Fülszöveg

1947-ben születtem Debrecenben, de úgy hozta a sors, hogy életem felét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében éltem le. Tíz évig a fehérgyarmati gimnáziumban tanítottam, majd a megyei tanács művelődési osztályára kerültem. Színházi ügyekkel foglalkoztam, ezért (is) elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Egy rövid ideig a Városi Televíziót irányítottam, majd ismét tanítás következett a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában. 1989 szeptembere óta a Kelet-Magyarország szerkesztőségében dolgozom. Az írás számomra a jelenlét egyik eszköze, e megmaradt világban az igazi társakra való találás talán egyetlen lehetősége, térben és időben.

A negyvenötön túl, de a létezés utáni csenden innen, számadásféle ez a gyűjtemény. A címe megtévesztő lehet: a szerző nem Marcel Proust nyomdokain halad. Inkább az érdekli, hogy a század vége felé közeledve milyen gondolatok foglalkoztatják azokat, akik létértelmezésre vállalkoznak. Nem a filozófia szintjén, hanem a mindennapokban. Milyen esélyei vannak napjainkban a hazaszeretetnek, a barátságnak, a szerelemnek és a hűségnek. Milyen esélyei vannak az életnek. A kötet számos olyan kérdést vet fel, amely érdemes a töprengésre, egy kis századvégi meditációra.

Nem elvont írások kaptak helyet a gyűjteményben, hanem olyanok, amelyek születésükkor az eleven hatást feltételezték. A szerző szeretné, ha töprengéseiben, sorskutató gesztusaiban nem maradna társak nélkül.