21. Az oroszoknak hány lábuk van?

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

No most, egyszer elkezdenek Komáromba tódulni a német harckocsik, katonákkal. Jöttek az úgynevezett elit harckocsiosztagok, a Totenkopf, és még nagyon sok. Azt vettük észre, hogy a németek elkezdenek szállást csinálni. Annyi becsületünk azért még volt a németek előtt, hogy ahol mi, tiszthelyettesek és tisztek voltunk elszállásolva, előzőleg engedélyt kértek tőlünk, hogy tehetnek-e be német katonákat?

A mi házunk, ahol laktunk, egy hosszú ilyen üvegezett gangos, tehát verandás volt, hát én úgy néztem és megbeszéltem előzőleg a házigazdáékkal is, hogy hát én azt mondtam, hogy most inkább engedjék meg, illetve engedjük meg, minthogy erőszakkal egyszer annyi katonát betelepítsenek. Ha megfelel az a csukott veranda, akkor oda telepedhetnek be.

Nem olyan nagyon sokat telepítettek be, tízegynéhányat, hoztak szalmát, letették, és azon voltak, és egy német Tigris harckocsi állt be az udvarba. Nagyon jól megvoltunk velük, még érdekes eset is történt, amin derültünk. Először csak elmondom ezt.

Mi olyan házban voltunk, hogy a sarkon volt egy épület mellettünk, és a mi portánk pedig az Igmándi útra nyílt, a ház is, [ott is volt egy kijárat, kiskapu is nagykapu is, de az udvar L alakú volt, a házat megkerülve, a másik utcára is volt egy kapu, kiskapu is nagykapu is.] A sarkon lévő házban volt egy kisgyerek is, aki sűrűn átjárt hozzánk, meg is szerettük. Én nem tudom, hogy járt-e már első osztályba, vagy még nem is járt, erre nem emlékszem, csak amikor a német katonák be lettek oda szállásolva, volt közöttük olyan, aki magyarul is beszélt, mutogatta – nagyon családszerető lehetett – mutogatta a családja fényképét, a kisgyerek azt kérdezi tőle, hogy az oroszoknak hány lábuk van? Három? Nem, csak kettő!

Azt hiszem Oberstabsgefreiter, tizedes vagy szakaszvezető [volt], nem tudom, csak ő volt annak a harckocsinak a parancsnoka, ami az udvaron volt, azt mondja, neki, hogy ide figyelj – hát egy kicsit törve beszélte a magyart, meg lehetett érteni – azt mondja, majd reggel, mire felébredsz, mutatok neked egyet! No az oroszok már akkor vészesen közeledtek, már majdnem Szőnynél jártak, és kezdték lőni ágyúval is a várost, Komáromot.

Hát reggel tényleg – akkor én ott aludtam, mert volt, amikor szolgálatba voltam és a tüzelőállásban kellett aludni – mikor felébredtünk, még félig ébren hallottam én motorzúgást. Hát mire felébredtünk és felkeltünk, már akkor a német katonák egy orosz katonát, meztelen volt, a kútnál mosdatták. Úgyhogy amikor a kisgyerek átjött, akkor mutatták neki, és az csalódva vette tudomásul, ez olyan mint az ember, két lába van. Na ilyen is előfordult.

Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.