PILINSZKY JÁNOS
/Egyszer égig ér../

elfáradt emberi lelkek
feketén villognak
esti árnyékai -
hallgatásba mártogatott szavak
áhítata átöleli a csillagokat
nyugvást kereső panaszokkal -
a néma nyomorultak
belső miatyánkját
megváltó álmokba simogatják
hiábavalóságon túli hitek
oldott sebei -

parázna vérvonal
vétkes játékai vagyunk
ezer- és ezer íziglen

sápadó szivárványok
ködviharából
halvány hajnali fény
e parányi élet
kihordott útvilága

egyszer égig ér az emberek szívében
légző templomokból kicsendülő ének
hímző boldogság léte terjed a szélben
s nem szállnak egyedül bizakodó évek