![]() |
Fazekas Imre Pál
érettségben, kiforrottságban a tökéletesre törekszik, s nem használ külső
segítséget. Saját hangját előnyben részesítve az általános és konkrét
létezés erkölcsi jóságát, szépségét kívánja ostromolni, intellektuálisan
kibontani a mély emberi mondanivalót. Törődik a világ dolgaival, állást foglal a jelenségek, történetek káoszában, s ezzel újabb irányokat szab olvasónak, magának egyaránt. Még akkor is, ha itt-ott a profetikus hangnemet részesíti előnyben.
Az általa ábrázolt társadalmi és diszkrét magán(y)jelenségek,
karakterhangsúlyok segítségével nőnek ki sorai a világ mindennapi
szürkeségéből és válnak a mindennapok érzelmi-hangulati katarzisaivá,
élményévé.
Pálinkás István |