Fazekas Imre Pál érettségben, kiforrottságban a tökéletesre törekszik, s nem használ külső segítséget. Saját hangját előnyben részesítve az általános és konkrét létezés erkölcsi jóságát, szépségét kívánja ostromolni, intellektuálisan kibontani a mély emberi mondanivalót.

A természeti létértelmezés gondolatvilága tükröződik elvont és valóságos alakjaiban. Az általa választott klasszikus és talált kifejezési formák önálló kiművelésével, plasztikus formai alakzataival kutatja a tartalom, a mondandó sokszínűségét. Könnyed soraiban is ott rejlik a költészetté emelhető tárgy, a mozgás, a természet, a történetiség embere. Vagy a szubjektum.

Filozofikus alkat? Könnyen lehetséges.

Törődik a világ dolgaival, állást foglal a jelenségek, történetek káoszában, s ezzel újabb irányokat szab olvasónak, magának egyaránt. Még akkor is, ha itt-ott a profetikus hangnemet részesíti előnyben.

Az általa ábrázolt társadalmi és diszkrét magán(y)jelenségek, karakterhangsúlyok segítségével nőnek ki sorai a világ mindennapi szürkeségéből és válnak a mindennapok érzelmi-hangulati katarzisaivá, élményévé.

Szerelmi lírája átszövi valamennyi kötetét. A költemények művészi gyökerei minden versében a szövegfelület alá hatolnak: prózájában az elragadtatás, a képzelet, az égi-földi szerelem, a tisztasággal átélt élmények lüktetése bujkál. Hangvétele, emberi-költői fejlődése a kor kihívásait ostromolja, felelősségtudata emberi jellemével vetekszik.

Ajánlom az olvasóknak írásait!

Pálinkás István
újságíró
főiskolai tanár
a Magyar Írószövetség tagja


Ajánlott felbontás 1024x768