Bevezetés

Számítógép egy hatékony eszköz, mellyel sok problémát le tudunk küzdeni. Sőt, a számítógép a mindennapi életünk immáron nélkülözhetetlen része lett. Például egy hibátlanul működő számítógép szükséges a telefonhívások lebonyolításához, a modern repülőgépek és űrrepülők irányításához, a banki tranzakciók feldolgozásához, az atomerőművek felügyeletéhez, de a kritikus állapotú betegek kezeléséhez is. Mégis, a számítógép - hasonlóan a többi fizikai eszközhöz - képes meghibásodni, aminek következményei a kényelmetlenségtől a katasztrofálisig terjedhetnek. Egy telefonvonalat felügyelő számítógép meghibásodása, átmeneti vonal szakadást eredményezhet, míg egy repülőgép irányító rendszer hibája végzetes balesetet okozhat. Emiatt a számítógép megbízhatósága, hozzáférhetősége és vagy biztonságossága fontos szempontként jelentkezik a tervezése során.

A hiba-tűrő rendszerek fejlesztése a 60'-as évek elejétől bontakozott ki. A folyamat azzal a felismeréssel indult, hogy a digitális rendszerek a meghibásodások széles skálájára érzékenyek. Emiatt a rendszereknek sokrétű hibatűrő megoldást kell alkalmazniuk, hogy egy vagy akár több működést negatívan befolyásoló hiba ellenére is működőképesek maradjanak. Más esetekben a redundanciának képesnek kell lennie, hogy a hiba okozta károsodást minimalizálja, anélkül, hogy a működés folyamatosságát megkísérelné fent tartani. Megint más esetekben, a redundanciának egyszerűen a karbantartás és diagnosztika megkönnyítése a célja, ezáltal csökkentve a rendszer állásidejét. Éppen ezért, a felhasznált hiba-tűrő megoldások száma és fajtája az alkalmazás követelményeitől függ. [Nelson&Carol87]