|
a farkasokról. Arról beszéltek, hogy a bárány vegye rá a farkasokat, ne bántsák többé a bárányokat. A bárány akkor az Úr felszólítására a farkasok közé ment. Útközben másik báránnyal találkozott és az is vele tartott és együtt mentek a farkasok gyűlésébe. A gyűlésbe lépve beszélni kezdtek hozzájuk és buzdították őket, hogy a mai naptól kezdve a bárányokat ne bántsák többé. Most pedig láttam, hogy a farkasok attól kezdve a bárányokat csak még annál jobban üldözték és ellenük egész sereg erőszakos tettet követtek el. A bárányok erre kiáltozni kezdtek. Az Úr pedig eljött a bárányokhoz és a farkasokat megfenyítette. Erre a farkasok üvöltésbe törtek ki, a bárányok pedig hallgattak és nem kiáltoztak többé.” A BÁRÁNYOK KIVONULÁSA. „Akkor pedig láttam, hogy a bárányok a farkasoktól eltávoztak, mert a farkasok szeme elvakult. Ekkor a farkasok is kivonultak, és a juhokat teljes erővel üldözni kezdték. A bárányok Ura velük ment (Mózes) és ő volt a vezetőjük és a juhok követték őt. Arca ragyogó és tündöklő volt, fenséges és félelmetes, úgyhogy nem lehetett reá nézni (ez Noéra is ráillik). A farkasok a juhokat üldözni kezdték, egészen addig, amíg a nagy vízhez érkeztek. A víz pedig kettévált és kétoldalt megállott. A juhok Ura pedig, aki a nyájat vezette, a nyáj közé és a farkasok közé állt (saját népe és az Egyiptomiak közé). A farkasok pedig, akik a bárányokat még nem látták, a kettévált víz közé léptek és a bárányokat tovább üldözték. Amikor a juhok Urát megpillantották, megfordultak és az ő arca elöl el akartak menekülni. Akkor azonban a kettévált víz hirtelen összecsapott, a víz egyesült és a farkasokat eltemette. Én pedig láttam, hogy a farkasok, akik a juhokat üldözték, mind az utolsó szálig a vízben elmerültek és elpusztultak.” |
|
A SIVATAGBAN. „(Az Izraeliták) A juhok a vízből megmenekültek és a sivatagba vonultak, ahol nem volt sem víz, sem fű. Láttam őket, amint felocsúdtak és magukhoz tértek és azt is, hogy a juhok Ura legeltette őket és a fehér bárány is ott volt (az Ur, és Mózes gondoskodott) és vizet és füvet adott neki, (mannát, fürjeket és vizet fakasztott a sziklából). A fehér bárány pedig a magas szikla csúcsán állott, a bárányok Ura azonban ismét a nyájhoz küldte őt. Arca fenséges volt és tündöklő és félelmetes (Isten megjelenik Mózesnek a Sinai hegyen). A bárányok az ő színe előtt állottak és mindnyájan féltek. Rémület és rettegés fogta el őket és elkezdtek kiáltani a fehér bárányhoz, aki közöttük volt: Nem állhatunk meg a mi Urunk színe előtt és nem tudunk az ő arcába nézni. A bárányok vezetője pedig a szikla csúcsára lépett. Ugyanakkor a juhok, mintha szemük világát elveszítették volna, eltévelyedtek és nem látták meg azt az utat, amit vezetőjük nekik mutatott. A nyájak Ura akkor haragra lobbant A juhok vezetője (Mózes a tízparancsolattal) a haragról tudomást szerzett és a sziklacsúcsról leszállva a bárányok közé ment. Azok pedig olyanok voltak, mint az eszeveszettek és bolondok és eltévelyedettek, mert az utat nem tudták. Amikor pedig meglátták őt, félni kezdtek és reszkettek az ő színe előtt és a nyájba visszakívánkoztak. Ez a bárány akkor másokat vett magához és elment azokhoz, akik eltévelyedtek és sorra öldöste őket. A nyáj pedig a vezető haragos arcától megrettent. Akik élve maradtak, azok a vezetővel együtt a nyájba visszatértek.” A HÁZ ÉPÍTÉSE. „Látomásomban láttam meséli tovább Énok, hogy a vezető bárány egyszerre csak emberré változott és a nyáj számára házat épített (Szentélyt a Szövetség Ládájának) és az egész nyájat ott elhelyezte. Láttam, hogy a vezető a fehér báránnyal együtt elszenderedett. A nagy bárányok sorra mind kihaltak és helyükbe |
