ARTHUR RIMBAUD
/gyönyörű semmibe/

tűzhelyeket melegít az idő
hívja egy új fejezet követését
csillagokat egeket repeső
misztikumok csodafák lebegését

érzeteket szabadít fel a fény
nem csoda hát ha a szó beledobban
szép utakat kereső a remény
ez a virág ami él a Titokban

mert csodaszép szeme van tünemény
telt eleven ez az őrületes kor
fut belehabzsol a teste jogán

oly gyönyörű amikor nagy a lélek
vissza se néz csak a szív zakatol
semmibe tűnni a lét hanganyagán