Fülszöveg

A Csíkszeredában élő költő hetedik verseskötete, akár csak a korábbiak, fokozott tartalmi-hangulati egységbe szerveződik, amelyben nyomatékos hangsúlyhoz jut a természet, a környezet, az emberi kapcsolatok tisztasága és fenntarthatósága.

A három részre tagolódó kötetet bevezető Verscsinálás című prózavers a szerző kételyeit fejezi ki aziránt, hogy a költészet egyáltalán javít-e, lódít-e előre valamit a világon, hagy pedig gyönyörűséges, ám teljességgel haszontalan időtöltés.

A választ magával a kötettel adja meg, amelynek első része, az Újraélt hónapok az esztendő 12 hónapja tükrében, azok természeti-determinisztikus foglalatában a szándékok és törekvések, majd azok beteljesületlensége miatti fájdalom konfliktusát próbálja feloldani, értelmezni.

A második, súlypontilag a legtartalmasabb rész - Napnyugatra tartok - sűríti tulajdonképpen a költői tapasztalat és a félig már leélt élet tanulságait. Emberek, eszmények, szeretett tájak, életkedv kerülnek a megtett pálya lefelé szálló íve alatt mérlegre, s a csalódások, kiábrándulások dacára is fontosak maradnak a lírai alanynak, aki akár az olvasó is lehet, de a költő minden bizonnyal.

A záró ciklus, a Be(l)tájoltan a teremtés nagy dilemmáit és csalódásait próbálja a maga sorsában feloldani, értelmet találván a halálon, a pusztuláson túli létnek, a világmindenségben való akadálytalan továbbélésnek.

Külön kiemelendő az a szikár egyszerűség, fanyar bölcselkedés, ami inkább a jelzés szintjén népesíti be a verseskönyv valamennyi lapját. Ezúttal is elmondható, hogy mindenek előtt a kötet összhatása, a benne szereplő versek egymásba illeszkedése hordozza a végső költői üzenetet, amelynek lényege a művészi cselekvés értelmében vetett hit.