Címszó: Emlékező-tehetség - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0509.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0509.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23274.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Emlékező-tehetség
Szócikk: Emlékező-tehetség A színésznek egyik legfőbb
kincse a tökéletesen kiképzett emlékező erő; tehát arra kell törekednie, hogy a
jó emlékező tehetség előnyeit mind megszerezze. Magára a gyakorlatra nézve ajánlható,
hogy a színész értelmileg és ne gépiesen eszközölje azt, mert a sorba állított gondolatok
(mondatok) közötti összefüggés, azok egymáshoz való viszonya, beosztása, egész tartalma,
könnyebben állítja elő emlékezetünkben az egyes mondatokat, mint megfordítva, Ha
a szerep szavai már emlékünkbe vannak vésve, úgyis elkövetkezik a sokszor ismétlés
művelete, hogy a szerep mikénti beosztását határozhassuk meg, Tanuljon tehát a színész
halkan, magában gondolkozva, lelkét egészen tárgyára függesztve és csak azután gyakorolja
a különböző érzelmek és szenvedélyek kifejezéseit, midőn szerepe szavaival már tökéletesen
tisztában van. Legjobb tanulni az éji csöndben, bezárt szobában, vagy reggel, rögtön
felébredés után, de csak azt az időt kell tanulásra fordítani, ami az álomra szükséges
időből fennmaradt; nem pedig abból valamit elvonni. A ligetek, erdők, szabad ég
s a vidék szépsége, inkább élvezetre hívók, mint komoly és mély lelki foglalkozásra
buzdítok. Tanuljon a színész folytonosan; ne várja tétlenül, hogy új szerepeket
kapjon, hanem gyakorolja a régieket és tanuljon remekműveket. Csak néhány heti lustaság
is igen érzékenyen bosszulja meg magát az emlékező-tehetségen. (Paulay Ede.) (személy) (információ)
szin_I.0509.pdf I
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Emlékező-tehetség címszóvég 23274 Szócikk:
Emlékező-tehetség A színésznek egyik legfőbb kincse a tökéletesen kiképzett emlékező
erő; tehát arra kell törekednie, hogy a jó emlékező tehetség előnyeit mind megszerezze.
Magára a gyakorlatra nézve ajánlható, hogy a színész értelmileg és ne gépiesen eszközölje
azt, mert a sorba állított gondolatok (mondatok) közötti összefüggés, azok egymáshoz
való viszonya, beosztása, egész tartalma, könnyebben állítja elő emlékezetünkben
az egyes mondatokat, mint megfordítva, Ha a szerep szavai már emlékünkbe vannak
vésve, úgyis elkövetkezik a sokszor ismétlés művelete, hogy a szerep mikénti beosztását
határozhassuk meg, Tanuljon tehát a színész halkan, magában gondolkozva, lelkét
egészen tárgyára függesztve és csak azután gyakorolja a különböző érzelmek és szenvedélyek
kifejezéseit, midőn szerepe szavaival már tökéletesen tisztában van. Legjobb tanulni
az éji csöndben, bezárt szobában, vagy reggel, rögtön felébredés után, de csak azt
az időt kell tanulásra fordítani, ami az álomra szükséges időből fennmaradt; nem
pedig abból valamit elvonni. A ligetek, erdők, szabad ég s a vidék szépsége, inkább
élvezetre hívók, mint komoly és mély lelki foglalkozásra buzdítok. Tanuljon a színész
folytonosan; ne várja tétlenül, hogy új szerepeket kapjon, hanem gyakorolja a régieket
és tanuljon remekműveket. Csak néhány heti lustaság is igen érzékenyen bosszulja
meg magát az emlékező-tehetségen. (Paulay Ede.) yszemelynevy paulay ede
yszemelynevy Paulay Ede yszemelynevy paulay yszemelynevy ede yszemelynevy
yszemelynevy Paulay yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy
paulay ede szin_I.0509.pdf I
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Emlékező-tehetség - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0509.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0509.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23274.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Emlékező-tehetség
Szócikk: Emlékező-tehetség A színésznek egyik legfőbb
kincse a tökéletesen kiképzett emlékező erő; tehát arra kell törekednie, hogy a
jó emlékező tehetség előnyeit mind megszerezze. Magára a gyakorlatra nézve ajánlható,
hogy a színész értelmileg és ne gépiesen eszközölje azt, mert a sorba állított gondolatok
(mondatok) közötti összefüggés, azok egymáshoz való viszonya, beosztása, egész tartalma,
könnyebben állítja elő emlékezetünkben az egyes mondatokat, mint megfordítva, Ha
a szerep szavai már emlékünkbe vannak vésve, úgyis elkövetkezik a sokszor ismétlés
művelete, hogy a szerep mikénti beosztását határozhassuk meg, Tanuljon tehát a színész
halkan, magában gondolkozva, lelkét egészen tárgyára függesztve és csak azután gyakorolja
a különböző érzelmek és szenvedélyek kifejezéseit, midőn szerepe szavaival már tökéletesen
tisztában van. Legjobb tanulni az éji csöndben, bezárt szobában, vagy reggel, rögtön
felébredés után, de csak azt az időt kell tanulásra fordítani, ami az álomra szükséges
időből fennmaradt; nem pedig abból valamit elvonni. A ligetek, erdők, szabad ég
s a vidék szépsége, inkább élvezetre hívók, mint komoly és mély lelki foglalkozásra
buzdítok. Tanuljon a színész folytonosan; ne várja tétlenül, hogy új szerepeket
kapjon, hanem gyakorolja a régieket és tanuljon remekműveket. Csak néhány heti lustaság
is igen érzékenyen bosszulja meg magát az emlékező-tehetségen. (Paulay Ede.) szin_I.0509.pdf
I