8. A síszázad megalakul

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

Na most, akkor már az első hó Oroszországban, legalábbis a mi részünkre leesett. Majd azután jöttek a csikorgó fagyok, amikor bennünket, gépkocsivezetőket, egy-két kivétellel összeszedtek, és elvittek gyorstalpaló sí tanfolyamra. Hegyes vidéken voltunk. Magyarországról jöttek síoktatók, és olyan katonás modorban, legelőször megtanítottak bennünket a síléceknek a felcsatolására, elmagyarázták, hogy hogy-mint, és nem sokat teketóriáztak velünk, hanem a domboldalon – nem lehet hegynek nevezni, ahol kezdték a betanításunkat – libasorba állítottak. És indulj lefelé! Hát mondjuk tízünk közül három neki mert indulni, hét nem. Többek között én is ebbe a hétbe tartoztam. Hanem az oktatók azok a síléccel futottak a hátunk mögött, és egyenként lökdöstek le bennünket.

Nagy Pál mint síparancsnok, Lokot', 1942
Síkiképzés

Hát nekem a sí karrierem úgy kezdődött, hogy amikor megindult velem lefelé [a léc], és mindig gyorsult, hát elkezdtem sivalkodni. Mint kiskoromban, amikor nem jutottam hozzá a szopáshoz. És körülbelül a fele útját [megtettem], hát ez a fele út lehetett száz méter, százötven méter, amikor még talpon voltam, ahol elestem. Onnan aztán folytattam az utamat, hol a kezem-lábam felfelé volt! De jajgatva! Így végeztem én az első sífutásomat. De azután annyira belejöttem ott, hogy amikor megalakult [a síszázad] – mert a hadosztályon belül egy síszázadot alakítottak ki, ami állt négy szakaszból és egy ötödik géppuskás szakaszból, ahol a szakaszparancsnokok, hát igen csak úgy emlékszem rá kettő hadnagy volt, kettő pedig törzsőrmester, őrmester volt, de több tisztes és tiszt nem volt a kiképzett síosztag között – így engem, mint szakaszvezetőt is [kineveztek parancsnoknak], adtak nekem egy szakaszt.

Takács György őrmester, kitűnő síelő volt

Amikor szétosztottak bennünket, úgy, hogy a falu körül, ahol az osztályparancsnokság volt, el lettünk osztva, többek között az én részemen is önállóan kellett szállást keresni, ahol a szakaszt egy házba el lehetett helyezni. Mellette lévő házban pedig nekem csináltunk egy szállást, ahol én, a helyettesem, szintén szakaszvezető volt, és a szakasz küldönc [laktunk]. Volt egy kis szoba és egy nagy szoba, előtte volt a megszokott orosz pitar, a konyha, ahol nem lábasok voltak, hanem kecskék voltak, vagy ahol jobb mód volt, akkor birkák voltak. Nekünk adták volna a belső nagyobb szobát, de én azt mondtam – mert volt két idős házaspár, és volt egy nagy lány, meg volt vagy tán három vagy négy gyerek – és én azt mondtam, hogy nekem nagyon jó lesz a kisebb szoba, nem érdekel, hogy keresztül járnak rajtam, ők pedig lakjanak a nagyobb szobában. Ez úgy is volt. Megvoltunk mi.

Síkiképzés, tréfás műesések
Nagy Pál és Takács György szakaszvezető őrmester, Lokot'

A faluban volt egy zsidó század, amelyiknek szerintem egy nagyon rendes parancsnoka, egy főhadnagy volt, és a nagylány oda járt takarítani. Tudniillik, ha az orosz nők közül valakinek nem volt állása vagy német vagy magyar csapatnál, azt elvitték Németországba. Így iparkodtak. A mi ütegünknél is volt három. Egy jó idős nő, egy fiatalabb nő, akinek hát az erkölcse igencsak kifogásolható volt. Az idős nő erkölcse már igen hervatag volt, így nem sok zaklatásban volt neki része, a másik pedig fogott magának egy tisztet. A harmadik, az pedig egy erkölcsös lány volt, nem is olyan fiatal, de nem is idős. Nekünk volt külön egy szobánk, ahol a szolgálatvezető őrmester, és én, mint műszaki gépkocsi irányító voltam, akkor ott volt a gh-s szakaszvezető és az üteg írnok, négyen laktunk egy szobában. A faház emeletes volt. És ezt [a lányt] Máriának neveztük mi, nem tudom oroszul mi volt a neve, mi ennek kereszteltük, és hívtuk hónapokon keresztül.

Nagy Pál az ütegnél dolgozó két nővel

Amikor valaki zaklatta, akár tiszt, akár legénységi állományú, hozzánk jött és segítettünk rajta, hogy erőszaknak nem lett kitéve. Itt, ahol mint sí szakaszparancsnok el voltam helyezve, ez a fiatal lány, ez meg a zsidó századnál takarított. A paszportnak, vagy nem tudom minek nevezzem, igazolványnak mindig náluk kellett lenni, mert akinél nem volt, azt a németek időnként, a német tábori csendőrök fogták, és elvitték. Németországban kötött ki valamelyik gyárban. Egyszer nem tudom mennyi idő múlva, nem is sok idő múlva, mert tulajdonképpen 1942 szeptemberében alakult meg a síszázad, és már, majd elmondom később, novemberben már hazajöhettem szabadságra.

És egyszer nem láttam én a lányt. Nem mintha mint lány hiányzott volna, csak valaki hiányzik a házból. Kérdezem a szüleit, azt mondják, hogy nagyon sok munka van a munkahelyén, nem tud hazamenni. Izgatott engem, egyszer fogtam magam, átmentem a zsidó századhoz és megkérdeztem. Hát nem tudom? Mit kellene tudni? Hát az a nő partizán volt, és régen felakasztották. Hát ezt nem tudtam. Utána kezdem gondolkozni rajta, hogy takaros volt, egy fedél alatt aludtam heteken keresztül egy partizánnal. Ez így végződött.

Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.