NŐK

látják a láthatatlant a vérrel
jelzett napokat vesztükbe rohanók
galambokat a némán síró zsoldosokat
előre látnak látják
a dalba szőtt virágok illatát
egy porszemnyi villanásban - fényesen
a szemekben megvillanó holnapok
örömkönnyes végzetét

mindent megéreznek
a mit sem sejtő rezgések közeledtét
a feléjük pislákoló hímvonzalomból

a kiömlött hűség maradékait
zokszó nélkül égetik magukban

se nappaluk sem éjjelük
a parfőmök cicomák mögött
félénken rejtőző lelküket találod
gyanútlan szívüket
ha kéred és van még
habozás nélkül odaadják

minden érzelmi iskolát kijárnak
egy talpalatnyi hely sem marad

zárt tér fiókjai nyílnak csak
a viszonzástalan időkben

ÖRÖK ANNA
/Juhász Gyula tiszteletére/

könnyű díszlet voltam szép színes kertedben
színésznői suhanásod
hangod szövete hintette be utamat -
kezem elpirult kezedben
dobogó szívvel szívtam be illatodat -
nappalaim varázslatos fénye lettél -
virágokkal kergetőztek az órák
sellő lépteid nyomában
vénuszi alakodat rajzolta a szél
nagy kék egek párlatában

látomás vagy menedékem drága Neved
dalaid kinyitották a csönd igéit
szavaidból szökő égi tekinteted
rám lelt raboddá tett időtlen időkig

ma is szeretem
selymes hajad tüzes csillogását
ártatlan nyári zápor szivárványa vagy -
arcod a hulló évek levegőjében
párás szemeim könnyétől ragyog -
vállaid ívét
hegyek és tengerek őrzik
a kerengő sors keretébe zárták -
imáim feledhetetlenül vigyázzák
elvétett életem örök fényét -
hangod drága selymét -
minden csöpp véremben
itt élsz a lelkemben
örökkön örökké

Ámen