/Vállalni a valót/
agytekervényekben
dalok oszlopcsarnokában
harapható sorsok kígyóit
hívja tanúnak
az elévülő bizonytalanság
parázstekinteteihez
szavak csontvázait írja
béna csendek homlokára
engedetlen ütközések
mosolykosaraival üt
szertelen hangjegyekre
jövőtlen források körmére
a tettre kész képzeletet
szelleme fényre vezeti
lidércnyomásba hulltakat
berozsdállt létezéseket
gunnyadva - élve-holtakat
tébolyba öltözötteket -
szerelmes igéket ébreszt
a mozdulatlant üldözi
jövőszájnak valót szerkeszt
ízek nyomait üdvözli |