
CÍMLAP
Dán Róbert
Fejezetek a nyomtatott héber könyv történetéből Magyarországon
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
Értelmezési keretek
A nyomtatott héber könyv Közép-Kelet Európában
A nyomtatott héber könyv Magyarországon
A pozsonyi héber nyomda
Héber hungaricák a XVI-XVII. századból
Újabb adatok a sárospataki nyomda történetéhez
Péchi Simon két könyvbejegyzése
Adalékok a magyarországi héber nyomdahelyek bibliográfiájához a Kirjath Sepher-ben
A héber hungarika-könyvek Zedner-féle katalógusa a British Múzeum könyvtárában
Hungarika az oxfordi Bodleianaban
A budai Egyetemi Nyomda
A budai Egyetemi Nyomda Hebraica bibliográfiája (1814-1875)
Jegyzetek
A 16-17. századi héber nyomdák összegző strukturális elemzése
Egy reneszánsz-kutató "könyvvadász" professzor öröksége
Dán Róbert irodalmi munkássága
Rövidítésjegyzék
Bevezetés
Az egyetemes könyvtörténet a könyvnyomtatás felfedezésétől (1440) a XVI.
század első évéig nyomtatott könyveket ősnyomtatványoknak nevezi. A héber
nyomtatott könyv története is az ősnyomtatványok idejére nyúlik vissza. A
kelet-európai zsidóság irodalmi hagyományának kollektív történelmi
emlékezete mindig is "szent", illetve "isteni" jelzővel illette a nyomdai
művészetet, mindenek fölé helyezve ezt a mesterséget. Az első könyveket
szükségszerűen a zsinagógák látogatói számára, valamint az iskolai nebulók
("yesiva") szükségleteinek kielégítésére készítette a szakértő,
közösséget irányító - s így legitim döntéshozatali joggal bíró - vezetőség
(rabbinátus, Szanhedrin).
Ha a legrégebbi héber nyomdák után kutatunk, a genezis mindenképpen
Olaszországban keresendő (1475, Reggio i Piave di Sacco-ban). Ezzel
egyidejűleg Spanyolországban és Portugáliában is jól dokumentált az
orientális kiadói tevékenység. De a keletkezési helyek szinkronitása
mellett a zsidó nyomdászat legmeghatározóbb központja mégis Olaszország
lett, ahol mindenek előtt a Sonzino család szerzett nagy érdemeket a
nyomdai művészet tökéletesítésében: a művészi igényeket kielégítő
esztétikai élményszámba menő betűrajzolással, illetve az egyéni nyomdai
karakter-rendszer kialakításával, s legfőképp a Biblia és a Talmud
szövegének rögzítésével.
Az első héber nyomdát Közép-Európában is egy olasz nyomdász nyitotta, név
szerint Gerson ben Salamon ha-Kohen, történt mindez Prága városában. Nagyon
hosszú ideig ez a nyomda látta el a német, de legfőképp a lengyel zsidókat,
mivel Gerson ben Salamon a lengyel rituálé szerinti (askenázi) imakönyveket
nyomtatott. 1530-ban az egyik lengyel nyomdász, név szerint Chaim Schwarz
áttelepült Olenicá-ba (Szilézia), ahol még ebben az évben július
huszadikán befejezte a Pięcioksięqu (Mózes öt könyve, a Tóra) nyomtatását.
Nem sokkal ezután elhagyta Sziléziát, és Augsburgba költözött: csak néhány
év múlva tért vissza, mégpedig Lublinba, természetesen hogy itt is nyomdát
alapítson. Az ő kezdeményezése másokat is rendkívüli módon inspirált: itt
elsősorban a Halicz-fivérekre gondolunk, akik 1534-ben Krakkóban (az akkori
fővárosban) alapítottak nyomdát.
De akkor mi történt Magyarországon?