Utószó

Lektori vélemény Szenti Tibor "Hajku" című művéhez

1. Igaz "poeta doctus", tudós költő. Meglepően sokoldalú, tág perspektívákkal; a természettel való azonosulás. Egyéni, sohase sablonos. Szemérmes szerelmi vallomások, semmi sincs benne az érzelgős ömlengésekből.

2. "Kozmikus" beállítottság. Meri, nem utánozni, de alakítani, "magyarosítani" a klasszikus keleti (japán, arab) versmértéket, a magyar ritmusérzékéhez szabni. Kelet és Nyugat harmonizálása versben. Maguk a témák is ezt mutatják: Isten, Természet, Óceán, Életérzés stb. Bár erősen kötik a választott keretek, versformák, rímek stb. mégis egyéni, friss, eredeti képekkel, gondolatokkal lepi meg az olvasót. Néha a rímek, szóválasztás mégis mintha megsínylené az előre kiválasztott versformákat, versfajtákat.

3. Különösen változatosak a "Daru", "Szerelem", "Óceán" fejezetek. Az ne tévessze meg az olvasót, ha a versek nem "modernek", mint a mai költőknél látjuk: afféle Picasso versben, fölrúgva a klasszikus verselés minden hagyományát és szabályát. Hiszen a cím, a cél maga a Hajku, a japán költészet csúcsa, ha szabad így mondani. Ez már eleve kizárja a szavakkal és formákkal való különcködést, szabadosságot.

4. Párját ritkító kísérlet a magyar versírásban. Nagyszerű a bevezetés is a Hajku lényegéről és történetéről. Mindenképpen hézagpótló mű, még ha nem is tökéletes minden egyes versében. Csak gratulálni tudnunk Szenti Tibornak ehhez az új könyvéhez.

Hódmezővásárhely, 2005. november 6.
Béky Gellért SJ.