Előszó

Nagy Pál 1919-ben született Újkécskén, és 2006-ban hunyt el Tiszakécskén. A második világháborúban légvédelmi alakulatával végigharcolta a háborút Oroszországtól Ausztriáig. Karjaiban halt meg a legjobb barátja, bajtársa, ő maga is többször került életveszélyes helyzetbe. Amerikai hadifogságban töltött hónapokat, ahol vele volt menyasszonya és annak édesanyja is. A háború után gépkocsivezetőként dolgozott, a tiszakécskei TSZ anyagbeszerzőjeként vonult nyugdíjba. Életében több mint egy millió hétszázezer kilométert vezetett le, és egyetlen balesete még a háborúban történt, amikor zuhogó hóesésben, fék nélküli, egy fényszóróval világító autóval eltört egy vasúti sorompókart, miután nem tudott megállni előtte. Sokat látott, sokat tapasztalt élete folyamán.

Nagy Pál emlékeit a háborúról és a két világháború közötti Ó- és Újkécskéről az Arany János Művelődési Központ és Városi Könyvtár helyismereti könyvtárosának, Tapodiné Máté Ilonának a kérésére mondta hangszalagra. Ekkor volt 83 esztendős. A történeteket régi fotók alapján mesélte el Pali bácsi. Ez a dokumentum a hangfelvétel második világháború eseményeit felelevenítő részeinek, és az ezekhez kapcsolódó száz fotónak a digitalizált, szerkesztett változata. A meghallgatható történet játékideje összesen nyolc óra huszonöt perc. A legrövidebb fejezet hat, a leghosszabb pedig húsz perces.

A szöveges átírásban a tulajdonnevek (településnevek, személynevek) írásmódjára nem minden esetben találtam hiteles forrást. Ezeket a kérdéses neveket [szögletes zárójelben] közlöm. Az oroszországi települések nevei az 1985-ben kiadott A Szovjetunió nyugati részének autótérképe 1:2000000. Budapest, Cartografia térképen található latin átírásnak felelnek meg. Pali bácsi ezen a térképen jelölte be a településeket, a hanganyagban is ez alapján ejti ki a neveket, ezért igazodik az átírás is ehhez a formához. Ugyancsak [szögletes zárójel] közé kerültek a személyes kiegészítéseim, amelyek befejeznek, kiegészítenek egy-egy mondatot, pótolják az írott anyagban a hangsúly által hordozott, ki nem mondott gondolatot. Ezek hiányában a leírt történet esetenként érthetetlen lenne az olvasó számára.

Némely esetben elhagytam a lejegyzett történetből félmondatokat, mondatokat, vagy más sorrendben közöltem őket, mint ahogy az a hanganyagban elhangzik. Ez a történet egészét nem befolyásolja. Olyan gondolatokról van szó, amelyekbe Pali bácsi belekezdett, majd hirtelen félbe hagyott, hogy először valamilyen magyarázó körülményt meséljen el, de ezt követően vissza tért az első gondolatához. A lejegyzett történet gördülékenyebb, követhetőbb lett ezáltal.

Pali bácsi Pressburgot (Pozsony német elnevezése) emleget a 29. és a 30. fejezetben, mint olyan települést, amely Bécstől nyugatra fekszik, körülbelül húsz kilométer távolságban. Ennek a meghatározásnak egy Pressbaum nevű település felel meg, így a visszaemlékezések szöveges átiratában én ez utóbbi települést közlöm a következő formában: [Pressbaum]

A szöveges átírás nem képes pótolni a hanganyagot, elsősorban nem is erre hivatott. Pusztán egységbe foglalja a képeket és a hanganyag tartalmát, támogatja a gyengébb minőségű hangfájlok megértését, az itt-ott egymásba ékelődő gondolatmenet követését. Nem képes közvetíteni mindazt a hangulati többletet, amelyet Pali bácsi előadása, kécskeies beszéde, kiejtése hordoz.

Arra buzdítok tehát mindenkit, hogy hallgassa meg Pali bácsi történetét, amely olykor szomorú, máskor mulattató, de mindenképpen olyan háborús hétköznapokat mutat be, amellyel nem találkozhatunk a történelemkönyvek lapjain.

Tartalmas időtöltést kívánok!

Pappné Miskó Anikó

Tiszakécske, 2008. április