Bevezetés

E kis könyvben olyan jó pajtásról fogok beszélni, akiről nem igen sokat hallottatok, de azért mindannyian ismeritek. Arról a jó pajtásról, amellyel közűletek igen sokan jó egyetértésben vannak, sokan pedig hadi lábon állanak!

Ez fiúk! nagyoknak, öregeknek, nekem is, nektek is egyformán jó barátja. Jó barát, mert velünk van jó- és balszerencsében s nem engedi, hogy a jólétben elbizakodók, s az Isten látogatásakor elcsüggedők legyünk. Olyan jó barát, aki tanít, biztat, vigasztal, akiben az írás szerint; ha bizol, meg nem csalatkozol! Ez a legjobb barát, ez a legjobb cimbora: a könyv, amely olyan régi, mint maga az irás, s amelyről oly találóan mondta a nagy Ramses, az egyiptomiak regés királya, hogy a lélek gyógyszere!

Épen azért szeressétek ti is e soklevelű, teleírt fehér lapokat, nemcsak azért, mivel az embert könyveiről lehet megismerni, mint azt egy híres francia könyvkedvelő mondja, hanem azért, mivel a könyvek - mint fentebb mondtam - vezetőink, tanácsadóink, vigasztalóink, jó barátaink akkor is, ha a balsors látogat meg, vagy ha az élet zajából a magányba menekülünk.

Ami a könyvben a léleké, azt reátok bízom; olvassátok el, tanuljátok meg; ami a szemé, arra most én tanítlak meg titeket!

Sárospatak, 1910, március 1.
Deák Geyza.