Bevezetés

A legkülönbözőbb organizmusok, csoportok, szervezetek szerkezetének és működésének közös tulajdonságait vizsgáló hálózatelmélet - a paradigmaváltások elmaradhatatlan túlzásai mellett - ellenállhatatlan erővel tör be szinte az összes tudományágba. Az utóbbi évek hálózati kutatásai olyan közös, zavarba ejtő strukturális és működési szabályokat írtak le a legkülönbözőbb szerveződések között, hogy lényegében minden tudományág kénytelen a hálózatkutatást vizsgálati módszerei közé emelni.

A felsőoktatási intézmények ma világszerte egyre inkább a többirányú hálózatosodás kényszerének kénytelenek megfelelni: globális, országos és regionális oktatási-tudományos és intézményi hálózatokba kell integrálódniuk, s emellett a hálózati tanulás terjedésének egyetemi tudásmonopóliumot kikezdő hatásait is ki kell védeniük, alkalmazkodniuk kell a netgeneráció új tanulási szokásaihoz.

A kulturális és gazdasági-társadalmi szempontból félperiférikus helyzetben lévő Magyarországon a felzárkózást ígérő integráció különösen fontos. Kérdés azonban, hogy a társadalmi érdekeknek az intézmények, esetünkben a gazdasági felsőoktatási intézmények mennyire képesek megfelelni, illetve a szükséges hálózatosodási folyamatokat milyen hatalmi-szerkezeti tényezők gyorsíthatják fel.

A gazdasági felsőoktatás szintjén a többirányú hálózatosodási kényszert leginkább az alábbi hipotézisek igazolásával bizonyíthatjuk:

1. A magyar gazdasági felsőoktatás kutatási hálózataiba - a skálafüggetlen hálók fejlődési törvényszerűségeit követve - az egyes intézmények az elvárható, kiegyensúlyozott regionális fejlődéshez képest nagy aránytalanságok mellett integrálódtak.

2. A kutatási hálókban betöltött szerep az intézményi vonzerőben is megmutatkozik.

3. Országos és regionális szempontok szerint hatékonyabb egy olyan struktúra, amelyben csak néhány, hasonló méretű és "erejű" intézmény követ akadémiai elveket, s az intézmények többsége a helyi-regionális felsőfokú képzési igényeket kielégíteni képes, rugalmas, könnyen átstrukturálható, a szükséges mértékben korlátozott autonómiájú intézményekre épülő, regionális hálózatokba tömörül.

4. A netgeneráció új, hálózati tanulási szokásai radikálisan kikezdik a hagyományos intézményi struktúrát és pedagógiai módszereket.

A kutatás során abból a feltételezésből indultam ki, hogy az intézményi háló a helyiregionális társadalmi struktúrák modernizációjával és a tudományhatárokon átívelő intéz2 ményi kapcsolatokkal a regionális gazdasági hálók váza lehet. Az intézményi háló segítheti a felzárkózáshoz, az innovációk adaptálásához szükséges tanulási folyamatokat és az innováció forrása is lehet.

A szakirodalmi kutatás elején felvázolom, hogy a hálózatosodó egyetemi-főiskolai struktúra miért lehet a helyi-regionális innovációs és adaptív (tanulási) folyamatok fő résztvevője és alakítója. Ezután bemutatom, hogy melyek a legelterjedtebb, témánk szempontjából érdekes hálózatelméleti és hálózatkutatási irányzatok. A hatékony intézményi hálózat a hálóban résztvevők autonómiájának részleges korlátozása nélkül elképzelhetetlen, ezért a modern autonómiakoncepció néhány fontos aspektusára is felhívom a figyelmet. A magyar (gazdasági) felsőoktatási struktúra kialakulását is ebből a szempontból szemlélem. Az elméleti részt a modern tudomány és pedagógia válságtüneteit jelző kritikai iskolák és a hálózati tanulás radikális hatásainak vázlatos bemutatása zárja.

Az empirikus elemzés során először, döntően az SNA-módszertanra épülő hálózatkutatási és statisztikai eszközökkel, empirikus adatok alapján megvizsgálom a magyar kutatási háló néhány szegmensét, felrajzolom a háló regionális szerkezetét, elkülönítem a központi és a periférikus intézményeket. A következő lépésben az intézményi rangsorok statisztikai vizsgálatával a tudományos hálóban betöltött szerepet az oktatási struktúrában betöltött szereppel vetem össze, illetve egészítem ki. A vizsgálat során az akadémiai és a magángazdasági rangsorokat is összehasonlítom. Az empirikus elemzés harmadik részében kiválasztom azokat a Magyarországhoz hasonló méretű országokat, amelyek gazdasági felsőoktatása magas szinten képes mind a nemzetközi kutatási hálókba integrálódni, mind a társadalmi célokat szolgálni. Megvizsgálom, hogy a kiválasztott országcsoport milyen közös strukturális és hálózati jellemzőkkel bír, s eredményeik Magyarország számára milyen tanulságokat hordoznak az intézményi struktúra szintjén. Az empirikus vizsgálat utolsó részében a netgeneráció új tanulási szokásainak megállíthatatlannak tűnő terjedését egy a gazdasági felsőoktatás hallgató körében készített kérdőíves felmérés eredményeire építve vizsgálom.

Az elemzés után a tudásátadó-tudásteremtő folyamatokat hatékonyabban szolgáló, a helyi, regionális és országos tanulási és innovációs folyamatokat erősítő felsőoktatási, illetve gazdasági felsőoktatási szerkezet kialakítására teszek javaslatot.

A téma szerteágazó jellege számos olyan kérdést felvet, amelyekkel terjedelmi korlátok és módszertani problémák miatt nem tudok érdemben foglalkozni. Ezek közül a legfontosabbakat szeretném kiemelni. Nem vizsgálom, hogy a tudáshálókon belül mi és hogyan áramlik, ennek elemzéséhez egyfelől a kutatási és elemzési lehetőségek korlátozottak, másfelől élek azzal a feltételezéssel, hogy egy "egészségesebb" szerkezetű hálóban a tudásteremtő és tudástranszferfolyamatok is fejlettebbek. Bár az egyetemi "tudástőke" tartalma és mérése fontos kérdés, és számos kísérlet történt módszertanának kialakítására, az egész intézményhálózat szintjén a "tudástőke" akárcsak megközelítőleg pontos mérése is igen nagy akadályokba ütközik (Acs - Anselin - Varga, 2002).

Nem foglalkozom a határon átnyúló, regionális intézményi és tudáshálókkal sem. A magyar közgazdasági felsőoktatásban ugyan több külföldi gyökerű intézmény is működik, s a magyar intézmények is rendelkeznek képzési helyekkel a környező országokban, az intenzívebb, határon átnyúló hálózatosodási folyamatokat számos - döntően szabályozási - tényező akadályozza (Székely, 2009).