|
tárja fel. Az utolsó részben azonban azt is kiolvashatjuk, hogy János ne zárja le amit látott, mert az emberiség megkapta a választás lehetőségét. Tehát minden tőlünk függ. Ha a jó, vagyis Isten irányát választjuk, megmenekültünk. De, hogy meg is értsük, ahhoz újra felhívom a figyelmet, hogy ezután újra mind arról szó lesz, amit már feltártam: Ürünkön kívül, az összes űrt magába foglaló régióról, a Fehér Korongokról, az Árnyfénylényekről, a Bugyrok dimenzióiról, sőt arról is, hogy mi az örökkévalóság megállíthatatlan körforgása. „Aztán egy angyal szállt alá a mennyből, a teremtői szférákból. A mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében.” „Az egyik megragadta a sárkányt, az ős kígyót, (a gonosz töltésű anion energiát) az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította a mélységbe, bezárta és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, amíg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik.” Micsoda csodálatosan leírt sorok. Annak ellenére is, hogy az ezer évnek semmi köze az általunk beosztott naptár szerinti ezer évhez. Ezek teljesen más értelmű sorok. Talán az, hogy az ezer évvel a rövid időt akarja érzékelni. Mert ezután már arról ír János, hogy „Trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. (És láttam a lelkeket írja János) akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek.” Ez a tudósokra és gondolkodókra is értendő, nemcsak azokra, akik az értelmetlen vallásháborúk miatt életüket vesztették. És azokra is, akik nem borultak le sem a vadállat sem képmása előtt. Vagyis azon lelkeket nem kápráztatta el a kapzsiság, harácsolás, a hatalmi téboly véres kéjnője, és nem borultak le az aranyborjú, a vadállat előtt, hanem megmaradtak a jó irányában. Ezen kívül még arról is szó van burkoltan, hogy csak azok a lelkek, |
|
nem semmisülnek meg a Sátán energiahálójában, és belekerülhetnek Isten energiáiba, majd utána abba a Bugyorba, amelyet egy Fehér Korongú Erő a Teremtő energiáiba szállít, amelyek nem vesztették el tisztaságukat. „S, amikor eltelik az ezer esztendő, (ez sem a naptári ezer esztendőre értendő, hanem csak egy rövid időre) a Sátán kiszabadul börtönéből, és útra kell, (jaj, ez nehogy időnkre legyen érvényes) hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket. De Isten tüzet bocsátott le az égből és elhamvasztotta őket.” Mielőtt tovább folytatnám, és belekezdenék a legizgalmasabb titokba, az utolsó ítélet soraiba, előtte Fohászommal köszönöm meg, hogy értelmünk kinyílhatott mindezek valóságára. „Urunk, TEREMTŐNK!, aki nemcsak Világegyetemünkön, hanem az összes űrt magába foglaló région túl létezel, emlékezz meg teremtményeidről. Óvj meg minket a gonosz energiák kísértésétől, hogy lelkünk belekerülhessen az örök megújulás dimenzióba. Ezen kívül add, hogy felfoghassuk nemcsak hatalmasságod és végtelenséged, hanem azt is mit jelent embernek lenni a Földön. Még akkor is, ha mindezek még túlnövik felfogóképességünk határát.” De, ha egyszer el fogunk érni odáig, hogy a ma még felfoghatatlan, láthatatlan lelket, ami kívülről hálózza be a testet, az értelemmel összekapcsoljuk, ahogyan a gondolatot a kezünkkel, és az érzékszerveinkkel, akkor ki fogunk törni az űrből is. Ha nem, akkor soha, mert a külső védőenergiák miatt ebben a formában, ahogyan az Űrben minden létezik, nem törhet ki innen semmi. Még a lélek sem. Ezért nem értettük meg a Jelenések Könyvét. Mert az Űrön túli valóságokon kívül az utánunk következő világról ír. Minket csak annyiban érint, hogy megkapjuk a figyelmeztetéseket, hogy mihez tartsuk magunkat, ha tovább akarunk létezni. |
