"Több generációra visszamenőleg hivatásos katonák voltak az őseim, már kisgyermekként rengeteg katonatörténetet hallottam az otthoni összejöveteleken... első játszópajtásaim is hivatásos katonák, altisztek meg huszárok voltak, mert a Kerepesi úton az akkori Ferenc József Lovassági Laktanyában laktunk... Könyvemben a saját emlékeimet, mások visszaemlékezéseit, valamint a korabeli feljegyzéseket kitalált epizódokkal egészítettem ki. Mivel apám, Tímár Gyula, az egyetlen magyar távolfelderítő osztály parancsnoka volt a harctéren, nagybátyám, vitéz Bolhóy László pedig tüzértisztként szolgált Ukrajnában és a Dunántúlon, a hadieseményeket főként az ő és tiszttársaik élményei alapján ábrázoltam" - írja a szerző a könyv előszavában.

Ez a dokumentumok alapján megírt háborús regény a második világháború előtti időkben kezdődik, több generációs katonacsalád legifjabb tagjának, Kende Márknak a főszereplésével, aki ugyan amerikai tengerészgyalogos akar lenni, de egyszer csak mégis magyar katona lesz. Szerencsésnek mondhatjuk hősünket, túlélte a háborút, ráadásul a sors kegye folytán sikerült töretlenül megőriznie hazaszeretetét, bátor, egyenes tartását. Pedig nem volt könnyű a háború embertelenségében, bármelyik oldalon állt is a katona. Mert egyetlen háborúban sincsenek egyik oldalon csak hősök vagy csak bűnösök, -- üzeni a szerző hőse sorsán keresztül. Maga a tény, hogy a vesztes vagy a győztes oldalán érte meg valaki a háború végét, senkit nem tett sem jobb, sem rosszabb emberré.