Goethe a Naplót 61 éves korában irta, és fő stanzáiban Vulpius Krisztinát dicséri, ki felesége lett. Az egész költemény öregkorának legszebb és legjellemzőbb terméséből való: erotikus költemény a legmagasabb és legnemesebb módon. Szerelemben tisztultak e versek erkölcsössé, mint az arany a tűzben. Aki azt a nálunk ugynevezett "erotikát" keresi, azt a piszkos erotikát: annak époly kevéssé fognak tetszeni, mint a prüdnek és álszentnek.

Goethe maga mélyen érezte költeményének merészségét a kicsinyes, modern "erkölccsel" szemben.