31. Megállít a hegy

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

Befogtuk a lovakat és egy nap reggel elindultunk Graz felé. Hogy meddig mentünk, hány napon keresztül, azt nem tudom. Azt se tudom most, hogy mennyi kocsival voltunk, de volt ott vagy hat-nyolc kocsi. Amikor ránk jött az este félreálltunk az országútról, és kocsikon aludtunk. Hajnalban folytattuk tovább az utat. Majd én nem tudom hány nap után, még Graz biztos jó messze volt, legalábbis a térkép azt mutatta, amikor odaértünk egy nagy hegy elé. Ami előtt egy óriási tisztás volt, ami majdnem teljesen tele volt lovas kocsikkal.

Ott szóba eredtünk az ott lévőkkel, egy-kettővel közülük, és mondták, hogy nem tudják, hogy mit csináljanak, mert egyszerűen a lovas kocsit még üresen se bírják a lovak ezen a rettenetes meredeken felhúzni. Hát nem tudtuk, hogy mit csináljunk, letáboroztunk mi is, és ezzel is, azzal is beszélgettünk, ez is, az is megpróbálkozott a fölmenetellel, nem ment sehogy se. Hát ott a tisztást erdő vette körül, én csámborogtam erre-arra. Az erdőben találtam én több roncs autót, ilyet is, olyat is, amolyat is. Majd gondolkozok és nézegetem, egyszer találok egy elég jó állapotban látszó Man dízelt, mégpedig egy terepjárót.

Hát gondoltam egyet, jobban megnézegettem. Én úgy épnek láttam, egyedül adagoló nem volt rajta. Még mászkálok ott tovább, legtöbb kiégett autóroncs volt, de találok egy másik Man dízelt, amelyiknek a platója, meg a kerekei le voltak égve, de úgy a motorház, az ép volt. És azon volt adagoló. Gondoltam egyet, mert szerszámostól együtt voltak ott, leszereltem az adagolót, és elvittem ahhoz a másik kocsihoz, amit épnek láttam, csak az adagoló híja volt. Föltettem az adagolót rá, hát csak úgy szemre állítottam be. Egyébként a tank tele volt gázolajjal, sőt még a platón egy hordó kétszáz literes gázolaj is volt. Próbálom indítani, mert akkumulátort is rendben találtam azon, és sikerült. Először nem akart beindulni, hol előtöltést adtam, hol utótöltésre állítottam, a végén sikerült. Hát szemre, illetve fülre olyan jól kopogott, kicsit visszább állítottam a töltésen, úgyhogy elég tűrhetően ment a motor. Megpróbáltam elindulni vele. El bírtam indulni.

Lementem – mert egy kis emelkedős hegyoldalban volt ez az erdő – lementem az erdőből a tisztásra. És mondom a mieinknek, hogy akarok csinálni, először csak üresen egy próbautat. Én bízok hozzá, hogy fel tudok menni a hegytetőre a szerpentinen, és akkor visszajönnék, akkor én bízok hozzá, hogy még talán több kocsit is utána tudnánk kötni és felhúznám. Nem akartam én tovább menni a kocsival, mert én inkább ragaszkodtam továbbra is a lovas kocsikhoz, csak megpróbálni. Hát neki is készülődtünk. Egy jó pár katona, meg hát ugye a feleségem, a menyasszonyom, hát ott hogy maradt volna le! Nem akartam én semmiképpen se vinni magammal, de annyira rám akaszkodott, hogy jól van na! De nem a fülkébe ülsz, hanem a platón!

Hát föl is ültek, én nem tudom, hogy hányan, de mentünk ott, de persze a feleségemen kívül csak katonák voltak. Igen ám, de amikor odaértünk a hegy lábához, az amerikaiak, illetve egy pár amerikai katona, német tisztekkel karöltve, akiknek már karszalag volt a karjukon, megállítottak bennünket, azt mondták, hogy várni kell, mert egy német lókórház jön le a hegyről, és ott nem férünk el felfelé menet. Tehát két irányba nem lehet menni, olyan keskeny az az út. Hát vártunk. Tényleg meg is jelent az első kocsi lovakkal, és valóban elég hosszú menet jött le, majd én nem tudom milyen összeköttetéssel volt ez az amerikai és német tiszti csoport, de egyszer azt mondják, hogy hát, ha akarunk, mehetünk. Elindultam.

Az első szerpentin kanyarig majdnem felértem, hát jó magas volt, meg mondom nagyon meredek volt. Baloldalt volt a hegy, jobb oldalt a szakadék. Amikor szembe találkozok egy lovas kocsival, amelyik körül van kötözve lovakkal. Tehát egy ilyen lemaradó lókórházbeli kocsival találkoztunk. Atya Úr Isten, odahúzódtam én, mert jobb oldalt a szakadéknál belül egy vas korlát volt, nem valami megbízhatónak láttam én, de hát csak odahúzódtam, és így nagy nehezen el tudott menni mellettem a kocsi. Igen ám, de amikor én ott megálltam, a kocsi már majdnem mellettem volt, amikor hülye fejjel üresbe tettem a sebességváltót. Elkezdett visszacsúszni. Benyomtam a lábféket, nem fogott. Akkor láttam a levegő óráját, hogy üresen van a mutató. Te Szűz Máriám, hát nincsen féklevegő, pedig odalent még volt. Illetve amikor odamentem, mert arról is meggyőződtem én az erdőben.

Kiáltok az egyik katonának, hogy álljon elébem, és szépen lassan úgy irányítson, hogy nekicsússzak, de nagyon lassan, a korlátnak. Hát így is volt, nagyon ügyesen dirigált engem, és szépen lassan nekicsúsztam a korlátnak. Hát úgy éreztem, hogy megbír. És meg is bírt, nagyon-nagyon lassan megálltam. No hát én azt hittem, hogy hát nem tudom, hogy mi lesz, illetve hát féltettem a feleségemet! És amikor én nem is tudom, hogy is hoztuk le a kocsit onnan. A fenét! Ott hagytuk fent, nem bánom én, legyen, ahogy lesz! Majd legyalogoltunk, nem olyan messze volt, nem tudom száz méter volt-e amit felmentünk, nem olyan magasan voltunk.

Amikor lejöttünk újra elszédelegtünk ott a kocsik között, hát nekem ott óriási közönségem volt, nézték ezt a próbát. Volt aki jött, és kérdezte, hogy őt felhúznám-e, ha sikerül? Hát hogyne, mindenkinek megígértem én, de hogy ha teljesítettem volna, hát húzgálhattam volna vagy két hétig a kocsikat fel. De ígéret szép szó, úgy voltam vele, hogy vagy megtartom, vagy nem.

No egyszer jönnek megint, egy másik csoport volt ez, amerikai katonával, úgy láttam én, hogy tiszt volt. Nem ismertem én azoknak a rendfokozatukat, azt tudtam, hogy a németek a kettő-három, amelyik az amerikaival van, az tiszt, német tiszt, és azt mondják, hogy nem szabad tovább mennünk, nem engednek tovább menni Graz felé, mert szinte naponta gazdát cserél Graz, mert folyik Grazért a csata az amerikaiak és az oroszok között. Hát mit csináljunk? Nem tudunk mit csinálni, ott a lovaknak sem igen volt ennivaló, illetve fogyóban volt már, hát visszafordultunk.

Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.