Előszó

Az állameszme mai világháborúnk borzalmai között oly hatalommá emelkedett, amilyen csakis a klasszikus ókorban volt. Az antik római világ az állameszmét valóságos kultuszban részesítette, s ez érzés bennünk ismét jelen valóság lett. A klasszikus ókor államférfiait, költőit, gondolkodóit, egész kultúráját közelebb érezzük hozzánk; ez a legújabb szellemi áramlat igazolja e kis könyv megjelenését.

Annak a népnek a kultúrájáról akar összefoglaló képet adni, melytől maga e szó: "kultura" ered, a legfenségesebb fogalom, melyet csak ismerünk. Kirekesztettem belőle mindazt, amit szintén latin szóval inkább civilizációnak nevezünk, vagyis azt, amit a polgárosult világban az élet kényelmére és finomítására az emberi szellem feltalált. Nem tárgyalja e könyv a lakásnak, a közlekedésnek, a városi életnek amaz eszközeit, melyek a római embernek kényelmet és egészséget adtak; mellőz majdnem mindent, aminek csak históriai és archeológiai becse van, hogy annál több tért nyerjen a műveltség ama vonásai számára, melyek az emberi lelket átalakítják s benne a legnemesebb érzéseket keltik fel. Azon kultúrtörekvésekről lesz itt tehát leginkább szó, melyek Rómából kiindulva európai és magyar műveltségünknek szilárd alapjaihoz tartoznak.

E szempont az anyag olyan csoportosítását kívánta meg, hogy főleg a császári korszak első két századában kialakult kultúráról szóljanak az egyes fejezetek. A rengeteg nagy irodalomban és az anyag kiválasztásában szellemtől duzzadó kalauzom volt Birth Tivadar, marburgi professzor könyve: Zur Kulturgeschichte Roms (II. kiadás, 1911, Quelle és Meyer). Sokat vettem át belőle, de sokat ki kellett rekesztenem és egyet-mást közbeszúrnom, amit fontosnak tartottam.

Budapest, 1916 november havában.
Geréb József