HANGOM HANGOD

minden sors kék változatban
titkot mutat
örömökben fájdalmakban
keres utat

folyó vágyik a part után
míg minden édes rím talán
boldogtalan

zöld szél fut a kövek mélyén
mint a remény
tört utakon percek mentén
terjed a fény

szomjúcsókos sok-sok hajnal
látott engem
eszeveszett mennyi halk dal
nem felejtem

és fönn mikor a kék égen
nap tüzében
nyárból égő lebegésben
jöttél értem

szertelátó frissességed
tárt útjain
meleg hangod kedvességed
hullámain

megéreztem nekem te vagy
az érzelem -
kit az élet számomra hagy
az egyetlen -

virágléted hívott engem
szép végzetem
azóta a jelenekben
te vagy nekem

lelked tiszta dús illatát
bennem érzem
arcod drága kis mosolyát
őrzöm híven

karjaiddal ölel a Nap
te vagy - hiszem
lángol érted mert boldogabb
az életem

addig visz a madárszárnyam
amíg hallod
az öröklét visszhangjában


hangom hangod