Ajánlás

Szenti Tibor új esszékötete szépirodalmi olvasmányainak értelmezéseit tartalmazza, amelyben visszatér az esszé valódi, eredetileg kísérletet jelentő fogalmához. Bevallottan és vállaltan szubjektív magyarázatokat fűz legkedvesebb könyveihez, amelyben sokrétű asszociációs bázisára támaszkodva élményszerűen és önmagán keresztül mutatja be érték- és világszemléletét. A mű szerkezete az irodalmi szövegek keletkezési sorrendjének lényegi megtartása mellett a "varietas delectat", a "változatosság gyönyörködtet" régi bölcsességének elvére épül. A kötet legfontosabb motívuma, hogy Szenti Tibor, miképpen mindannyian, több értelemben is, két világ között állunk. Ez a két világ, amint ez a könyvből kiderül, lényegében hármat jelent. Az első a felső, az isteni, a természeti világot, a másik, az alsó, a földi, a társadalmi világot, és a harmadik a közöttit, a létet, a gondot, az ember világát jelenti, amelyben mind a kettő tükröződik. Olykor az egyik világ a másikba hatol: egyszerre pusztítva és megtartva az embert. A két világ közöttiség motívuma mindegyik esszében megjelenik, így a különbözőségek fonata adja a szövet, vagyis a szöveg, a könyv erősségét, egész-ségességét. Gilgames ős-egységét Antigoné követi, ami a phüszisz (ebből ered fizika szavunk) és a nomosz, a természeti-isteni törvény és az állami törvény, a jog drámája; (a görögök az istenit a természettől fogva adottnak tekintették!). Ennek ellenpontja és feloldása Ráadó és Anyicska népmesei csodája. Ezt cáfolja Kafka az elidegenedéssel, a bogárrá változás abszurd meséjével, majd a Fehérlófia mint a természetes képtelenségek tárháza mutatja fel ennek ellentettjét, amit Derszu Uzala természetközelsége folytat, hogy mindezt lefejezze a társadalmi barbárság Sadoveanu és Móricz Zsigmond baltájával. A kötet centrumában a szerelem, az isten-, az ember- és a természetszerelem áll József Attila Ódájával. Ennek konfliktusa folytatódik Aigoban, majd a természet ereje az Aszályban, és a lét nyomasztó idegensége A tatárpusztában, hogy a kötet tetőpontján, az aranymetszésben, Hemingway öreg halászában összegződjön a heroikus pesszimizmus hősiesen reménytelen magatartása. Ennek tragikus ellenpontja a Zarándokének, amelyet Tom Neale bölcs menekülése követ az Egyszemélyes szigetre. A könyv zárlatában Szenti Tibor Bibó Lajos és Galyasi Miklós műveinek kapcsán Vásárhelyből és saját nézőpontjából kiindulva foglalja össze gondolati kísérleteinek eredőjét.

Simon Ferenc