ADY ENDRE

/Ébredj már ember/

"Verseinket nem olvassák,
ha olvassák, nem értik,
ha értik, annál rosszabb."

/Ady/

naiv vágyak csőrei
roppant szegény csont-bőr dalokban
illúziók tőzsdemuzsikája
egy-ketrecben tartott életet
élhet –, százszor bukottan

háttal haladó ütem
éles ösvények új ködében
míg egyre csak vissza himbálózik
addig paloták szegélyezik
vértenger pénzvizében

nektek van mert nekünk nincs
úgy van hogy én mindig tartozom
álmomban is röhög a gond rajtam
amíg nyársal és fogy az életem
szívem-lelkem foltozom

szagokra épített ház
nem tölthet magába kincseket
gusztustalan más tetvein élni
imát kínálni éhezőknek
meg a bérbilincseket

szép ez az úri világ
csak hát így nagyon nagy az ára
egy úr sok nincstelen nem éri meg
az Alkotó is rázza fejét:
ezt a boltot bezárja

egy nap beteljesedik
ledől a világ arc-fonákja
belemélyed a mag a fejekbe
visszaáll Eredő formára
láthatók látszatára