Előszó (részlet)

Hazai kultúrviszonyaink ismerői tudni fogják, hogy Pikler Gyula neve minálunk egy egész irányt, iskolát jelent. Az ő szava a magyarországi szabadgondolkodók és az úgynevezett természettudományi szociológusok köreiben kétségen kívül nagy súllyal bir. Friss emlékezetünkben van még, hogy a tavalyi pécsi szabadtanítási kongresszuson Pikler köré csoportosultak mindazok, akik a történeti Magyarország helyén egy "új Magyarországot" szeretnének fölépíteni.

A modern európai eszmeáramlatoknak magyarországi előharcosai között Pikler Gyula nevét első helyen szokták emlegetni. Ez oknál fogva úgy hiszszük, hogy nem lesz időszerűtlen és érdekesség nélkül való megvizsgálni azon gondolatáramlatok természetét, amelyeknek Pikler hazai közvéleményünkbe útat törni igyekszik és utána nézni, vajjon helyesen fejti-e meg azon problémákat, amelyekre a fiatalságnak és az érdeklődő közönségnek figyelmét fölhívja.

Ami a szorosan vett jogbölcseletet illeti, melyet Pikler szakszerűen művel, ismeretes dolog, hogy ez manapság az általános bölcselet sorsában osztozik. Amint a bölcseletben általában a legellentétesebb nézetek merülnek föl a legelemibb kérdésekről is, épúgy a jogbölcseletnek fő problémáiról is elágazók a modern gondolkodók véleményei. A jogbölcseleti elvek a metafizika fölé épülnek s azzal együtt változnak is. Amilyen kinek-kinek a metafizikája, világnézlete, olyan a jogfilozófiája is. Pikler a saját világnézletének szempontjából fejtegeti a jog alapproblémáit és úgy hisszük, hogy a jogbölcseletnek, mint tudománynak, csakis hasznára lehet, ha kutatni fogjuk, vajjon Piklernek a jog mibenlétéről, keletkezéséről, fejlődéséről, föladatairól stb. alkotott nézetei mily fokban felelnek meg a tudomány mai állásának.

[...]