/Humanista vagyok/
elhamvadt üstökös fények törmeléke
vércseppenként alámerült egek
hideg árnyak gazdag sűrűsége
hiúságok megsebzett habjain
megakadt új világok új tekintetek
széttartanak álmok álmain
engedetlen igék minden kis hajlatán
durcás képek szúrják egymás szemét
nincs békesség szégyenek hajnalán
a billentyűs csigalábú egek egén
nem látni már a háromkirályok jelét
káoszt arat homályok permetén
mit akarsz még tőlem zsilipek iszapja
ólmot öntesz ártatlan fülekbe
vágóhidak kéretlen nagyapja
látnod kell mert már bukdácsol a lét
arcod mását élő hangját most engedd be
szent tisztaság - és add vissza eszét
minek a rügybontó tavaszok virága
ahol magány és szorongás virít
beteg lelkek kifacsart világa
nyomorúság-bőség bére kiált
ezer sérthetetlen ősigazság sikít
megérdemelt életet és halált |