Címszó: Nevetés - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0431.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0431.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/29/29761.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Nevetés
Szócikk: Nevetés A jókedv, vidámság külső, fiziológiai
megnyilvánulása. Fokozatai: a mosolygás, melynél a nevető izmok működése folytán
a száj szöglete kissé szét- és felfelé húzódik; a nevetés, amely gyorsított ütemű
és lökésszerű kilégzéssel jár; a kacagás, amelynél az előző légzőmozgást kellemes
csengő hang kiséri; a vigyorgás, amelynél a nevetőizmok tartósabban és a torzulásig
szélesítik a szájat és az arcot; végül a röhögés, amely artikulátlan, kellemetlen
hangmegnyilvánulással jár. A nevetés reflekszerű mozgás, melyet azonban tudatosan
is előidézhetünk és megszüntethetünk, kivéve a nevetőgörcs esetét. A kezdő színésznek
nem a legkönnyebb feladatai közé tartozik a természetes és közvetlen nevetés. Szövegkönyvekben
és szerepekben a nevetést a szerzők legtöbbször e szavakkal írják elő: »ha, ha,
ha«, ami persze nem annyit jelent, miként azt műkedvelőknél gyakran tapasztaljuk,
hogy az előadó színész ezeket a szótagokat mondja, hanem a helyzethez hangolt közvetlen
előadást kiván tőle. A humoros, komikus, groteszk szöveg és előadás a nézők nevetőizmaira
kiván hatni és mivel a közönség szereti a gondűző, derűs és humoros előadást, így
az állandóan kacagó nézőtér a legbiztosabb sikert jelenti a színésznek és előadásnak.
Persze baj, ha szomorú, komoly jeleneteknél, vagy a színész esetlenségén nevet a
közönség, amikor balsikert jelent és tragikussá válik a nevetés. (Dr. Farkas Ferenc.)
(személy)
szin_III.0431.pdf III
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Nevetés címszóvég 29761 Szócikk: Nevetés
A jókedv, vidámság külső, fiziológiai megnyilvánulása. Fokozatai: a mosolygás, melynél
a nevető izmok működése folytán a száj szöglete kissé szét- és felfelé húzódik;
a nevetés, amely gyorsított ütemű és lökésszerű kilégzéssel jár; a kacagás, amelynél
az előző légzőmozgást kellemes csengő hang kiséri; a vigyorgás, amelynél a nevetőizmok
tartósabban és a torzulásig szélesítik a szájat és az arcot; végül a röhögés, amely
artikulátlan, kellemetlen hangmegnyilvánulással jár. A nevetés reflekszerű mozgás,
melyet azonban tudatosan is előidézhetünk és megszüntethetünk, kivéve a nevetőgörcs
esetét. A kezdő színésznek nem a legkönnyebb feladatai közé tartozik a természetes
és közvetlen nevetés. Szövegkönyvekben és szerepekben a nevetést a szerzők legtöbbször
e szavakkal írják elő: »ha, ha, ha«, ami persze nem annyit jelent, miként azt műkedvelőknél
gyakran tapasztaljuk, hogy az előadó színész ezeket a szótagokat mondja, hanem a
helyzethez hangolt közvetlen előadást kiván tőle. A humoros, komikus, groteszk szöveg
és előadás a nézők nevetőizmaira kiván hatni és mivel a közönség szereti a gondűző,
derűs és humoros előadást, így az állandóan kacagó nézőtér a legbiztosabb sikert
jelenti a színésznek és előadásnak. Persze baj, ha szomorú, komoly jeleneteknél,
vagy a színész esetlenségén nevet a közönség, amikor balsikert jelent és tragikussá
válik a nevetés. (Dr. Farkas Ferenc.) yszemelynevy dr. farkas ferenc
yszemelynevy Dr. Farkas Ferenc yszemelynevy dr. yszemelynevy farkas
yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Dr. yszemelynevy Farkas
yszemelynevy Ferenc yszemelyn yszocikkszerzoy dr. farkas ferenc szin_III.0431.pdf
III
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Nevetés - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0431.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0431.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/29/29761.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Nevetés
Szócikk: Nevetés A jókedv, vidámság külső, fiziológiai
megnyilvánulása. Fokozatai: a mosolygás, melynél a nevető izmok működése folytán
a száj szöglete kissé szét- és felfelé húzódik; a nevetés, amely gyorsított ütemű
és lökésszerű kilégzéssel jár; a kacagás, amelynél az előző légzőmozgást kellemes
csengő hang kiséri; a vigyorgás, amelynél a nevetőizmok tartósabban és a torzulásig
szélesítik a szájat és az arcot; végül a röhögés, amely artikulátlan, kellemetlen
hangmegnyilvánulással jár. A nevetés reflekszerű mozgás, melyet azonban tudatosan
is előidézhetünk és megszüntethetünk, kivéve a nevetőgörcs esetét. A kezdő színésznek
nem a legkönnyebb feladatai közé tartozik a természetes és közvetlen nevetés. Szövegkönyvekben
és szerepekben a nevetést a szerzők legtöbbször e szavakkal írják elő: »ha, ha,
ha«, ami persze nem annyit jelent, miként azt műkedvelőknél gyakran tapasztaljuk,
hogy az előadó színész ezeket a szótagokat mondja, hanem a helyzethez hangolt közvetlen
előadást kiván tőle. A humoros, komikus, groteszk szöveg és előadás a nézők nevetőizmaira
kiván hatni és mivel a közönség szereti a gondűző, derűs és humoros előadást, így
az állandóan kacagó nézőtér a legbiztosabb sikert jelenti a színésznek és előadásnak.
Persze baj, ha szomorú, komoly jeleneteknél, vagy a színész esetlenségén nevet a
közönség, amikor balsikert jelent és tragikussá válik a nevetés. (Dr. Farkas Ferenc.)
szin_III.0431.pdf III