VELED MINDIG VELED

az a hely ahol élsz kedves
minden lábnyomát ismered lépteimnek
és úgy hajolnak rád a falombok
ahogy én keresem szemed csillogásában
azokat a meleg árnyas éjszakákat
melyek elsuttogták vallomásainkat

lágy karjaiddal ölelt át ifjúságom
és föltárták a megfoghatatlant
a gyöngédség a vágy a szenvedély
teljesen ismeretlen igazi nyelvét
melyből értelmetlenül estek ki a jelzők
hogy azok dadogó titkok maradjanak

Összhang Ez Az amely kinőtt az időből
és egyszerűen természetesen kísér
nem érzem magam elhagyatottnak
magamhoz szorítlak amikor csak akarlak
magadhoz szoríthatsz amikor csak akarsz
összhangunk megmarad

azóta kétrét görnyedve is gázoltunk
az élet tócsáiban és saraiban
soha nem vártuk meg amíg eláll az eső
mert nem volt zűrzavar a fejünkben
és tudtunk a szív szavára is hallgatni
a falak csak látszatok - távlat az élet

ma is minden utcaszegletét ismerem
ahogy te kíséred elmúlt lépteimet
minden talpalatnyi hely megváltozott már
a házak fölött ugyanaz a holdvilág
milyen szép minden még a töredékek is
járókelők cipőinek kopogása

ezüstös fénypálcák hullottak az égből
nyakamra fontad öntudatlan karodat
cikáztak elénk a napok mint a fecskék
egy majálison vártam hogy még lássalak
éreztem hogy még valami rosszabb is jön
a nélküled értelmét vesztett életem

 nem láttam - hallottam az idő múlását
az ébrenlét futóhomokját hullatták az évek
rendületlenül tudom hogy minden megállt
ösztönösen megéreztem hogy velem maradtál
a vágyak és az utak forrásképe alapszínünk
sorsunk minden színe ebből s ebbe hull vissza

különböző sorrendben végeérhetetlenül
ott állnak szerényen napjaink csókjaink
feledhetetlen szavai dallamai
a kitáruló világ végtelen hangjainak
bennünk való összecsendülése
egyre biztosabban kering a lét ereiben

és így Veled de szomorúan Nélküled
mégis megtaláltuk a varázskövet
mások számára is értelemhasznos
a valóságot látni is teremteni is kell
az átütő eszköz bármilyen leírás már eszme
hosszú az útja és ember is kell hozzá

elcsépelt tarlós szekérnyomról indultam
a beszéd gondolkodás és a cselekvés
bonyolult szövevényeit tárnákba raktam
ezek javából lett újjászületés -
visszfényeim mindig hozzád vetítődnek vissza
a dolgok igaz tartalmát tőled hoztam el

alkotórészeiben pontok vonalak
rajz matematika álom nap szőlő kenyér
fekvőhely gyümölcs füvek nappalok
erdők völgyek öröm bánatos életű ember
folyók hegyek lángok vizek siker halál
terek csodálatos idők veled mindig veled

a váratlanul föllebbenő szélben
gondolataim illatai között
megpillantottam a Neved
a következő pillanatban már
körülvettél szépségeddel
és én megcsókoltam az emlékedet