
CÍMLAP
Kristó Tibor
Napnyugatra tartok
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Verscsinálás
Újraélt hónapok
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Napnyugatra tartok
Ott hol én lakom
Látni Őt bár vaksin
Óda a folyóhoz
Pihenő
Együgyű vers
Vajon ki jön...
Hódolat Szegednek
Vojázs a francba
Rege a tollról
Szabadon az ifjúságról
Variációk a tömegről
Fázzunk-e a Nyerges alatt?
Intés az erdőirtókhoz
Erdőalji regiment
Születésem baleset
Magamra lelni...
Napnyugatra tartok
Középkor
Kóros korlap
Voks
Honosodjatok atyámfiai!
Az ősz engem is elvermel
A jóság lovagja
A tárgyak szerelmese
Fecni-versek
Be(l)tájoltan
Fohász
Farkaséj
Nulla fokon
Pszichéhez
Mózesi kérelem
Pilátus bűnbánása
Ősmozdulat
Lecke a lélekről
Röptére vár...
Aggó dalom
(Menny)leirat
Fülszöveg
A Csíkszeredában élő költő hetedik verseskötete, akár csak a korábbiak,
fokozott tartalmi-hangulati egységbe szerveződik, amelyben nyomatékos
hangsúlyhoz jut a természet, a környezet, az emberi kapcsolatok tisztasága
és fenntarthatósága.
A három részre tagolódó kötetet bevezető Verscsinálás című prózavers a
szerző kételyeit fejezi ki aziránt, hogy a költészet egyáltalán javít-e,
lódít-e előre valamit a világon, hagy pedig gyönyörűséges, ám teljességgel
haszontalan időtöltés.
A választ magával a kötettel adja meg, amelynek első része, az Újraélt
hónapok az esztendő 12 hónapja tükrében, azok természeti-determinisztikus
foglalatában a szándékok és törekvések, majd azok beteljesületlensége
miatti fájdalom konfliktusát próbálja feloldani, értelmezni.
A második, súlypontilag a legtartalmasabb rész - Napnyugatra tartok -
sűríti tulajdonképpen a költői tapasztalat és a félig már leélt élet
tanulságait. Emberek, eszmények, szeretett tájak, életkedv kerülnek a
megtett pálya lefelé szálló íve alatt mérlegre, s a csalódások,
kiábrándulások dacára is fontosak maradnak a lírai alanynak, aki
akár az olvasó is lehet, de a költő minden bizonnyal.
A záró ciklus, a Be(l)tájoltan a teremtés nagy dilemmáit és csalódásait
próbálja a maga sorsában feloldani, értelmet találván a halálon,
a pusztuláson túli létnek, a világmindenségben való akadálytalan
továbbélésnek.
Külön kiemelendő az a szikár egyszerűség, fanyar bölcselkedés, ami inkább a
jelzés szintjén népesíti be a verseskönyv valamennyi lapját. Ezúttal is
elmondható, hogy mindenek előtt a kötet összhatása, a benne szereplő versek
egymásba illeszkedése hordozza a végső költői üzenetet, amelynek lényege a
művészi cselekvés értelmében vetett hit.