lélekbörtön szívburka alól
keserűséggel dúsult éneked
át- ér a Földön hús- vérbe hatol
szemedben égő láng üzeneted
újra és újra látnak eszmélnek
a könnyel megszelt köd-sós kenyerek
csontig kifogyva halnak zendülnek
éjjelnaponként ifjak öregek
és utat törtél vad erdőkön át
csak felhők jöttek veled és a szél
könyv-éjidőkben a Hold szólt hozzád
nem ér el téged feledés ne félj
utad porában van bölcsességed
az abból lettek utánad jönnek
megérlelt fővel követnek téged
köszöntve egymást Glóbusz testvérnek |