Címszó: Díszlet - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0423.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0423.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22745.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Díszlet
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/522744.htm
Szócikk: Díszlet (2) a színpadi illúziókeltés legjelentősebb
tényezője a színészi játék után. D-nek nevezünk minden olyan könnyen mozdítható
és cserélhető színpadi felszerelést, amely arra szolgál, hogy a pódium elveszítse
semleges jellegét és valamely körülzárt helyszínné módosuljon a néző képzeletében.
Ezt a célt szolgálta a görög színpad állandó díszlete is, mely egy palota kapuzatát
és előterét ábrázolta, de valódi cserélhető díszletté a római színpadon lett. A
tér naturális illúzióját a barok-színpad pompázatos építményein át a XIX. század
derekán a meiningeni színpad közelítette mag leginkább s azt a díszítési elvei a
mai körhorizont, a bonyolult világítás és a plasztikus díszletezés (l. o.) az illúzió
teljességéig fokozta. De a modern színpadi művészetben a D-nek elmélyültebb jelentősége
is van, mert ma már nemcsak a valóságos teret ábrázolja, sőt esetleg arra nem is
törekszik, hanem; a költői mű hangulatainak festői és architektonikus, tehát látható
eszközökkel való hangsúlyozását tudja feladatának. Ehhez képest a régi festett és
a modern plasztikus naturalizmus helyett a különbözőképen stilizált, esetleg csak
hangsúlyos, elemeiben jelzett, lépcsőkkel és a mozgás tagoló egyéb elemekkel változatosan
osztott, (konstruktivizmus, szimultanizmus stb.) a naturális képből teljesen elvonatkozott,
a teret csupán tagoló díszlet jellemzi a színpadot s ennek a díszletnek anyaga a
valódi szövetből, fából, vaskonstrukcióktól kezdve a vázlatosan festett vászonig
és papirosig és a papirmaséból kasírozott plasztikáig mindenféle lehet. A modern
díszlet megelevenítő lelke, mely ezt a dráma változásaiban azonos hangsúlyú változásokra,
fejlődő és vibráló életre képesíti, a modern színpadi világítás. E nélkül a D. halott
séma, ezzel pedig egy egészen különböző függönyre redukált D. is a mű hangulatának
valóságos zenei kísérője lehet. A D. a modern színpadon nemcsak kerete, hanem kiegészítője
a színész munkájának, mely azt változó képhatásaival, fény- és árnyék- és színimpresszióival
magyarázólag és mint a színes gesztushoz és hangsúlyhoz adott fokozás szolgálja.
A modern díszlet lényege tehát nemi a látványosság, nem az anyagi pompa, hanem
a mű lelkének mentől lapidárisabb képzőművészeti kifejezése, mihez nem kell okvetlenül
sok pénz, de annál több művészi átélés és lelemény. Ma a legszegényebb színház is
produkálhat versenyképes színpadi képet és hathatósan segítheti a színész munkáját
a rendező és a díszlettervező megértő művészetével. (Márkus László) (személy) (információ)
szin_I.0423.pdf I
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Díszlet címszóvég 22745 Szócikk: Díszlet
(2) a színpadi illúziókeltés legjelentősebb tényezője a színészi játék után. D-nek
nevezünk minden olyan könnyen mozdítható és cserélhető színpadi felszerelést, amely
arra szolgál, hogy a pódium elveszítse semleges jellegét és valamely körülzárt helyszínné
módosuljon a néző képzeletében. Ezt a célt szolgálta a görög színpad állandó díszlete
is, mely egy palota kapuzatát és előterét ábrázolta, de valódi cserélhető díszletté
a római színpadon lett. A tér naturális illúzióját a barok-színpad pompázatos építményein
át a XIX. század derekán a meiningeni színpad közelítette mag leginkább s azt a
díszítési elvei a mai körhorizont, a bonyolult világítás és a plasztikus díszletezés
(l. o.) az illúzió teljességéig fokozta. De a modern színpadi művészetben a D-nek
elmélyültebb jelentősége is van, mert ma már nemcsak a valóságos teret ábrázolja,
sőt esetleg arra nem is törekszik, hanem; a költői mű hangulatainak festői és architektonikus,
tehát látható eszközökkel való hangsúlyozását tudja feladatának. Ehhez képest a
régi festett és a modern plasztikus naturalizmus helyett a különbözőképen stilizált,
esetleg csak hangsúlyos, elemeiben jelzett, lépcsőkkel és a mozgás tagoló egyéb
elemekkel változatosan osztott, (konstruktivizmus, szimultanizmus stb.) a naturális
képből teljesen elvonatkozott, a teret csupán tagoló díszlet jellemzi a színpadot
s ennek a díszletnek anyaga a valódi szövetből, fából, vaskonstrukcióktól kezdve
a vázlatosan festett vászonig és papirosig és a papirmaséból kasírozott plasztikáig
mindenféle lehet. A modern díszlet megelevenítő lelke, mely ezt a dráma változásaiban
azonos hangsúlyú változásokra, fejlődő és vibráló életre képesíti, a modern színpadi
világítás. E nélkül a D. halott séma, ezzel pedig egy egészen különböző függönyre
redukált D. is a mű hangulatának valóságos zenei kísérője lehet. A D. a modern színpadon
nemcsak kerete, hanem kiegészítője a színész munkájának, mely azt változó képhatásaival,
fény- és árnyék- és színimpresszióival magyarázólag és mint a színes gesztushoz
és hangsúlyhoz adott fokozás szolgálja. A modern díszlet lényege tehát nemi a látványosság,
nem az anyagi pompa, hanem a mű lelkének mentől lapidárisabb képzőművészeti kifejezése,
mihez nem kell okvetlenül sok pénz, de annál több művészi átélés és lelemény. Ma
a legszegényebb színház is produkálhat versenyképes színpadi képet és hathatósan
segítheti a színész munkáját a rendező és a díszlettervező megértő művészetével.
(Márkus László) yszemelynevy (márkus lászló yszemelynevy (Márkus László
yszemelynevy (márkus yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy (Márkus
yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy (márkus lászló szin_I.0423.pdf
I
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Díszlet - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0423.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0423.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22745.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Díszlet
Szócikk: Díszlet (2) a színpadi illúziókeltés legjelentősebb
tényezője a színészi játék után. D-nek nevezünk minden olyan könnyen mozdítható
és cserélhető színpadi felszerelést, amely arra szolgál, hogy a pódium elveszítse
semleges jellegét és valamely körülzárt helyszínné módosuljon a néző képzeletében.
Ezt a célt szolgálta a görög színpad állandó díszlete is, mely egy palota kapuzatát
és előterét ábrázolta, de valódi cserélhető díszletté a római színpadon lett. A
tér naturális illúzióját a barok-színpad pompázatos építményein át a XIX. század
derekán a meiningeni színpad közelítette mag leginkább s azt a díszítési elvei a
mai körhorizont, a bonyolult világítás és a plasztikus díszletezés (l. o.) az illúzió
teljességéig fokozta. De a modern színpadi művészetben a D-nek elmélyültebb jelentősége
is van, mert ma már nemcsak a valóságos teret ábrázolja, sőt esetleg arra nem is
törekszik, hanem; a költői mű hangulatainak festői és architektonikus, tehát látható
eszközökkel való hangsúlyozását tudja feladatának. Ehhez képest a régi festett és
a modern plasztikus naturalizmus helyett a különbözőképen stilizált, esetleg csak
hangsúlyos, elemeiben jelzett, lépcsőkkel és a mozgás tagoló egyéb elemekkel változatosan
osztott, (konstruktivizmus, szimultanizmus stb.) a naturális képből teljesen elvonatkozott,
a teret csupán tagoló díszlet jellemzi a színpadot s ennek a díszletnek anyaga a
valódi szövetből, fából, vaskonstrukcióktól kezdve a vázlatosan festett vászonig
és papirosig és a papirmaséból kasírozott plasztikáig mindenféle lehet. A modern
díszlet megelevenítő lelke, mely ezt a dráma változásaiban azonos hangsúlyú változásokra,
fejlődő és vibráló életre képesíti, a modern színpadi világítás. E nélkül a D. halott
séma, ezzel pedig egy egészen különböző függönyre redukált D. is a mű hangulatának
valóságos zenei kísérője lehet. A D. a modern színpadon nemcsak kerete, hanem kiegészítője
a színész munkájának, mely azt változó képhatásaival, fény- és árnyék- és színimpresszióival
magyarázólag és mint a színes gesztushoz és hangsúlyhoz adott fokozás szolgálja.
A modern díszlet lényege tehát nemi a látványosság, nem az anyagi pompa, hanem
a mű lelkének mentől lapidárisabb képzőművészeti kifejezése, mihez nem kell okvetlenül
sok pénz, de annál több művészi átélés és lelemény. Ma a legszegényebb színház is
produkálhat versenyképes színpadi képet és hathatósan segítheti a színész munkáját
a rendező és a díszlettervező megértő művészetével. (Márkus László) szin_I.0423.pdf
I