A KOR GYERMEKE VAGYOK

semmit el nem tagadok
de nincs véget vallanom
korom gyermeke vagyok
fények hívnak - jaj nagyon

egy lépés csak egy új lét
a nemlét világából
küzdelemre jössz ismét
ész - a tárgy viszonyáról
a mit sem sejtő erők
egészséges betegek
mód - cél - élet keverők
folyvást le - fel lengenek
csak egy ma útja számíthat?
az örökkévalóság
ne kaphatna zöld utat -
szűk körű a boldogság?

tétlen élvezet percét
értelmetlen érdemül
új tolvajok szórják szét
s csak a forma híresül?

a föld alatti csillaghullás
sok érték - jelet hordoz
jobb jövőnek ez a forrás
ezeréves folthoz
vérünkben az álmok
törékenyen hullanak
bár a szép vadvirágok
szépítik az arcunkat
velünk táncol száll a szél
a vágy egymáshoz lobban
örökké csaló az éj
ajándék hajnalokban

érzem sebzett szemedet
felvérző megfeszített
örömcsonkult hitedet
vérnász nyitott sebedet

szerelmem vagy te nekem
szép hazám Magyarország
érted dobog a szívem
érzem ez a nagyvilág
orcánknak verejtéke
termi a dús napokat
hoz emberközelségbe
minden égi sorsokat
te napfény leánya vagy
ezer év él eltemet
ha a belvér békén hagy
úgy lesz majd jó életed

HEVÜLŐ TÖMEGDALOK
SLÁGERÓCEÁNJÁBAN
DÚS MÁGLYAINDULATOK
KERINGNEK A VILÁGBAN

talpon vár a gondolat
legegyszerűbb istene
hol a kőtáblák alatt
vegyülnek mindenfele
itt látom már a jövőt
a földi ész – anyagot
táguló friss levegőt
mit a múlt elhazudott
a nyugalom türelmét
a szabadság hamvait
Államok veszedelmét
vérontások csúcsait

eszméink lőtt sebeit
véressé vert álmokat
templomok egereit
elvagdalt új szárnyakat

eggyé tevő szabadság
édes igaz szerelem
testvér nevű igazság
dobog az én szívemen
és minden oly egészben
ahol lélek a virág
imává lesz az égben
istenné lesz a világ
törékeny hevületek
időpókok én meg te
szívből nyílt leheletek –
jövőnk hull a kezünkbe

semmit el nem tagadok
de nincs véget vallanom
korom gyermeke vagyok
fények hívnak - jaj nagyon