 |
 |
 |
Aztán hirtelen körte alakú Világegyetemük tűnt fel előttük, hajszálvékonyságúra nyúlva. Rémülve kísérték figyelemmel lassú megsemmisülését.
Ami eddig anyag, és anyagot meghajtó energia volt, előbb porrá, majd egy kecsesen ívelő fénycsóvaszerű híddá vált. Csak úgy buggyanhatott bele abba a hatalmas korongú Fekete Lyukba, amit csak most fedeztek fel. Majd újra a Föld fénylett eléjük. Annak ellenére, hogy mindezeket a Jelenések Űrében látják, mégis úgy érezték, hogy számukra elviselhetetlen, mert a Föld, ami az előbb egy gyönyörű kékszínű kristálygolyónak tűnt fel, hirtelen elkezdett forogni, pörögni véresőt köpködve, akár egy őrült motolla, mindent kihányva, amit az évmilliók folyamán magába habzsolt. Közben állandó ismétlődő, de fordított
|
 |
