élő és élettelen testek
párolgó dobogó méhében
fűszálnyi vándorló csupa lelkek
visszhangos sorslépcsők meredélyében
karjaikkal látó világot ölelnek
halánték mögött lüktető
reménytelt folyókból áradó
hajnali madárdalból születő
élő lélekkel vágyak közt szárnyaló
vakító szentségbe írt embergondolat:
a hang illatos bozótosaiból
mondásra valót gyűjt
jelent jövőt alkuszik
az örökkévalóság

PEDAGÓGUS
teleologikájában a személyiség fejlődését
sztereotip ismétlődés tagadásával
pedagógiai látszatok
illuzionizmus ellen
tudatos igaz gyakorlati célok felé
politikai látszatok nélkül szeretné
háborog a zord autokratizmusokon
az aktuál elmélet
taposómalmának fáradtságát
minden tagjában érezve utasítja el
látja: a mában a holnap formálódik
és tudja már - ő sem tökéletes
és ez hiányosan realizálódik
krédóját vívni így nem kellemes
szeretné a társadalmat leelőzni
emberformáló munkával győzni |