/Útirányt váltani/
tükrödet
világod reggeli zöldje tölti meg
in flagranti
fénnyel mossa érintetlen szemedet
verseid
beszélő hallgatás finom fokai
nyomkeresődön
csontok jeges falevélvonalai
e világföldön
beszűrődések idegen zajai
ezer évet téptek ki fénylő arcunkból
e virágföldön
azóta egy örökös viharlátó
bárányharang zúg késett hajnalunkból
s mondd
miért hallgat nemzethalál közönye
csupasz nyelve már kutyának sem való
harciassága
aranyfeliratainak öröme
vérrel telt gyermeklábnyom ma már fa-ló'
szólalj meg
ártatlan vagy te minden daganatban
azokká lennénk mit te megálmodtál
idegenek nélküli folyamatban
még felnőhetnénk
zajok nélkül lakott csillagvilághoz
mi jók vagyunk
békét szerető jó magyarok volnánk
lassan ezer éve hogy bénítanak
kívülről elkaszáló szirénhangok
lásd - mindenhol vesztesnek sehol se jó
ideje már útirányt váltani |