Fülszöveg

A KÖLTŐ 70. születésnapjára megjelent "Teremtő nyugtalanság" borítóján a következőket olvashatjuk: - "Szent, hű dühök" megszállottjaként emlegetik, prófétaként - s igazuk van, akik így jellemzik. Valóban kiapadhatatlan az indulata, soha meg nem pihenők a felháborodásai. Ő tehet erről? Talán inkább a világ! - Legharcosabb költőnk, mivel sohasem fogynak el az ellenfelei. Kibékíthetetlen, megalkuvást nem ismerő. Szid, gúnyol, korhol, ostoroz - a "mindenen-túl-jobbal" sohasem fogja beérni. Szívünk mélyén igazat kell adnunk neki, hisz lelkiismeretünk oly fáradékony, erkölcsi érzékünk oly könnyen eltompul... Fodor József az egyetlen, akit minden fertőzés ellen erős oltások védenek, ő az egyedüli, akit soha nem hagy cserben az indulata és az ébersége. - Az ősi magyar pereskedések makacssága él benne tovább, felmagasztosult módon. A jóért, az igazáért száll perbe szüntelen az egész világgal. Szövetségesek nélkül is, magányosan is olyannyira ellensége a gonoszok, a silányok, a hazugok és csalóknak, hogy csoda, ha még nem kövezte meg valamelyik köztéren a túlerő. De halálában, sírjában is kiáltana, pörölne. - Aki ennyire jó, tiszta, annak mindvégig fiatalnak kell maradnia - mert nem csupán másoktól: bepiszkolódhatunk, megromolhatunk önnön éveink múltjától is. Fodor József hangja ma is oly fiatal és változatlan, mint első verseiben. Készen, befejezetten lépett elénk, s ugyanilyen kikezdhetetlen, változhatatlan épségben fog távozni is. Mert ennek a befejezettségnek lényege az örök mozgás, a megnyugodni képtelenség. - De tévedne, aki azt hinné, hogy egy acsarkodó, swifti száj freccsenti itt epéjét - tévedne, aki összeférhetetlen, békétlen különcnek képzelné Fodor Józsefet. E harag és pörlés belseje csupa méz, csupa jóság... Bármilyen meglepően hangozzék is, ez a minduntalan megújuló fergeteg tulajdonképpen a szeretet fergetege... - És ezért emberi a Fodor József költészete... Lényege az igazi, a szenvedélyes aggódás, a féltés és az emberi közösség felelősségeinek szerető vállalása.