22. Bombázások

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

No most kiderült, hogy az oroszok Budapestet bekerítették. Ezek a hadosztályok, ezek a páncélos hadosztályok, az elit hadosztályok, ezek azért lettek Komáromban, meg a környékén összevonva, mert 1945. január elsején 00 órakor megindult Budapest fölszabadításáért a támadás. Az kimondhatatlan, hogy annyi harckocsinak a hangja milyen volt!

El is mentek ezek a Vértesig. De a hegyek között a páncélosok nem tudtak tovább haladni, megállították őket, ezért nem sikerült felszabadítani nekik Budapestet. Majd később, nem tudom, [talán] már kezdett akkor a hó olvadozni, amikor az üteg, csak a tűzlépcső, menetkészültségi parancsot kapott. El se tudtuk képzelni, hogy hová, [miért] csak egy része, csak a tűzlépcső! Hát kiderült, hogy Észak-Komáromba vitték át a tűzlépcsőt a Vág-Duna partjára. Dél-Komáromból nézve a jobb oldali partjára, a folyás irányából nézve a bal oldali volt ez. Ott volt a Vág-Dunán egy híd, és ott – hát én is átmentem, és megnéztem, – szinte olyan sűrűn voltak a lövegek, és nyolc centis kaliberen alul nem voltak, hogy szinte át lehetett köpni egyikről a másikra, és végeláthatatlan hosszú sor volt. Az Úristen tudja, hogy hány ágyú volt ott!

Ott voltak ezek várakozó állásponton, két napig. Majd a harmadik nap, hát dacára annak, hogy mi ideát maradtunk Dél-Komáromban, nekünk is tűzkészültség lett elrendelve, és ott várakoztunk. Hajnalban, olyan négy óra előtt Észak-Komárom felől óriási motorzúgást hallottunk. Hát már annyira ismertük, hogy harckocsimotorok zúgtak.

Rengeteg orosz harckocsi Észak-Komárom felé elindult. Még akkor nagyon messze voltak, messzelátóval lehetett csak látni őket. Szabad szemmel is lehetett, de hogy kik mik, azt nem. Amikor valamivel közelebb értek, hát akkor már a T34-eseket lehetett látni. De onnan a Vág-Duna partjáról nézve úgy tűnt, mint amikor a laktanya elfoglalását láttuk, úgyhogy ha magasból tudtuk volna nézni, akkor úgy néztek volna ki, mint amikor a kétéltű kis népautók jöttek át a Dunán [Bajánál].

Amikor lőtávolba értek, hát a német 88-asok, azok sokkal messzebbről tudták lőni őket [elkezdték lőni a harckocsikat]. Igen ám, de azok is visszalőttek, vagy talán azok kezdték, és a mieink lőttek vissza? De az a borzalmas lövöldözés, ami ott volt, motorzúgás, azt nem lehet leírni, és nem lehet elmondani! És amikor megálltak, mert a rettenetes ágyúzás következtében nem tudtak előbbre haladni, megálltak.

Ez így folyt egész délelőtt, nem tudom hány óráig, mert még arra sem emlékszem vissza, nem sokkal a Budapest felszabadítása tehát, 1945. január elseje után, hogy februárban volt-e, márciusban volt-e, nem tudnám megmondani, de azt tudom, hogy már olyan vészesen közeledtek, hogy mi nem tudtuk azt, csak amikor a Stukák megjelentek, hogy Stuka segítséget kértek. És életemben olyat sem láttam csak akkor, nem is szeretnék még egyet látni, tizennégyes hullámokban jöttek a Stukák, és azt tudom, hogy a Dunán keresztül, tehát dél felől jöttek, és elkezdték lőni, mert ugye a Stukának két, úgy tudom, negyvenmilliméteres gépágyúja volt... és az a borzalmas sivalkodás, amikor zuhantak rá a harckocsikra, azt megint nem lehet elmondani.

És amikor, nem tudom hányszor, rárepült az a tizennégyes kötelék, azok mellett vadászgépek is voltak, amelyek kísérték őket, és a végén – mert a Stukának úgy tudom, hogy két, öt-öt mázsás bombája volt – akkor még egy utolsó gépre rárepülést végeztek, és a két bombát ledobták.

Amikor ez megvolt, akkor, amikor elindultak vissza, akkorra ott volt az újabb tizennégyes kötelék. Ez így folyt... meddig. Két óráig? Nem tudom megmondani, mert ott is megállt az idő is. De amikor végeztek, az a borzalmas füst, ami ott a kilőtt páncélosok között, fölött volt! Egyszer a maradék az visszafordult, és elmentek amarra a Duna folyás irányába, tehát mi ott úgy láttuk, hogy Pest felé. Hova mentek, nem tudjuk.

Hanem nem tudom én egy vagy két óra telt el, amikor fogtuk magunkat, és gépkocsival mi is kimentünk, hát csak terepjáróval tudtunk menni, mert út nem volt, és ott a Duna partján lévő füzesben meg kint, száz, nem tudnám megmondani, nem akarok hazudni, hány kilőtt harckocsit számoltunk meg.

Szétlőtt orosz lőszerszállító kocsi romjai a halott gépkocsivezetővel

No először azt kellett volna mondanom, hogy egy harckocsi majdnem a Vág-Dunáig tudott előre jönni, amikor kilőtték. És ott hát – ezt is csak hallomásból mondom, mert a németek a mieinkkel végezték, a mi parancsnokainkkal ezeket a dolgokat –, hogy állítólag annak a személyzetéből elfogtak egy orosz századost, amelyik azt mondta, hogy egy páncélos hadtesttel indultak neki Komárom elfoglalásának, és az volt a parancsuk, hogy mindenáron el kell foglalni Komáromot.

Hát amit ott a kilőtt harckocsik között láttunk! Még füstölt imitt-amott, ami úgy égett ki a kilövés után, és azokat, amiket a Stuka bombái találtak el, amelyiknek sikerült a tetejére dobni, az fölül beszakadva, alul kiszakadva, alatta egy bombatölcsér. Sőt legtöbbnél nem is alatta, hanem arrébb dobta a harckocsit, és mellette, vagy félig látszott ki a lyuka. Hát ott is a rengeteg halott! Az nem igaz! Volt olyan, amelyik mászott volna ki a harckocsi tornyából a nyíláson, és ott lógott fele bent, fele kint, ami maradt belőle. Az fantasztikus volt!

No tehát Komárom ezt a támadást is megúszta. Utána valószínű, hogy a harckocsik elmentek és semmi támadási szándék nem volt, úgyhogy a mi ütegünket is visszavezényelték a régi tüzelőállásba Dél-Komáromba.

Ott pedig szinte nap mint nap a bombázások voltak. Nagyon sokat bombázták magát Komáromot is. Még többet bombázták Győrt. Az egyik alkalommal, amikor szinte egész délelőtt, hát egy pár órába telt, tíz óra, tizenegy óra körül kezdődött a légiriadó, és nem tudom hány gép repült felettünk át. Amikor Győrt kezdték bombázni, hát azt a négyméteres távmérőn láttuk. Igaz, hogy egy távmérőn csak egy leshette. Ott is nagyon sok gépet lelőttek. Azok az óriási gépek a Boeing, Liberátor, rengeteg vadászgép, ami körülöttük nyüzsgött! No hát annyira elmerültünk, hogy én fogtam magam és hazamentem a szállásunkra ebédelni.

Amikor megebédeltem, a feleségem kikísért az udvarra, akkor láttuk, hogy egy Liberátor rettenetes alacsonyan, hát ez a rettenetes nagy repülőgép, a mieink aztán mondták a tüzelőállásban, hogy ezerkétszáz méter magasan volt, körözött, jobbról balra, és mindig átrepült a löveg fölött, vagy nem messze a lövegtől. A mieink lőtték, ahogy utólag összeszámoltuk és kiderült, százhatvan, vagy nem tudom hány lövés után zuhant le a gép, de ezt a körözést folytatta nagyon sokáig.

Hát én a feleségemmel ott álltam a ház udvarán a lakás előtt, és néztem. De azt ki nem lehet mondani, hogy hogy féltem én, egy-egy olyan üteg fölött vagy nem messze az átrepülés alatt. Azt mondja a felségem, hogy ő meg inkább engem lesett, mint a repülőgépet, mert én olyan fehér voltam, mint a fal. Mert mindig, amikor közeledett az üteg felé, hiába lőtték, csak ment tovább! Én mindig mondtam, most végünk, most végünk! Hát a végén a repülőnek lett vége. Én nem mentem ki, amikor keresték, mert azt mondták, mikor visszajöttek – én nem tudom hányan mentek ki egy gépkocsival –, huszonkét kilométerre találták meg a lelőtt repülőgép roncsát, és egyes egyedül még élve találták benne a pilótát.

Volt olyan, aki angolul beszélt a tisztek közül, aki elment a keresésbe, és mondták, hogy még észen is volt a pilóta, de rengeteg sebből vérzett. Az azt mondta, hogy ő Győr bombázása alatt egy találatot kapott, ami a kormányművet beállította egy szögbe, úgyhogy csak körözni tudott. Nem is tudom én, hogy hányan voltak, de tíznek nem sok híja volt, egy Liberátor személyzetének, azt mondja, hogy a többiek kiugráltak. Ő pedig, mert a szél arra felé hozta Komárom felé, azt tudta, hogy Budapestnél a Dunánál már az oroszok vannak, és abban bízott, hogy hátha a szél körözés közben el tudja vinni az oroszok által megszállt területre, és valahogy ott, ha más nem hát ott ugrik ki ejtőernyővel a gépből. De hát nem sikerült. És azt mondják a keresők, amikor visszajöttek, hogy egy jó negyed óra múlva meghalt a pilóta is.

Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.