éjed szüntelenül várt és menekült
védő lelki virág értő hangok után
megváltó szerelem szólt lelkeden át
Földet és egeket féltő fénye után
Illés lázba borított tűz szekerén
jöttél fájva a test részeg kínjaiért
tőrtél csont- ereket hol neked is fájt
zúgó tajtékoddal csordultig töltve a vért
morbid lét keserű csúf arculatát
falként tárva elénk űztél szellemeket
átléptél a világ korcs célviharán
élő szerkezeten vívtál érc-fejeket |