CÍMLAP
Szenti Tibor
Vásárhelyi emlékeim
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Bevezető
Vásárhelyiség
Csomorkányizmus
Vásárhelyi Mi Atyánk
I. A város múltja
1. Történelmünk részletei alulnézetben, ahogy egy író látja
1 Ahol a vásárhelyi határ történelme kezdődött
2 Kik teremtették városunk történelmét?
3 Hány falu volt a középkori Hód-Vásárhely nagy határában?
4 A Hód-tavi csata
5 A nándorfehérvári viadal vásárhelyi emléke
6 Csomorkány oppidum
7 Lambion úti beszámolója
8 Szállás vagy tanya?
9 Az önkényuralom népviseletet teremtett
10 Az 1848-as paraszthonvédok
11 A Sömmi Kis Jánosok
2. Várostörténeti emlékek
12 Pusztuló és épülő városunk
13 A vásárhelyi tégla
14 Amikor még a kocsi zörgött
15 A szabadságunk
16 A hűség
17 Az egykori vásárhelyi határ
18 Belvízküzdelem a vásárhelyi határban
19 Az 1950-ben végrehajtott területrendezés
20 A földünk
21 Az ivóvizünk
22 Mezőgazdasági szövetkezeteink
23 Diákmunkán a mezőgazdaságban
24 Munkásnapok a földeken
25 A kiskertek
26 Kishomok
27 Kenyérváró dombjaink
28 A kubikok
29 Temetőink
30 Templomaink
31 Az utolsó terményáldás
32 Emberáldozat
33 Miért szűnt meg Vásárhelyen a boszorkányégetés?
34 Bejöttek a szovjet csapatok
35 Apám ügyfelei
36 1956-os élményeim
37 Iskolaváltásaim
38 Oroszul tanultunk
39 Az olvasókör
40 Olvasóköri ünnepek
41 Egészségügyünk
42 Görbe utcák, vakközök
43 Kapuban üldögélők
44 Csengők és harangok
45 Kemencéink
46 Házi állataink
47 A potyogtatós árnyékszék
48 Vásárhelyiségünk görbe tükre
3. Régi hangulatok
49 Kétféle szegénység és gazdagság
50 Bölcs lustaságunk
51 A cigányzene
52 A böllér és a disznótor
53 Padláson és színben talált értékek
54 Madarak és fák napja
55 Gyermekkori karácsonyok
56 Örömteli telek
57 Téli örömök
58 Sárkánykészítés és eregetés
59 Gyilkosnak éreztem magam
60 Gyermeki félelem
61 A csomagban érkezett lókolbász
62 Vásárhelyi anticsemegék
63 Az esküvőnk
64 Hurcolkodunk
II. A körtöltésen kívül
4. Tanyák
65 Hagyományos tanyák
66 Tanyai kertek
67 Találkozásaim a tanyai kutyákkal
68 Tanyaközpontjaink
5. Puszta
69 A Puszta
70 A "rossz" Puszta
71 Alkony a Pusztán
6. Tisza
72 Atka és Körtvélyes
73 Tiszai áradások
74 A Tisza-gát
75 A Sas-ér
76 Mártélyi emlékeim
III. Vásárhelyi emberek
7. Egyszerű emberek
77 Földbe süllyedt őseink
78 Édesanyámat temettük
79 A vásárhelyi szegény ember
80 Elhanyagolt emberek
81 Küzdelem a kenyérért
82 A Pál utcai pékmester
83 Kis üzletek
84 A Petrik bácsi boltja
85 Iparosok és szerszámok
86 Varroda és cipőbolt az Andrássy utcán
87 A félszemű hordár
8. Különcök
88 Szellemi magány
89 Betyárok
90 A parasztbábák
91 A javasasszony
92 A szegény embert szánó asszonyok
93 Az arzénes gyilkosságok
94 Alkoholbetegek
95 A túlbuzgó hívő
96 Kacskakezű Lidi néném
97 A bolond
98 Egy különös menedékhely
9. Parasztok
99 Hol van az Isten háza Vásárhelyen?
100 A természet gyermeke
101 Paraszt adatközlőim
102 Kenyéráldás
103 Az Elek család
104 A lószerető ember
105 A juhász
106 B. Gyurka bácsi
107 Az öreggazda halála
10. Parasztalkotók
108 "Hajja, Kend!"
109 A rímfaragó
110 Az önéletrajzíró paraszt
111 Az utolsó Mári névnap
11. Kiválóságok
112 Alkotókedvünk és megítélésünk
113 Vívóleckék
114 A szürkék festője
115 A fazekas népművész
116 A Puszta szerelmese
117 A "Billogos Embör"
118 A Bethlen Gábor Gimnázium
119 Akik megmentették az életemet
120 Adós maradtam Osváth Bélának
121 Utolsó népi írónk
122 A rádiós költő
123 A poéta múzeumigazgató
124 Baba bácsi
125 Találkozásom Németh Lászlóval
Személynevek
Földrajzi nevek
Képjegyzék
Bevezető (részlet)
A Délvilág egyik szerkesztője évekkel ezelőtt arra kért, fogalmazzak rövid
történeteket. Ezeket Vásárhelyi emlékeim címmel 2000 szeptemberétől
folyamatosan írni kezdtem. Visszaemlékeztem szülővárosomnak,
Hódmezővásárhelynek régi hangulataira, városképeire, életem korábbi sanyarú
és örömteli eseményeire, az eltávozott különös, illetve értékes emberekre.
Utóbbiak - félreértés ne essék - nem barátaim voltak, hiszen például
egyszeri találkozás után hogyan nevezhetném a szellemóriást, Németh Lászlót
annak. Ők legtöbben mestereim voltak, áhított nagyok, akik után szellemével
elérhetetlenül kapaszkodik az ember. Olyan ideálok, akiktől tanulhattam.
Ez a kis kötet nosztalgikus memoárirodalom. A múltat szomjazó léleknek egy
korty merítése a település apadó, hűs kútjából. A terjedelmet szigorúan
megkötötték. Minden írás csak egyetlen oldal lehetett. Igen veszélyes
vállalkozás volt, hiszen az ilyen kurtaság már majdnem olyan, akár a
bökvers vagy aforizmagyártás; illetve, mintha az ember vicceket akarna
papírra vetni. Örkény István egy perces novelláira emlékeztetett a föladat.
Amivel ezektől mégis eltért, az elsősorban az én világom sajátos
ábrázolása.
Szubjektív emlékeket ötvöztem helytörténeti, néprajzi, szociográfiai
tényekkel. Szemléletem a hagyománytisztelő, vallási, erkölcsi értékeket
kereső polgár világnézete, amelyet napi pártpolitikáktól, szélsőséges
ideológiáktól megőriztem. Már a rendszerváltás idején, 1990-ben végleg
elszakadtam a politizálástól és általában a politikusoktól. Helyette azokat
az embereket állítottam középpontba, akik e dél-alföldi mezővárosban élték
napjaik jelentős részét. Ábrázolni igyekeztem a tájat, vásárhelyiségünk
hűségen alapuló, de nagyon változatos, összetett arculatát.
Visszaemlékezéseimben jót és rosszat egyaránt bemutatok. Nincs olyan
település és közösség, amelyik egyoldalúan csak értékeket vagy kudarcokat
halmozna föl. A két ellenkező oldal úgy kapcsolódik össze, akár a jin és
jang, egymást kiegészítve. Az összefonódásból, arányokból és a tartalmi
tényezőkből alakul ki a sajátos, mással legföljebb összehasonlítható, de
össze nem téveszthető városarculat. A hagyományos társadalmakban a falu
bolondjának is helye volt a közösségben, és azt a maga módján színezte,
akár a község orvosa vagy első embere, a polgármester.
Városomat nem tudom úgy ostorozni, hogy ne szeressem vagy megvessem. Hibáit
látom, de ezekkel együtt tisztelem, mert sokra becsülöm értékeit, hiszen
magam is ezekből táplálkozom. Ezért számomra a világ legkedvesebb helye,
ahol még a kocsi is másképpen zörög...
[...]