kiürültek, örök körforgásként újra egymásba olvadnak, hogy megint a teremtői energiákba, az ősforrásba kerülhessenek, hogy abban újra feltöltődhessenek. S, amikor megint feltöltődtek, akkor újra leválasztódnak onnan, majd egymástól is, hogy megint kiadhassák magukból tartalmukat.
Tehát megismételve, a legfelsőbb teremtői energiákban, az Ősforrásban alakulnak ki azon folyamatok láncolatai, amelyek ha onnan leválasztódnak, utána egymástól is, abból olyan dolgok választódjanak le, mint a mi Világegyetemünk is.
De, hogy a különváló folyamatokból leválasztódó részek különböző Világegyetemekké, és azzá válhassanak, amivé válniuk kell, ahhoz kell a Fehér Korongok energiája.
Egy azonban bizonyos, egyedül csak azt a leválasztódott részt, amit az egyik Fehér Korong magába szippantva átalakított, foghatjuk csak fel. Éspedig, a mi Univerzumunk megvalósulását, amiben az idő energiája ural mindent.
De, hogy a leválasztódott másik formákat, amikor a különböző tartalmú Fehér Korongok magukba fogadják, milyen tartalommá alakítják át, ember erre nem találhat választ. Törvényszerűen azonban teljesen más összetételűek, mint a mi űrünk. Mégis minden egyes leválasztódó tartalom azért elválaszthatatlan az ősforrástól, az Örökké Létező Végtelen Folyamattól, mivel annak szerves része volt. Annak ellenére is, hogy szétválásuk után mindegyiknek a tartalmát külön, külön egy Fehér Korong magába fogadva átalakította.
Univerzumunk is azért elválaszthatatlan az Örökké Létező Végtelen Folyamat egyik leválasztódott részétől, mivel annak szerves része volt. Éppen úgy, akár a végtelen láncolatú állandóan újonnan alakuló, és szétváló, majd megint egymásba olvadó Folyamatok is elválaszthatatlanok egymástól, mivel egyik a másik része volt. Akár egy üveg tejből is, ha kiöntünk egy cseppet, majd utána újra visszaöntjük.
Így hiába is keressük a VILÁGEGYENLETET, az nem létezik.
