19. A család menekítése a front elől

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

Amikor én olvastam az újságban, meg hallottam, mert rádiót hallgattunk, hogy az oroszok elérték a Tisza-partot, hát bizony nagyon bántott, hogy mi van a családommal. Azt tudtam, hogy katona az öcsém, katona a bátyám, és az ütegparancsnokomnak is feltűnt, az is egy főhadnagy volt, Abonyi Gyulának hívták, nagyon rendes ember volt. Azt mondja, hogy minek lógatod az orrod? De lógatod!

Azt mondom: hogyne lógatnám, mondom, a családomról nem tudok semmit, a menyasszonyom is otthon van, és hogyne volna okom az orrom lógatására. Azt mondja, ide figyelj! Azt nagyon jól tudod, hogy szabadságot nem adhatok, viszont eltávozást még adhatok, ami ugye harminchat órát jelent. Állíts ki tíz vagy tizenöt vagy amennyit akarsz, dátum nélkül eltávozási engedélyt, én aláírom, ha becsület szavadat adod, hogy visszajössz, elmehetsz haza és szétnézhetsz. Amikor lejár az egyik, kitöltöd a dátummal a másikat, és így hátha meg tudod járni. Ez így is volt.

Aztán volt, amikor még Pestre sem értem vonattal, amikor már a berepülések [voltak], sőt volt, amikor a vonatot is bombázták. Amikor elértem én nagy keservesen a vége felé Kecskemét felé, már volt, amikor egy gépkocsit fogtam, mert a vonatot lebombázták, nem ment. Volt úgy is, hogy lovas kocsival [utaztam], de elértem Kecskemétre, amikor előtte, nem tudom hány nappal, egy páncélos ék Csongrád felől felszaladt egészen a repülőtérig, a kecskeméti repülőteret el is foglalták, de amikorra én odaértem akkor már visszanyomták az oroszokat.

Lebombázott mozdony

Nagyon hallatszott nem csak az ágyúdörgés a Félegyháza, vagy a nem tudom én Lakitelek, inkább a Félegyházi út felől, ugyanakkor nem tudom hány ilyen német óriási szállító gép, az úgynevezett Gigantok égtek repülőtéren. Senki nem tudta nekem megmondani, hogy a front merre van, Kécskén vannak-e már oroszok, Nagykőrösön vannak-e már oroszok? Senki nem tudta megmondani.

De mivel az ágyúdörgés, sőt géppuskalövések is hallatszottak Kecskemét-Lakitelek felől, gondoltam, hogy elindulok én Nagykőrös felé. El is indultam. A tizenhat kilométer [alatt] gyalog egész Nagykőrösig, még egy macskát sem láttam. Hát bizony nagyon sokszor megálltam, és nézelődtem, hallgatóztam, és gondoltam azt, hogy milyen jó célpont vagyok én ott, egyedül ballagok az országúton.

Beértem Nagykőrösre, oroszok nincsenek. Ott megint érdeklődtem, ott se tudta nekem senki sem megmondani [Kécskén vannak-e már oroszok], így nekiindultam a kécskei útnak gyalog. Amikor kiértem Nagykőrösről, utolért egy magyar sebszállító kocsi, az fölvett, elhozott az úgynevezett Juliska kanyarig, ott ő elment jobbra egy dűlőútra, arra kellett neki menni, én meg elindultam gyalog. Hát nem messze van onnan, azt hiszem három kilométer Kocsér, onnan tizenhat kilométer Kécske.

Találkoztam rengeteg kécskeivel, akik jöttek arra Nagykőrös felé. Hát kérdeztem ismerősöket mindet. Azt mondták, hogy Kécskét kiürítették, és ők is mentek világgá. No a családomról tudnak-e? Hát azt még tudták, hogy még az apám is katona, azt is behívták, a menyasszonyomról pedig tudták – mert [Bereczki] Sándornak hívták a tanítómesterének a férjét, az úgynevezett Erika női fodrásznak, és annak volt cséplőgépe, traktora – a kécskeiek azt mondták, hogy ott van a menyasszonyom – mert az volt még akkor ugye – Kocséron, meg is tudták mondani, hogy melyik háznál vannak. Az anyjával együtt indultak el ők is a főnöknőékkel világgá. Hát én meg is találtam őket.

Igen ám, de azt tudtam, hogy mivel a apám is katona, meg a bátyám, meg öcsém is, én is, csak az anyám van otthon a húgommal, a már akkor négy éves kisgyerekkel. Árva kisgyerekkel. És sikerült nekem Kocséron egy motorkerékpárt kapni, amivel haza tudtam Kécskére jönni. Itthon volt az anyám, a húgom, meg a kisgyerek. El akartam vinni őket magammal, mert a szándékom az volt, hogy a menyasszonyomat is, az anyjával együtt elviszem.

De az anyám azt mondta, hogy ő nem jön el, mert sose lehet tudni, hogy melyikünk kerül haza, hogy valakit találjon otthon. A húgom erre azt mondta, hogy ő meg nem hagyja itthon egyedül az anyámat. Én meg visszafordultam motorbiciklivel Kocsérra, és ott hát fölpakoltunk egy kis bugyrot mind a hármunknak, nekem, a menyasszonyomnak, anyósjelöltemnek, és elindultunk.

El is értünk Komáromba szerencsésen, amikor már ott várt engem az őrmesteri előléptetésem. Ez nagyon jól jött, már nem a rendfokozat, hanem az azzal járó fizetés. És ott ugyancsak az én szálláshelyemen nagyon szívesen adtak nekünk egy szobát. Nagyon kedvesek voltak, sosem felejtem el, Igmándi út 35. szám volt a címük nekik, volt egy idős házaspár, volt egy lányuk, nem is tudom, valahol tisztviselő volt, és volt még egy tizennyolc évet be nem töltött fiuk. Hát az főleg ilyen besorozott tűzoltó volt.

Neki nagyon sokszor kellett szolgálatba lenni, és mi is [sokat voltunk ügyeletben], én meg elintéztem azt, mivel nagyon sűrűn voltak bombázások, hogy az út másik oldalán lévő Igmándi erődben be tudtam egy szobát rendeztetni, ahol nem csak a menyasszonyom, meg az anyósjelöltem, hanem még a szállásadók is, légiriadó esetén lemehettek. Hát ez olyan lent volt, hogy még akkori bombák még azt nem érhették el. Valami több mint tíz méter mélyen volt ez a szoba.

Nagy Pál és menyasszonya (Julika néni), Komárom

Rögtön beadtam a nősülési kérelmet, mert nem nősülhettem én ugyanúgy mint a tisztek, csak honvédelmi minisztériumi engedéllyel. Hát pechemre visszajött a kérvényem, hogy igazoljam, hogy az ara erkölcsös és templomba járó. Hát fogtam magam, elmentem a városba, és ahol találtam egy plébániát, bementem, és megmondtam a plébánosnak, hogy miről van szó. Minden további nélkül adott egy igazolást.

Visszajött a kérvény újra azzal, hogy mivel az ara kiskorú, így szülői beleegyezés is szükséges. Az anyósom adta a beleegyezését, visszajött a kérvény azzal, hogy nem elég az anyai beleegyezés, az apai is kell. Visszaküldtük, hogy az apa már megszállt területen van. Visszajött a kérvény, hogy akkor a Komáromi Árvaszék adja a beleegyezést. Erre énnekem még a mai napig is megvannak a papírjaim. A Komáromi Árvaszék is adta a beléegyezését. Igen ám, de akkor már nem a kérvényem jött vissza, hanem a Honvédelmi Minisztérium menekült el Pestről majd később rátérek időben, hogy hogy sikerült nekem megnősülni.

Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.