Előszó

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézet méltóképpen járult hozzá a Komintern 50. évfordulójának megünnepléséhez, amikor 1969-ben megjelentette "A Kommunista Internacionálé. Rövid történelmi összefoglaló" című könyvét.

A szerzői kollektíva elsőként vállalkozott arra, hogy a Komintern közel negyedszázados tevékenységét átfogóan dolgozza fel, s az anyag gazdagságához képest valóban röviden összefoglalva tegye közkinccsé. E vállalkozás a maga nemében új, hiszen a Szovjetunióban - s még inkább Magyarországon - eddig a Komintern munkásságának csupán bizonyos vonatkozásairól, részkérdéseiről vagy meghatározott időszakáról írott tanulmányok, disszertációk és monográfiák jelentek meg. Minthogy a Kominternről magyar nyelven már korábban megjelent művek (W. Z. Foster: A III. Internacionálé. Szikra 1956.; R. P. Dutt: Az Internacionálé. Kossuth Könyvkiadó 1966.) valójában rövid vázlatot, illetve tematikus, bizonyos kérdésekre exponált áttekintést adnak, jellegükben és tartalmukban erősen eltérnek az ezúttal közreadott könyvtől.

E mű kronologikus módszerrel dolgozza fel a Komintern történetét. Egyes fejezetei a forradalmi mozgalom fordulóihoz kapcsolódnak, utolsó fejezete pedig áttekinti a Komintern munkásságának jelentőségét, ma is ható eredményeit, majd korunk kommunista világmozgalmának új tényezőivel, sikereivel és nehézségeivel, sokrétű feladataival foglalkozik.

A jelen Komintern-történetben a szerzői kollektíva hosszú évek kutatómunkáját hasznosította. Lenin vonatkozó munkáit, a Komintern nyomtatásban megjelent dokumentumait és folyóiratainak gazdag anyagát, a Marxizmus-Leninizmus Intézet Központi Pártarchívumának anyagát, valamint a kommunista pártok korabeli és újabban közreadott dokumentumait és sajtóját, vezetőinek műveit, a párttörténeteket, a részfeldolgozásokat és más írásokat tanulmányozva és bőségesen felhasználva készítették el e jelentős, hézagpótló munkájukat. Az olvasó számos, eddig ismeretlen, vagy legfeljebb egyes tudományos cikkekben felhasznált és elemzett anyaggal ismerkedik meg. Így a Kommunista Internacionálé és a kommunista világmozgalom fejlődéséről, sikereiről és gondjairól, harcos útjáról, munkásságának sokoldalúságáról minden eddiginél átfogóbb és teljesebb képet kap.

A mű nagy figyelmet fordít Lenin azon tudományos, sokrétű, szívós és türelmes munkásságának ismertetésére, amit a Komintern létrehozásáért, a korabeli baloldali, de igen tarka, széles skálájú forradalmi csoportok kommunista pártokká formálásáért, a gyorsan változó feltételeknek megfelelő reális politika kialakításáért - nemegyszer erős ellenállásba ütközve - kifejtett. Lenin történelmi jelentőségű tevékenységét hangsúlyozva ugyanakkor bizonyítja, hogy a Komintern kollektív testület volt, tevékenységének alakításában az egész kommunista világmozgalom kivette a részét, s így eredményeiben és fogyatékosságaiban a kommunista pártok és képviselőik egyaránt osztoznak. A Komintern stratégiai és taktikai irányvonalát alapos - és szenvedélyes - viták során alakította.

Az egész munkán végigvonul annak bizonyítása, hogy a Komintern volt az első olyan forradalmi világszervezet, amely nemcsak a fejlett tőkésországok, hanem az ázsiai, afrikai és latin-amerikai területek elnyomottainak ügyét, harcának kifejlesztését és vezetését is magára vállalta. A forradalmat világméretekben képviselte, s hatalmas erőfeszítéseket tett a különböző társadalmi tartalmú, szocialista és demokratikus forradalmi mozgalmak egy mederbe tereléséért, egységes világforradalmi folyamattá ötvözéséért. A Komintern proletár internacionalizmusa felölelte és megtestesítette az első győztes proletárhatalom, a Szovjetunió, a fejlett tőkésországok munkásainak és parasztjainak, a gyarmatok elnyomott tömegeinek harcát. A könyv több helyen foglalkozik azzal a sokoldalú segítséggel, amelyet a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja nyújtott a Kominternnek, a proletár forradalmi és nemzeti felszabadító mozgalmaknak. Ugyanakkor ismerteti azt a támogatást, amelyet a világ forradalmi mozgalmai nyújtottak a Szovjetuniónak, értékeli a nemzetközi támogatás jelentőségét az első munkásállam fennmaradásában és megerősödésében. A könyv kitér arra a kemény munkára is, amelyet a Komintern az európai forradalmi munkásmozgalom és a gyarmati függetlenségi mozgalmak közötti szoros viszony kialakítására fordított.

Eközben számos esetben kellett fellépnie a - főleg a gyarmattartó országokban működő - kommunista pártokban is jelentkező nacionalizmus ellen. Ugyanakkor a gyarmatok kommunistái és függetlenségi harcosai a gyarmattartó tőkésországok elleni jogos bizalmatlanságot olykor a tőkésországok forradalmi munkásmozgalmára is kiterjesztették. A Kominternnek ezzel a fajta nacionalizmussal is fel kellett vennie a küzdelmet. A világforradalmi folyamat kialakítását a Komintern nem a célok és módszerek univerzálása révén kívánta elérni, hanem - mint a szerzők bizonyítják - gyakran az egyes kommunista pártok képviselőinek ilyen irányú törekvései ellenére, Lenin következtetéseinek megfelelően az objektív és szubjektív feltételekhez alkalmazkodó sokféleségen keresztül.

A Komintern egy új társadalomért vívott világméretű küzdelem vezérkara volt. Nagyrészt ismeretlen utakat kellett feltárnia, erős ellenfelekkel szembeni harcra kellett felvérteznie a kommunista mozgalmat. Rendelkezésére állt Lenin elméleti s egy ideig politikai munkássága, az oroszországi proletariátus győzelmének tapasztalatai. Ezekre támaszkodva vált képessé arra, hogy alapvetően helyesen alakítsa ki a mozgalom célját és elérésének módszereit.

A könyv lapjain végigvonul a Kommunista Internacionálénak a legmegfelelőbb stratégia, taktika és szövetségi kapcsolatok kialakítására irányuló törekvése. Ez mindenkor magas fokú elméleti felkészültséget, a világ változó jelenségeinek követését és tudományos elemzését követelte. Más taktikát, harci módszereket, formákat és jelszavakat követelt, más szövetségi politikát tett szükségessé a forradalmi fellendülés időszaka, mint az apály, az újabb fellendülés, majd a fasizmus elleni küzdelem korszaka.