A KOLDUSNYOMORT

egy rongyos kalap a kövön
öreg koldus a zsebemnek köszön
könnyező szemét törölgeti rám
sorsát rég kirágta már
sok-sok lepedőnyi újság
örökös nyomorúság

alázatos - miért is tolakodna
talán életéért rimánkodva

szánalom - a torkomon csorog
alamizsnám feszít: szégyenes dolog

adnék tele pénzzel illatos virággal
öltöztetném boldog világgal

ám nekem is éh-bérre mérik e kort
magam is érzem a koldusnyomort