28. Motorozás zárótűzben

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

Ott [Áccsal szemben] foglaltunk tüzelőállást, és várakozó álláspontra helyezkedtünk. Hogy ez a napnak – hogy délutánján volt, azt tudom – hogy melyik órájában azt nem tudnám megmondani. No a feleségemnek [és nekem, a tüzelőállástól nem messze volt egy ház, egy tanya, ahol adtak szállást]. No most lefekszünk. Hajnalba zörgetnek az ablakon. Egy katona volt a tüzelőállásból. Őrmester úr, azonnal keljen fel és motorral menjen be a faluba, ott az Osztályparancsnok úrnál jelentkezzen! Akkor az osztályparancsnok egy nem emlékszem már rá, milyen nevű őrnagy volt. Hát jelentkezzek az őrnagynál! Azt mondja, ide figyeljen őrmester! Röviden vázolom a helyzetet, mert nagyon sürgős a dolog.

Én azt tudtam, hogy a gépágyús üteg az is egy iker üteg volt tizenkét gépágyúval. A parancsnoka a Lublóvári, akkor már százados úr volt. És az őrnagy úr mondja, hogy a Lublóvári százados úr bent van Komáromban a gépágyúival. No most az a helyzet, hogy a németek kiürítették Észak-Komáromot. Anélkül, hogy értesítették volna a Lublóvári százados urat, úgyhogy pillanatnyilag az a helyzet, hogy Észak-Komáromot Lublóvári százados úr tartja a gépágyúival, a németek vonulnak kifelé. Most semmiféle összeköttetésünk vele nincs. Ezt amit mondok most magának, futárral üzente meg. Itt van ez a boríték, azért gondoltam magára, tudtam, hogy a családja itt van, tudtam, hogy ha élve visszamegy, akkor maga vissza is fog jönni! Hát itt van ez a boríték, ebbe van a kivonulási parancs, adja át a Lublóvári százados úrnak.

Mégpedig egy úton tud bemenni, a Gútai úton, tehát az ide vezető útról, ahol jöttünk, arról térjen le balra, és vágjon át a szőlőkön, meg nem tudom, mik vannak, vágjon át a motorjával, el fogja érni a Gútai utat, mert ez az út nyugatról megy be Komáromba, a Gútai út pedig északról. Még ez az egy út tudomásom szerint szabad. De azt is zárótűz alatt tartják az oroszok. No azt már eléri, azt már ismeri, a Dunát, majdnem a nagy híd mellett.

Ott eléri a fölrobbantott vasúti hídnak az aluljáróját. Onnan még tovább jön ezen az úton, ahogy ide jöttünk, és körülbelül egy száz, százötven méterre meglát egy volt kis erődöt. Egy kis cseh bunkert. Ahol a Lublóvári százados úr tartózkodik egy gépágyúval, mert a szemben lévő monostori erődből jönnek át rohamcsónakokkal az oroszok, és ők azokat vadásszák. Ott fogja neki tudni átadni ezt a kivonulási parancsot. – No én elindultam.

Hát valóban egy német áradattal találkoztam szembe, akik vonultak kifelé. Még szerencsém volt, hogy a motoros németek már valószínűleg elhaladtak, mert a zöme gyalogos volt, így nem nekem kellett megállni, hogy utat adjak a gépjárműveknek. Jöttem én. Ám kezdtek robbanni a gránátok. Ezt legelőször úgy észleltem, hogy amikor mentem motorral, a szembe jövő németek lehasaltak villámgyorsan. És kis idő múlva hallottam jobbról-balról, elölről meg hátulról a robbanást. Hát az a tizenvalahány kilométeren belejöttem én ebbe annyira, különösen amikor le kellett térni, mert az őrnagy úr megmondta azt is, hogy hány kilométeres kilométer karónál lesz egy balra vezető dűlőút, amin át fogok érni az útra, ahol be tudok menni Komáromba. A Gútai útra.

Így amikor letértem szőlők között, kellett nekem menni a dűlőúton, de ott is jöttek a németek, így ott is, én már előre láttam, hogy mikor süvít a gránát, illetve nem hallottam én, hanem a németeket láttam, hogy villámgyorsan lehasalnak. Úgy belejöttem én is, hogy fék, le a gázt, be a kuplung, megálltam, már félre is dőtöttem a motort, és már én is hasaltam. Megvolt a robbanás, felugrottam, keservesen felállítottam a motort, és indultam is. Beértem én a Gútai útra, onnan beértem Komáromba, a Duna partra. Ráértem az útra, amin el fogom érni a kiserődöt, a volt cseh kiserődöt. Igen ám, de ott nem volt egy szál fa se! Semmi az út és a Duna között! Nos észrevettek engemet a szemben lévő Monostori erődből. Hát hallani nem hallottam, de ott még sűrűbben robbantak körülöttem az aknák, gránátok, hétszentségek.

No elértem a vasúti aluljárót. A vasúti híd maga már fel volt robbantva, de az aluljáró még megvolt a hídra vezető út alatt. Ott megálltam, és amikor kezdtem tudni gondolkozni, láttam ott a kiserődöt is, láttam a kinyúló gépágyú csövet is. Láttam, onnan ráláttam még a Dunának egy részére is, és láttam, amikor jönnek át a rohamcsónakok. Kettőt-hármat láttam én belőle. És a gépágyúk vagy eltalálták, vagy nem.

De amikor aztán elkezdtem gondolkodni, hát elgondoltam magamban, hogy Úr Isten, én lassan már... Nem hogy lassan, már több mint négy éve katona vagyok! [1940 decemberében vonultam be, ez pedig 1945 Húsvét előtt volt], és úgy érzem én, hogy az alatt az idő alatt én jó katona voltam. Ami parancsot kaptam, azt erőmtől, később tudásomhoz képest lelkiismeretesen végrehajtottam. De én ezt a nem tudom hány métert, nem merem megtenni!

Én nem tudom mennyi idő telt el, nem egy-két perc, az biztos, amire elhatároztam magamat, hogy Atya Úr Isten, én inkább visszafordulok! Közben eszembe jutott, ebben nem voltam biztos csak úgy gondolkoztam rajta, hogy amikor nem tudom mennyi idővel ezelőtt, előtte, a gépágyús üteg is még akkor kettőben volt, nem volt egyesítve a két üteg, azok is Dél-Komáromban voltak, de onnan, amikor egyesítették, átjöttek [Észak-Komáromba]. Hát Komáromban a Monostori, az Igmándi, az Öregvár, a Csillag erőd mellett van egy úgynevezett [hármas hely] is. Hát ott még sosem jártam, de úgy tudtam, hogy sokkal kisebb erőd a többinél. De úgy emlékeztem rá, hogy a gépágyús parancsnoki szakasz talán oda telepedett be az egyikbe.

Hát így indultam én vissza és, elértem megint azt az utat, ami majdnem szemben volt, a Gútai utat. Még azon túl mentem. Hogy hogy találtam el a [berkekhez], azt nem tudom. Azt tudom, hogy Komáromnak teljesen az északi részén van. Amikor bementem, először nyilván nem abba az erődbe mentem be, ott megmondták, hogy nem a következőben, hanem a még azon túl lévőben van a gépágyús parancsnoki szakasz. Elmentem oda, bemegyek az első helyiségbe, hát szinte szembe találtam magam a Százados úrral. Még ő kezdte, még tisztelegni se érkeztem: Földikém, hát maga hogy kerül ide! No akkor röviden elmondtam neki, átadtam a kivonulási parancsot.

Azt mondja, mikor elolvassa. Hát Földikém, nem tudom! Ha vissza tud érni, akkor jelentse meg az őrnagy úrnak, hogy amit csak tudok, megteszek, de az az érzésem, hogy késő. És a másik az, hogy hát nem tudom, hogy hogy tud újra kimenni, mert elmondtam én neki, hogy milyen úton értem oda. Mert az oroszok a zárótüzet [nyitottak] a Gútai útra, mert ők is tudják, hogy egyedüli út, amelyen be lehet, ki lehet Komáromba, Komáromból jutni. Hogy hogy tud azon a zárótűzön keresztül menni, azt nem tudom megmondani. De egyébként meg egyezzünk meg abban, egy pár szóval, hogy amelyikünk Újkécskére hamarabb hazakerül, az értesítse a másik családját, hogy hogy, milyen körülmények között van ez. És így megölelgettük, még meg is csókoltuk egymást, és azt mondja, hát nekem most ki kell mennem, és intézkednem kell.

Egy őrmester azt mondja, hogy komám, mit lógatod az orrodat. Mondom, hogyne lógatnám, mikor a menyasszonyom itt van a közelemben, és olyan gyáva vagyok, hogy nem merek odamenni hozzá. Azt mondja, hogy nem iszol egy kis pálinkát? Innék én komám, ha volna! Kiment, bejön egy teli literes pálinkával, hozzáfogtunk iszogatni. Én nem tudom mennyi idő telt el, de olyan nagyon sok nem telhetett, amikor hát egy ilyen ujjnyi vastag forma volt az üvegben.

Igen ám, énnekem megjött a bátorságom, csak nem bírtam felállni! Mondtam, Komám! Tolasd már ki a motoromat! Elkiáltja magát, beugrik egy katona, mondja neki, tolják ki a motoromat, két emberrel jöjjön be. Bejött két ember, beindították a motoromat, megfogtak a hónom alatt, föltettek. Hát azt mondja, hogy ne őrüljél meg, fokozták az oroszok a zárótüzet a Gútai útra, nem jutsz keresztül rajta!

Én nem tudom, hogy hogy, mint, de én nyilván még húsz perc se telt el, amikor én ott voltam a menyasszonyomnál. Olyan józannak éreztem magam, mint most, pedig ma még nem ittam tejen kívül mást, meg a teán kívül. Most a feleségem sírva borult a nyakamba, tudniillik amikor reggel nekem az őrnagy úr átadta a borítékot, azt mondta, hogy ide figyeljen, az ütegnek menetkészültségi parancsot adtam, irány Érsekújvár, és maga, ha a menyasszonyának akar valamit kiüzenni, akkor menjen át a rádiós szobába és mondja meg. Hát én kiüzentem, hogy mondják meg a menyasszonyomnak, hogy maradjon ott, ahol van!

Most előző nap, amikor olyan nyugodt pihenőnap volt, én vettem a háziaktól, akik disznót vágtak, egy fél disznót. Nohát amikor visszaértem, a feleségem azt mondta, hogy Úr Isten, milyen szag jön a szádból? Hát mondom neki, ide figyelj, én elvileg tök részeg vagyok, mondom neki, hogy mennyi pálinkát ittunk. Azt mondja, hogy ide figyelj, rögtön vigyél el innen, mert ott túl, ahol mondtad, hogy körülbelül Ács ott van a Dunán túl, onnan rettenetesen lőnek a falu felé! És már majd megijedtem, a háziak már levittek a pincébe is, hogy ne féljek annyira, hogy majd jössz, de én már kétségbe voltam esve. Így csapot-papot ott hagytunk, fél disznót, mindent, felültünk a motorra, és irány Érsekújvár.

Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.