Bevezető (részlet)

Ama bár igen csekély rész, mely a jelen kötettel megindult nagy munkából nekem jutott, kötelességemmé teszi az olvasó közönségnek tájékozás végett némelyeket elmondanom.

Rövid leszek, rövidnek kell lennem. Hiszen itt Kossuth Lajos szól a nemzethez. És szól nem mint agitátor, nem mint vezér, hanem mint a honszeretetben és honfi bánatban megőszült férfiú, aki történetirói hűséggel beszéli el honfitársainak: mit cselekedett ő, mit cselekedtek bajtársai a számüzetés első napjaitól kezdve, hogy a náluknál is még inkább hányt-vetett hazának jó szolgálatot tehessenek.

A történetiró nyugalmával beszéli el reményeinek és csalódásainak hosszú sorát; nem szinezve, nem szépitgetve semmit; mitsem gondolva azzal: vajjon bizonyos igazságok kimondása dicséretet vagy gáncsot idézend-e reá? Elmondja, mert igy volt, mert igy történt, mert igaz.

Fentebbi előszavában anyagnak nevezi a nagynevű szerző e művét, anyagnak a hazai történetirás számára. Az olvasó már a jelen első kötetből meg fog győződni, hogy sokkal többet nyujt ennél.

Nyujt, részben teljesen kész történetet, részben pedig anyagot ugyan, de nem egyedül a hazai, hanem az ujabbkori világtörténet irójának is; oly mozzanatokat érintve az 1859-ki és később az 1866-iki korszakokból, valamint a keleti kérdés lánczolatos változatairól, melyek eddig egészen ismeretlenek voltak, vagy szántszándékkal hallgattattak el.

Nem csoda, hogy ez iratok iránt oly nagy érdeklődés mutatkozik Európaszerte, hogy mindenütt annyira türelmetlenül várják megjelenését, miszerint Európa egyik legnagyobb kiadó czége - az angol - határozottan kikötötte, hogy mindjárt az első kötet egy és ugyanazon napon jelenjék meg Budapesten és Londonban.

A magyar olvasót a műnek természetesen azon részei fogják leginkább érdekelni, melyek Magyarországra vonatkoznak. S örömmel látandja, miként ez Iratok, kétségbevonhatlan hitelességgel felkarolják, s legelőször csakis ezek karolják fel az emigráczió összes politikai működését s ugy a külfölddel mint a hazával fentartott viszonyát.

Ami az ő saját működését illeti, minden olvasó könnyen észreveendi, hogy azon két irány vonul végig. Egy felől szigorúan megfigyelni az európai események fejlődését s kilesni az elnyomott haza felszabaditására felhasználható minden kedvező alkalmat; más felől őrködni, hogy a hazafiúi türelmetlenség oly lépésre ne ragadtassa magát, melynek következtében a nemzet, függetlenségének kivivása helyett, esetleg csak idegen czéloknak szolgálna eszközéül.

Mig az előbbi irány, elősegitve Magyarország volt kormányzójának kimagasló állása és nagy múltja által, oly összeköttetésbe hozta őt az európai diplomaczia legfőbb tényezőivel s oly eszközöket adott kezébe, minőkkel aligha rendelkezett valaha száműzött, és oly mély bepillantást engedett neki a világesemények titkos gépezetébe, aminőről ez Iratok tanúskodnak: addig működésének másik iránya megfejtésül szolgál sok olyanra, ami annak idején az emigráczió egy részében félre lőn magyarázva s amit némelyek talán még most is balul értelmeznek.

Egyébiránt a mű, egészében oly változatos s oly sokoldalú, hogy módot nyújt az olvasónak egyaránt megitélni Kossuth Lajosban az embert, a hazafit, az államférfiut, az irót és itt-ott, különösen nejéhez irott leveleiben, a családfőt. És épen mert mindezekre maguk az Iratok adják meg a leghelyesebb alapot, én nem tartom hivatásomnak azok beltartalmának méltatásába e helyütt bele bocsátkozni. Ezt, annak idején, megtehetem másutt. Természetesen még kevésbé gondolhatok arra, hogy Kossuth Lajos iratait a magyar közönségnek ajánlgassam!

[...]