emberi fények súlyával
fölsejlő szabadság varázsával
léted érzi minden porcikám
te szép tulajdon - szabad-hazám
küzdök érted - árnyad alakot ölt
sok zavar rejtélyébe visszahull
önlendületed mindent megtölt
mert viszontszeretsz határtalanul
támaszom vagy bukásomban
hidat építsz partok között
megszületett múlásomban
őrködsz testem fölött
összekulcsolt kezeimet
áldva fordítod az élet felé
homokőrlő éveimet
rakod szárnyaim elé
illatos parazsak között
rám talált a nagy szerelem
azóta csillagod fölött
világok fénye vagy nekem
nappal-éjjel veled van életem
s ha majd a mély éjszakába hull
ott lent és fönt is te leszel velem
örökre és változatlanul |