunk, amely hosszú időn át elfelejtve, és - néhány részletének vizsgálatától eltekintve - gyakorlatilag napjainkig feldolgozatlanul és kiadatlanul pihent. Kortársai s a 18-19. század irodalom- és tudománytörténészei még kora egyik legműveltebb emberének, kiemelkedő tudósnak, prédikátornak, tanárnak, és nem utolsósorban kiváló költőnek tartották ifjabb Buchholtz Györgyöt, neve azonban a 20. század második felére szinte teljesen ismeretlenné vált.

[...]