Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Gór Szilvia

Der Deutschlanddiskurs in den Dramen von Heiner Müller und Volker Braun

INHALT, ÖSSZEFOGLALÁS

Inhalt

1. Einleitung

2.1. Müllers und Brauns Auseinandersetzung mit Brechts expliziter Publikumsdramaturgie
2.2. Heiner Müllers Verhältnis zu Brechts Publikumsdramaturgie
2.3. Volker Brauns Verhältnis zu Brechts Publikumsdramaturgie

3. Autorenpositionen
3.1. Geschichtskonzepte
3.1.1. Heiner Müllers Geschichtsauffassung
3.1.2. Volker Brauns Geschichtsauffassung
3.2. Die Ausformung einer eigenen Ästhetik
3.2.1. Heiner Müllers ästhetische Grundpositionen
3.2.2. Volker Brauns ästhetische Grundpositionen

4. "Deutsche Misere" im Spannungsfeld der frühen Deutschlandstücke. Kontextualisierung des Deutschlanddiskurses in den Dramen Die Schlacht und Germania Tod in Berlin von Heiner Müller und Simplex Deutsch von Volker Braun
4.1. Die Kontextualisierung der intertextuellen Bezüge in Bezug auf die "deutsche Misere" im Drama Die Schlacht von Heiner Müller
4.2. Die Kontextualisierung der intertextuellen Bezüge in Bezug auf die "deutsche Misere" im Drama Germania Tod in Berlin von Heiner Müller
4.3. Ein Vergleich von Müllers frühen Deutschlandstücken. Der Intensitätsgrad der intertextuellen Verweise in den Dramen Die Schlacht und Germania Tod in Berlin
4.4. Die Kontextualisierung der intertextuellen Bezüge in Bezug auf die "deutsche Misere" im Drama Simplex Deutsch. Szenen über die Unmündigkeit von Volker Braun.

5. Bilanz der Gegenwartsstücke. Innerer Dialog in Bezug auf den Deutschlanddiskurs in den Dramen Germania 3. Gespenster am Toten Mann von Heiner Müller und Iphigenie in Freiheit von Volker Braun
5.1. Der Deutschlanddiskurs in Heiner Müllers Abschiedsstück Germania 3. Gespenster am Toten Mann (1990 - 1995)
5.2. Deutschlanddiskurs im Drama Iphigenie in Freiheit von Volker Braun
5.3. Implizite Metakommunikation über Gewalt in den Gegenwartsstücken

6. Zusammenfassung und Fazit

7. Bibliographie der bekannten Primär- und Sekundärliteratur

Összefoglalás

Disszertációban Heiner Müller (1929 Eppendorf - 1995 Berlin) és Volker Braun (1939 Dresden - ) drámaírói munkásságával foglalkozom. A dolgozat középpontjában azon aspektus áll, amely a német történelemmel való szembehelyezkedésükre irányul. Dolgozatom célja, hogy a drámák történelmi vonatkozásait kimutassam és összehasonlítsam. Vizsgálatomban fontos szerepet játszik azon megközelítés, miszerint eme vonatkozások nem tekinthetőek egymástól független létezőknek. Éppen ellenkezőleg, azt állítom, hogy azok a két drámaíró közt meglévő éveken át tartó gondolatcsere, kérdéseik és válaszaik eredményei. Kölcsönös egymásrahatásukból kifolyólag egy dialógus megy végbe műveikben, miközben az azonos szubsztancia eltérő aspektusokat, megközelítési módokat tesz lehetővé. Kutatásom az intertextuális dialógus azonosságaira és különbözősségeire irányul. A történelemről folytatott közös diszkurzus elemzése céljából szövegretorikai elemzést folytattam, amely megfelelőnek bizonyult arra, hogy kimutassam a kiválasztott drámák intertextuális vonatkozásait és ezáltal az intertextuális dialógus konstellációját meghatározzam. Elemzéseim során kimutattam azt, hogy a refenciák már nemcsak a Németországról való diszkurzusra vonatkoznak, hanem civilizációstörténeti diszkurzusra is. A legmeglepőbb felismerés számomra az volt, hogy a két drámaíró önmaga szövegét is előhívja, illetve egymás szövegeit is mint előszövegek építik be saját drámáikba. Reflektálnak tehát mind önmagukra mind egymásra.

Müller-t és Braun-t nem az önreflexió éltette, hanem a dráma és színház mint médium arra szolgált, hogy a társadalommal együtt gondolkodjanak történelemről, közös múltról és jövőről. Müller provokatív, drasztikus módon, Braun optimista hittel tette mindezt. Maximális törekvéseik ellenére azonban azt állítom, hogy ezen ambíciók zsákutcákba jutottak. A közzel való kommunikáció kudarca mindkét drámaíró számára nyílvánvalóvá vált. Kései drámáikban ugyanis az elidegenedés folyamata követhető nyomon. Müller és Braun súlyos problémákkal, a német történelem nyomorúságával, a későbbiekben az európai civilizáció hanyatlásával provokálnak, mégis hiányoznak részükről a válaszadások és a a katarzis mint feloldás lehetősége.