Előszó

Az erdélyi fejedelmek Királyi Könyvei I. kötetének folytatásaként e második rész csaknem minden tekintetben az első rész közzétételében alkalmazott elveket és szabályokat követi. A kivonatolást a munkatársak közösen végezték, a regeszták elkészülte után azonban a feladatkörök pontosan elkülönültek: Fejér Tamás a kivonatoknak az eredetiekkel való összevetését, Rácz Etelka a helynevek azonosítását végezte el, Szász Anikó pedig a kivonatok minden részletre kiterjedő tárgy- és személynév mutatóját állította össze. A kiadvány első részéhez képest e kötetben újítást jelent, hogy két magyar nyelvű bejegyzést (78., 99. sz.) teljes szöveggel közöltünk, ugyanis ezeknek kivonatolásával a kutatás számára fontos adatok veszhettek volna el. Az 1590. december 25-e után kelt és egyházi ünnepek szerint datált bejegyzések keltezését - mely a regeszta szövegébe a mai naptár szerint került be, és ezt a latin dátum követi rövidített alakban, zárójelek között - az új, Gergely-féle naptár szerint oldottuk fel, minthogy az 1590. szeptemberi 21-i gyulafehérvári országgyűlésen a rendek hozzájárultak ennek bevezetéséhez folyó év karácsony napjával kezdődően.

E kötet esetében is nagy hangsúlyt fektettünk a mutatókra, amelyek tartalmazzák a regesztákban és jegyzetekben előforduló összes hely- és személynevet, illetőleg azokat a tárgyi címszavakat, melyek számot tarthatnak a kutatók érdeklődésére. E részletes mutatókkal - amint már említettük - tulajdonképpen a fejedelemségkori Erdély történelmi archontológiájának és topográfiájának összeállítását kívánjuk előkészíteni. A közölt anyag terjedelme szükségessé tette, hogy a használat megkönnyítése, valamint az áttekinthetőség érdekében a mutató szerkezetén - az előző kötethez viszonyítva - némileg változtassunk. A különböző világi és egyházi tisztségek viselőire vonatkozó adatok gyűjtésekor a már közölt források és az irodalom mellett átnéztük a gyulafehérvári káptalan, illetve a kolozsmonostori konvent 16. század végi jegyzőkönyveinek gazdag anyagát is. Ennek köszönhetően tovább pontosíthattuk sok személy életpályáját, hivatalviselésének évkörét, stb. A mutató ilyen bővítése, úgy gondoljuk, elősegítheti a kivonatok felhasználását.

A kivonatolt kötetek székelyföldi vonatkozásait a bejegyzések típusára, keltezésére és a kedvezményezett nevére utaló rövid kivonatok formájában Vass Miklós (A királyi könyvek székely oklevelei I-IX. In: EM 17/1900), illetve Szádeczky Lajos (SzOkl V. 171-176) közölte, Szolnok-Doboka vármegye monográfiájának szerzői pedig szintén átnézték e kéziratokat kiadványuk számára. Az előbbi két közlésre nem utaltunk a jegyzetekben, az utóbbit is csak akkor jelöltük, ha azt a szöveg fontossága vagy terjedelme indokolttá tette. Lényegesnek találtuk azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a feldolgozott anyag bizonyos része már korábban beépült a magyar történeti kutatásba, jóllehet nem forrásközlés, hanem többnyire feldolgozások útján. Igyekeztünk ezekre is - a lehetőség szerint - utalni a jegyzetekben.

Munkaközösségünk köszönettel tartozik az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, amely a kezdetektől fogva felvállalta, támogatta és lehetővé tette Kutatóintézetében eddigi tevékenységünk zavartalan folytatását, valamint a fejedelemségkori Királyi Könyveket őrző Magyar Országos Levéltárnak és tisztviselőinek, amiért a meglehetősen rövid időszakokra korlátozódó budapesti kutatásainkat minél eredményesebbekké tették. Szintén köszönettel tartozunk Dr. Tóth Péter miskolci professzor úrnak, aki a kivonatolás kezdeti nehézségei idején Báthory Zsigmond Királyi Könyvei közel 250 bejegyzésének csaknem szószerinti fordítását engedte át munkaközösségünknek. Ezeket alkalomadtán hasznos segédeszközként vehettük igénybe, ugyanis induláskor e fordításokon ellenőrizhettük saját munkánkat. Miután azonban mi kezdettől fogva regeszta-kiadványban gondolkoztunk, saját kivonatolási szabályzatunk és gyakorlatunk kialakítását követően legfeljebb csak teljes átdolgozás után használhattuk ezeket a fordításokat.

Mindenekelőtt azonban Jakó Zsigmond professzor úrnak mondunk köszönetet, aki voltaképpen bevezette munkaközösségünket az igényes forrásfeltárás- és kiadás fáradságos és felelős munkájába, mindvégig figyelemmel követte e kiadvány sorsát, rendszeresített megbeszéléseken felbecsülhetetlen segítséget nyújtott e kötet munkálatai során felmerült problémák megoldásában, a szakmai lektorálás közben pedig számos pontatlanságra és hiányosságra hívta fel a figyelmünket, illetve javasolt megoldásokat.

Kolozsvárott, 2005. január 1-én, az Erdélyi Történelmi Adatok elindításának százötvenedik esztendejében.

A szerzők