/Ahogy a tűz játszik/
ő az egér oroszlánfarka
világítótorony sívó tengersorsnak
látja madáremberek röptét
rajzolja jelen nyirokcsomóit
emberi füstöt kormot csodává emel
ugat ha kell finoman önműködően
futószalagon kiröhögtet tetveket
visszaköszön ha belerúgnak
százszor odaadja arcát a falaknak
nem szégyelli viselni ártatlan hitét
nyugalmát adja élők áldozatához
bizonyítékai ezreket megütnek
fecsegő zsákmányát vízbe visszadobja
becsüli az élet gyógyító szavait
nem főzi puhára mondanivalóit
bankárok kígyók talán nem szeretik
körkörös leltára a társadalomról
nem hízelgő könyvtár szellemi koldusoknak
teli tüdővel beszívja a napokat
belelát a dolgok sötétjébe
szétkürtöli a zavaros fejűeket
új világot keres hű olvasóinak
horizontok végétől a Nagy Tejútig
AHOGY A TŰZ JÁTSZIK AZ ÉLŐKKEL
FÉNYE NEVE GÖRDÍT KÖVEKET
EGYÜTT LÉPEGET A MESÉLŐKKEL
HOMLOKUKON FÉNYLIK A SZERETET
SZÉJJELPERGŐ IDŐKET CSOMÓZNAK
ÚTRAVALÓ VARÁZSGYŰRŰS HANGON
MÉRIK A TÁVOT BÁTORÍTANAK
MINDENT LÁTNAK MÁR A TÚLSÓ PARTON |