MITŐL VERS A VERS

élő és élettelen testek
párolgó dobogó méhében
fűszálnyi vándorló csupa lelkek
visszhangos sorslépcsők meredélyében
karjaikkal látó világot ölelnek

halánték mögött lüktető
reménytelt folyókból áradó
hajnali madárdalból születő
élő lélekkel vágyak közt szárnyaló
vakító szentségbe írt embergondolat:

a hang illatos bozótosaiból
mondásra valót gyűjt
jelent jövőt alkuszik
az örökkévalóság

PEDAGÓGUS

teleologikájában a személyiség fejlődését
sztereotip ismétlődés tagadásával
pedagógiai látszatok
illuzionizmus ellen
tudatos igaz gyakorlati célok felé
politikai látszatok nélkül szeretné

háborog a zord autokratizmusokon

az aktuál elmélet
taposómalmának fáradtságát
minden tagjában érezve utasítja el

látja: a mában a holnap formálódik
és tudja már - ő sem tökéletes

és ez hiányosan realizálódik

krédóját vívni így nem kellemes

szeretné a társadalmat leelőzni

emberformáló munkával győzni