14. Mészárlás Navl'án

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

No most ott Navl'án történt az, hogy nem mi lőttünk le, németek lőttek le a bombázásból visszatérő gépek közül egy orosz bombázót. Azzal nem tudom, hogy hány személy, illetve a személyzete közül hány maradt, amikor lezuhant a gép, azt tudom, hogy a pilóta, egy orosz főhadnagy, az megmaradt és azt betették a fogolytáborba. Igen de Navl'án volt a – úgy tudom, hogy egy [Gélen] nevű lengyel tábornok, vagy nem tudom ki – szervezett, hát mi ukrán önkéntes milíciának neveztük, és ezek a németek mellett harcoltak. Hát ott történetesen velünk együtt a partizánok ellen. Na most ez az orosz főhadnagy, Viktor – hogy ennek hívták-e, nem-e – állítólagos unokahúgát fedezte fel Navl'án, Katyját. Hát annak is volt sok barátnője, és jelentkezett ez az ukrán önkéntes milíciába. Harckocsit vezetett és ott hetek múlva elérte azt, hogy ő lett az ukrán önkéntes milícia harckocsi osztagának a parancsnoka.

Viktor nevű orosz hadifogoly, pilóta főhadnagy

Azt mondják, hogy nagyon vitézül harcolt a partizánok ellen és annyira bevágódott németeknél is, magyaroknál is, hogy szinte szabad bejárása volt neki az alakulatokhoz, mihozzánk is nagyon sokszor ellátogatott. Én magam is jóban voltam vele, úgyhogy 1943 Húsvétkor még bemutatott az úgynevezett unokahúgának is, Katyjának. Az meg a barátnőjeinek, úgyhogy Húsvétkor még el is mentünk hozzájuk locsolkodni. Viktort nem találtuk ott. Azt mondja Katyja, hogy kint van az is vállalkozáson a harckocsi osztagával, meg az ukrán milicistákkal.

Ütegparancsnokság Navl'a, géppuska fészek.
Nagy Pál ül a géppuska mellett (orosz Maxim). Háttérben az üveggyár.

És nem tudom mennyi idő telt el utána, Húsvét után, amikor egy – nem tudom német-e vagy magyar – katona sétált a Navl'án az utcán. Nagy tömeg volt. Egy civil elment a katona mellett, és valami hat-nyolc lépésről hozzávágott a hátához egy kézigránátot. Hát az rögtön meghalt és körülötte is lett tudja fene mennyi sebesült. Na erre hát persze megfogták a komát, és a németek elindítottak egy nyomozó aktust, és rengeteg partizánt fogtak el. Nagyon sokat a városban, akik ott laktak, meg voltak, meg nagyon sokat kívülről is, az ottaniak bemondása alapján, többek között a Viktort is. Kisült, hogy irtotta az a partizánokat, ugyanakkor a harckocsija meg volt rakva élelemmel és fegyverrel, tehát ő is partizán volt.

Ljusza nevű orosz tanítónő az édesanyjával

Talán mondhatom, hogy az egész háborúban töltött időm alatt olyan borzalmas dolgot nem láttam, mint ami egy pár hét múlva bekövetkezett, nem messze a szállásunktól. Egyszer egy délelőtt, kora délelőtt jön egy rakás civil körülvéve német katonákkal. És hozzáfognak ásni. Hatalmas nagy gödröt ástak. Hát el nem tudtuk képzelni, hogy mi lesz! Messziről leskelődtünk, mert jól van, ha szükséges volt, hát a németekkel éppen egy-két szót váltottunk, vagy közel mentünk hozzájuk, közel voltak, de nem nagyon lehetett a doni áttörés után. Mert ott mi tudtuk, hogy nem a magyar harcvonalnál törték át a frontot az oroszok, hanem a mellettük lévő olaszoknál, de a németek közt úgy terjedt el, hogy a magyaroknál. És bizony mi akkor hundok lettünk, kutyák lettünk, csak éppen hogy le nem lövöldöztek bennünket a németek. Mire aztán kiderült bizonyos idő után, hogy nem magyaroknál történt, hanem az olaszoknál, és akkor kezdtek megbékélni velünk. De azért az a hideg háború, az folyt közöttünk.

És itt az árok- vagy gödörásásnál délután már kezdett szürkülni, amikor egy nagyon-nagyon hosszú menetet kísértek ki a németek, és oda vitték. Mi távolról figyeltük. Oda vitték a gödörhöz, ott libasorban a gödör szélére állították, velük szembe a gödör másik oldalán német katonák álltak fel géppisztolyokkal. És nem fértek oda egyszerre, mert ahogy utólag kiderült nagyon sokan voltak. Akkor letérdeltették őket szemben a gödörrel, és német katonák pisztollyal adtak bizonyos tarkólövést.

Hát nagyon sok halottat láttam a háború alatt és nagyon sok sebesültet, de ilyen rettenetes mészárlást nem láttam egész idő alatt, hogy amikor a tarkón lövést végezték a németek, volt amikor hamarabb hátba rúgták, mint ahogy a pisztolyt elsütötték, és élve esett bele a gödörbe a szerencsétlen. Hát a szemben lévő géppisztolyosok egy sorozatot engedtek bele. És ez borzalmas volt. Annyira megrázott, és úgy vettem észre, hogy nem csak engem, hanem a társaimat is, akikkel messziről lestük ezt az egészet, hogy bizony még a háború után nagyon sok évig volt, amikor ezzel álmodtam.

Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.