Tétel adatlapja

CÍMLAP

Dán Róbert

Fejezetek a nyomtatott héber könyv történetéből Magyarországon

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Bevezetés
Értelmezési keretek
A nyomtatott héber könyv Közép-Kelet Európában
A nyomtatott héber könyv Magyarországon
A pozsonyi héber nyomda
Héber hungaricák a XVI-XVII. századból
Újabb adatok a sárospataki nyomda történetéhez
Péchi Simon két könyvbejegyzése
Adalékok a magyarországi héber nyomdahelyek bibliográfiájához a Kirjath Sepher-ben
A héber hungarika-könyvek Zedner-féle katalógusa a British Múzeum könyvtárában
Hungarika az oxfordi Bodleianaban
A budai Egyetemi Nyomda
A budai Egyetemi Nyomda Hebraica bibliográfiája (1814-1875)

Jegyzetek
A 16-17. századi héber nyomdák összegző strukturális elemzése
Egy reneszánsz-kutató "könyvvadász" professzor öröksége
Dán Róbert irodalmi munkássága

Rövidítésjegyzék


Bevezetés

Az egyetemes könyvtörténet a könyvnyomtatás felfedezésétől (1440) a XVI. század első évéig nyomtatott könyveket ősnyomtatványoknak nevezi. A héber nyomtatott könyv története is az ősnyomtatványok idejére nyúlik vissza. A kelet-európai zsidóság irodalmi hagyományának kollektív történelmi emlékezete mindig is "szent", illetve "isteni" jelzővel illette a nyomdai művészetet, mindenek fölé helyezve ezt a mesterséget. Az első könyveket szükségszerűen a zsinagógák látogatói számára, valamint az iskolai nebulók ("yesiva") szükségleteinek kielégítésére készítette a szakértő, közösséget irányító - s így legitim döntéshozatali joggal bíró - vezetőség (rabbinátus, Szanhedrin).

Ha a legrégebbi héber nyomdák után kutatunk, a genezis mindenképpen Olaszországban keresendő (1475, Reggio i Piave di Sacco-ban). Ezzel egyidejűleg Spanyolországban és Portugáliában is jól dokumentált az orientális kiadói tevékenység. De a keletkezési helyek szinkronitása mellett a zsidó nyomdászat legmeghatározóbb központja mégis Olaszország lett, ahol mindenek előtt a Sonzino család szerzett nagy érdemeket a nyomdai művészet tökéletesítésében: a művészi igényeket kielégítő esztétikai élményszámba menő betűrajzolással, illetve az egyéni nyomdai karakter-rendszer kialakításával, s legfőképp a Biblia és a Talmud szövegének rögzítésével.

Az első héber nyomdát Közép-Európában is egy olasz nyomdász nyitotta, név szerint Gerson ben Salamon ha-Kohen, történt mindez Prága városában. Nagyon hosszú ideig ez a nyomda látta el a német, de legfőképp a lengyel zsidókat, mivel Gerson ben Salamon a lengyel rituálé szerinti (askenázi) imakönyveket nyomtatott. 1530-ban az egyik lengyel nyomdász, név szerint Chaim Schwarz áttelepült Oleœnicá-ba (Szilézia), ahol még ebben az évben július huszadikán befejezte a Pięcioksięqu (Mózes öt könyve, a Tóra) nyomtatását. Nem sokkal ezután elhagyta Sziléziát, és Augsburgba költözött: csak néhány év múlva tért vissza, mégpedig Lublinba, természetesen hogy itt is nyomdát alapítson. Az ő kezdeményezése másokat is rendkívüli módon inspirált: itt elsősorban a Halicz-fivérekre gondolunk, akik 1534-ben Krakkóban (az akkori fővárosban) alapítottak nyomdát.

De akkor mi történt Magyarországon?


×