LEVÉL A KEDVESHEZ
/a vágy értelmét a karodban éltem át/


a borzongató és szédítő titkokat
vadult szárnyaink csapkodták fel az égre
gyötrő gyönyörök heves árnyalatait
karmaid között vetettük le a mélybe
maradt belőlünk vállalt önazonosság
különböztető telefirkált nappalok
elhamvadt Jelent Tagadó Tudatosság
viharban élő - szelet - váró alkatok
   
az ezeregy éj sejtett ránk ujjaival
féktelen húrok rezegtek botladozva
árnyék és fény dúlt forró lábaink között
megállt az idő szépségben fuldokolva
maradt belőlünk éjjel a csillagos ég
a hánykolódás sebek bőrbörtönében
lélegzetet itt sem hagyó álomemlék
nappalok évek sótlan képketrecében
   
a foglyod voltam rám kulcsolt nyelved között őriztelek
mintegy tépő vadállatot
együtt repültünk a nappal és a holddal
a csókáradat soha meg-nem állhatott
évek őrzik így a meztelen ruhákat
a káprázó szem lubickolt a napban
hámozva egymást égve tépve szakítva e tűzsikolyba
már minden összeroppan
maradt belőlünk a képtelen hallgatás
fűágyról kelő erdősóhajok hangja
mintha te szólnál - a jól ismert suttogás
az elszabadult dalba fúlt csókcsapda
   
a számadásra nem készült behunyt szemeink
itták a gyönyört a lángot
a nagy boldogság nem látta úszni vesztét
és locsolta még a nyilalló virágot
a vak rémület patakokban folyt belénk
feledhetünk-e szentté tett múltnapokat
szeretsz-e jövő és utadban megtart-e -
maradt belőlünk a lépten-nyomon talált
rózsák tövisén sikoltozó messzeség
ki tudja hányszor hívó képzelet kiált
égő melleden égve veled lenni még

                                                         LEHET FELEDNI AKI OLY GYÖNYÖRŰ VOLT?
                                                         A VÁGY ÉRTELMÉT A KARODBAN ÉLTEM ÁT
                                                         NINCS TÖBB ESÉLYEM ÚGY AHOGY SZERETTELEK
                                                         KETTŐNKÉ VOLT - MA ÜRES MÁR A NAGYVILÁG