kézzel lábbal szőtt vászontemplomban
embercsontok iszapjában vándoroltál
minden hullám szóra amit csak kimondtál
költő-kiskirállyá tettek nyomban
gyöngyfény színek napsugár ujjadon
gyönyörű hangillatokat kiáltoznak
egy ébredő országot felvirágoztak
s te szédülten jártál az ormokon
süvegtükörből jött az ébredés
széttörte a mézes igék hajszálait
a szellemi lét örök igazságait
nem érte el a roppant számvetés
mosolyban vérben ömleszted a szót
éled egy mese való-komédiáját
a feloldatlan versek tragédiáját
itt egy életre halálra valót
sorsok rímképletében kutatva
régen iksz az enediken keresgeted
mert nem lehet nem látni új keserveket
homokszavakba van beavatva
bámulod a csillagos egeket
lenyesett fejek borítják páradúsan
látod: forgó virágarcok koszorúsan
kultúr-szomjan élő kövületek |