A tárgy körvonalainak lerajzolása nem szükséges ugyan, de fölötte czélszerű különösen apróbb tárgyaknál, melyek természeti nagyságukban ábrázolhatók.

A tárgy elnevezése a rajzokkal ellátott "Műrég. Kalauz" fölhasználása mellett mi nehézséggel sem jár; csak még az agyagedények osztályozása ingadozó. De ezekre nézve is dr. Rómer a n. muzeumi lajstromban már bizonyos typusokat állapított meg, melyeknek czélszerű elnevezése sikerült. A cserépedények nem tekintve korszakot és készítési módot, e szerint a következő sorozatban jelentkeznek: 1.) Válú. 2.) tálcsa (lásd. A. Ért. IV. 182. l. 6. sz.) 3.) Tálcza (u. o. 1., 3., 4.) 4.) Csésze (füles, nem-füles, u. o. 10., 11., 12.) 5.) Mericze (u. o. 13.) 6.) Csupor, öblöny, köcsög (u. o. 14., 15.) 7.) Fazék (u. o. 19., 20.) 8.) Bögre (lábas, nem-lábas, bütykökkel (u. o. 33., 34., 39., 40.) 9.) Szélke (u. o. 30.) 10.) Pohár (u. o. 8.) 11.) Korsó (u. o. 50., 51., 55.) 12.) Szürő.

Az anyagot illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy itt a kőtárgyaknál a mennyire lehetséges, a kőnem kijelölendő. Ha a tárgy agyagból készült, az agyag durvább vagy finomabb földolgozása, annak égetett vagy nem égetett állapota, külsőleg s belsőleg égetett-é vagy csak egyik részről? határazandó meg.

Ha a tárgy bronzkori, természetesen kivánatos az alkatrészek vegyarányának meghatározása is, a mi azonban csak ritkább esetekben lesz eszközölhető.

Az alak tekintetében elég megjegyeznünk, hogy az igen gyakran már a név által jelöltetik meg, s így csak a rendes alakoktól való eltérésnél teendő ki.

A czifrázatok pontja aligha lesz mindig rajz vagy ismert rajzokra való hivatkozás nélkül kitölthető.

Mérésre a tudományban a franczia mértéket használjuk; minél több méret van valamely tárgyról, annál pontosabb lesz a leirás; egyébiránt rendesen három-négy is elég.

A többi pont nem szorul magyarázatra.

Az érmek és emlékérmek leirásánál némely pont elesik, némely hozzájárul.

Vezérszó és naplói szám maradhatnak, bár nem okvetlenül szükségesek.