nak sincsen.) Kapuit sem zárják be soha. Ott nincs éjszaka. A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be sem tisztátlan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” Vagyis azokról van szó, akik megértik a figyelmeztetéseket és a türelmes, óvó tudományok erejével megmentik Világunkat.
Rendkívüli sorok ezek, meseszerű kifejezései ellenére is. Mert lehetne-e ennél érthetőbben a tudtunkra adni, a jövő tudományainak technikai vívmányait, és azok védelmére szolgáló anyagokat, amelyekkel a jövő embere még az Űrből is ki fog tudni törni.
S, ha megint rátérek – 3. A pogány népek megsemmisülése – soraira, akkor újra csak az bizonyosul be, hogy évszázadok folyamán mennyi téves elképzelést állítottunk fel a Mítoszok, a Vallási Iratok tartalmáról. Hiszen még ma is, vita tárgyát képezi mindegyik. Pedig, ha a tudományok irányából próbáltuk volna megfejteni, akkor nem érkeztünk volna el időnk természeti katasztrófáihoz sem.
Sőt már azt is megfejtettük volna, hogy a Föld felületére vonatkoztatva nem azon van a hangsúly, hogy hány generáció váltotta eddig egymást az évezredek folyamán, és mennyi ember élt. Hanem azon, nehogy a fejlődés gyümölcsével, a pusztító energiákkal a soha nem elég vágya miatt, megsemmisüljünk.
Azonban ha, tudományainkkal elérünk odáig, hogy a jövő ma még ismeretlen védőenergiáit is egyszer birtokolni fogjuk, akkor az összes vívmány meg fog valósulni, amit a Próféták évezredek óta elénk vetítettek. Báruk Próféta ezt úgy fejezi ki: „Figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra. Tanuld meg hol van a tudomány, az erő, az értelem. S, akkor megtudod hol a maradandóság és az élet. Mert, akik nem találják meg a tudás útját, nem fogják fel ösvényeit, azok elvesztek. Azok azonban, akik felkutatják a tudás minden útját, és azt saját védelmükre használják, örökre megmaradnak.”
Más szóval az, „ami kinyílik, azt senki be nem zárja, s ami bezárul azt senki ki nem nyitja.”
