minden sors kék változatban
titkot mutat
örömökben fájdalmakban
keres utat
folyó vágyik a part után
míg minden édes rím talán
boldogtalan
zöld szél fut a kövek mélyén
mint a remény
tört utakon percek mentén
terjed a fény
szomjúcsókos sok-sok hajnal
látott engem
eszeveszett mennyi halk dal
nem felejtem
és fönn mikor a kék égen
nap tüzében
nyárból égő lebegésben
jöttél értem
szertelátó frissességed
tárt útjain
meleg hangod kedvességed
hullámain |
megéreztem nekem te vagy
az érzelem -
kit az élet számomra hagy
az egyetlen -
virágléted hívott engem
szép végzetem
azóta a jelenekben
te vagy nekem
lelked tiszta dús illatát
bennem érzem
arcod drága kis mosolyát
őrzöm híven
karjaiddal ölel a Nap
te vagy - hiszem
lángol érted mert boldogabb
az életem
addig visz a madárszárnyam
amíg hallod
az öröklét visszhangjában
hangom hangod
|