Előszó

Az a tíz hónap, amely alatt báró Fejérváry Géza és volt minisztertársai az országot kormányozták, mindenképpen jelentős korszaka volt és marad hazánk történetének.

Erről a kormányzati aeráról igen sok szó esett már, és bizonyára sok szó lesz róla ezentul is.

Az elfogulatlan, igazságos itélet azonban még nem alakulhatott ki.

Az ilyen itéletmondásra csak azok lehetnek hivatva, akik az eseményektől távol állanak, az akkori politikai harczok szenvedélyétől mentesek és a történt dolgoknak nemcsak előzményeit, hanem következményeit és a későbbi korra gyakorolt hatásait is egészükben áttekinteni képesek.

E mellett azonban fontos feladat hárul az események részeseire, a közvetlen szerepvivőkre. Az ő dolguk az előkészítés. Nekik nemcsak joguk, de kötelességük, hogy adatokat szolgáltassanak az események megértéséhez és tárgyilagos elbírálásához. Be kell számolniok saját közvetlen benyomásaikról, észleleteikről és tapasztalataikról, ki kell fejteniök azokat a felfogásokat, álláspontokat és czélokat, amelyek a viszonyok alakulására, a dolgok menetére irányadó befolyást gyakoroltak, egy szóval fel kell tárniok a való helyzetet, még mielőtt annak körvonalai elmosódtak volna.

A szerző a Fejérváry-kabinetben az igazságügyi tárczát viselte. Mint ilyennek feladata és többször alkalma volt azokat a közjogi szempontokat jelezni és interpretálni, amelyek a kormány vállalkozásának és működésének alapjául szolgáltak. Kijelentéseit sokszor félreértették és félremagyarázták. Amikor a miniszteri tárczától megvált, elhatározta, hogy azokat az alkotmányjogi elveket és tanokat, melyeket magáénak vallott és amelyekre a Fejérváry-regime létjogosultságát alapítani vélte, rendszeres feldolgozásban közzéteszi, - mert erősen meg volt és meg van győződve arról, hogy álláspontjait - a politikai szenvedélyszülte izgalom csillapultával - a tárgyilagos kritika igazságosan megitélni és igazolni fogja.

Későbben - felkérés következtében is - az az elhatározás érlelődött meg benne, hogy az egész regimenek teljes képét tárja fel az igazság iránt fogékony közönség és az utókor tájékoztatására.

Ennek megfelelően kitágította munkájának kereteit.

A mű, melyet a szerző ezennel a nyilvánosság elé bocsát, kiterjeszkedik a Fejérváry-regime egészének ismertetésére úgy történeti mint dogmatikai szempontból.

A mű három részre oszlik. Az első rész tárgyalja a Fejérváry-kormány működését és politikai törekvéseit. A második rész kifejti az ennek a kormánynak alkotmányjogi minősítése kérdésében irányadó szempontokat. A harmadik rész pedig az egyes kormányzati cselekményekkel foglalkozik.

A mű nem kiván a Fejérváry-kabinet tagjainak hivatalos, collectiv publicátiója lenni, - hanem magánmunka, mely azonban közös érdek és közös czél szolgálására törekszik. Nem csupán a szerző subjectiv benyomásai és egyéni álláspontjai vannak benne feltüntetve, hanem az egész kormányzat alapmotívumai lehetőleg tárgyilagos megvilágításban, a solidaritás szem előtt tartásával.

Meg kell ezenkívül jegyezni, hogy a munka egyes részeinek, jelesül a "Harmadik Rész" III., VI., VII. és VIII. fejezeteinek összeállításában az illető szaktárczákat vezető volt collegái, nevezetesen Bihar Ferencz, Pap Béla, Gegus Gusztáv, Lukács György, Vörös László és báró Feilitzsch Artur voltak szivesek közreműködni, amiért nekik ezuttal hálás köszönetet mond.

Concrét politikai czélt ez a mű nem tart szem előtt. A szerző sem keres az actuális politika terén valamelyes személyes érvényesülést.

Rehabilitátióra sincsen szüksége. Mint ember, jogász és hazafi integernek érzi és tudja magát. A politikai rehabilitátiónak pedig nem az az utja, hogy az ember minden melléktekintet nélkül leplezetlenül elmondja azt, amit tudása és meggyőződése sugall.

Szerző minden más érdek kizárásával egyedül a tárgyi igazságot akarja szolgálni.

Czélját teljesen elérte, ha hozzájárulhatott a fogalmak tisztázásához és ha oly forrást sikerült megnyitnia, amelyből a történetirás is haszonnal meríthet.

Kelt Budapesten, 1909. évi október hóban.