Utószó (részlet)

Ez a tanulmány abból a dolgozatomból sarjadt ki, mely "A magyar nemzeti szellem" címen a Magyarságtudomány 1937. évfolyamában jelent meg. Itt a 23. lapon szóltam a sajátos magyar nemzetfogalomról, létéről, eredetéről, jelentőségéről. (Ennek a tanulmánynak egyébként szövegét is felhasználtam jelen munkám utolsó fejezetében. Az eredeti szöveg azonban a tárgyalt kérdéseket részletesebben és nagyobb filozófiai szakszerűséggel fejtegeti.)

Ha munkám merőben a tudományos szakkörök számára készült volna, a problémát szélesebb összefüggésben, részletesebben és gazdagabban fejtettem volna ki. Így mindenesetre bővebben foglalkoztam volna bevezetőül az eszme, az eszmény, a fogalom és a valóság alkatával és viszonyával. Szenteltem volna egy fejezetet külön a nyugati nemzetfogalom és nacionalizmus kifejlődése összefüggő és részletes rajzának. Ismertettem volna a különböző tudományos felfogásokat kérdéseinkről kritikai állásfoglalás keretében. S végül a fejtegetéseket a magyar nemzeti szellem egy olyanféle, de részletesebb rajzával zártam volna le, aminő az imént idézett tanulmányomban is olvasható. De kiadómmal egyetértésben arra a meggyőződésre jutottunk, hogy e könyvnek minél szélesebb elterjedtséget kell biztosítani, s ez a szempont következményekkel járt a terjedelem dolgában is, a mellett, hogy az előadásban a tárgy minél közvetlenebb, in medias res megragadását és előadását tette kívánatossá. Ezért főként arra volt gondom, hogy a magyar fejlődés rajza legyen lehetőleg teljes, s azok a fejtegetések elegendők a meggyőzésre, melyek a magyar nemzetfogalom rangját igyekeznek megállapítani, a nemzet tiszta eszméjével szembesítve. Ez a rajz természetesen csak vázlat, korántsem igényli a részletes ábrázolás érdemét. A kutatás mai állapotában, midőn az alapvető részletmunkálatok alighogy megindultak, teljességre törekvő összefoglalásról amúgysem álmodozhatunk. Csak a fejlődés általános, fő vonulási irányát sejthetjük, s nagy, szembetűnő gócpontjait ismerhetjük fel. A kiszabott terjedelem pedig még fokozottabb vázlatosságra kényszerített. Így az átmenetek és változatok belesímultak a fejlődés általánosságába és az általános típusokba. Arra törekedtem, hogy legalább a magyar nemzetfogalom sajátossága, eredete, fejlődése s történeti alkatának rétegződése kellőképpen kidomborodjék. Tudatában vagyok annak is, hogy a részletekre vonatkozó eredményeim nem mind véglegesek, a további kutatás sokat korrigálni fog közülük. Magam is inkább kiindulásnak szánom dolgozatomat. De az alapfelfogás igazságába vetett meggyőződésem szilárd. Erről már az eddigi bizonyító anyag is meggyőzött.

Ez a könyv történetfilozófiai tanulmány, s a történetfilozófus azon az anyagon végzi munkáját, melyet a szaktörténészek hordtak össze. Így én is, noha nem egy részletre vonatkozólag magam is folytattam forrástanulmányokat, nagyjában historikusaink eredményeire támaszkodtam.

[...]