világosítást nyújtani, hogy a rómaiak Erdély meghódítása után csakugyan, ha mindjárt ideiglenesen, a tiszamelléki vidékre is kiterjeszkedtek.

e) A többi eszköz, melyek még az első és második szekrényben foglaltatnak, a keresztény közép és újabb korba tartoznak.

Említésre méltó a hat darabból álló kis sarkantyúgyűjtemény. Van itt a XII-dik századbeli, kicsit görbített szárú, rövid nyakú s csúcsos gombú sarkantyúból (Kép. Kal. 179. ábra) két változat, három db. öt-hat ágú taréjjal s meglehetős hosszú nyakkal ellátott és hegyes szögben találkozó, görbített szárú sarkantyú, minők a n. muzeumban szép számmal vannak. Legérdekesb köztük azonban egy 17-dik (?) századbeli példány; ez csipkézett taréju, rövid nyaku és rövid, de igen széles és fölül egymás felé hajló szárakkal bir, melyek középen két-két lyukkal vannak ellátva.

Érdekes a két vaskard is, (XIV. század. Kép. Kal. 169. ábra), melynek egyike meglehetős ép, míg a másiknak a keresztvasa hiányzik.

Van itt ezeken kívül többnemű hellebárd, fali ágyu, vaszabla, kengyel, lópatkó, vas-golyó, stb.

A byzanti izlést képviseli egy byzanti, kereszttok alakú ereklyetartó felső része, mely az ismert typus szerint előállíttatni szokott keresztre feszített Krisztust tünteti föl; ez nem szabolcsmegyei eredetű, hanem Csanádmegyéből a kaszaperegi pusztáról került ide Támár Imre által.

Ezen ereklyerész majdnem hasonmása a n. muzeumban lévő ilynemű kereszttokfödélnek.

Emlitendők még egy újabb pecsétgyűrű s a volt szabolcsmegyei k. biztos pecsétje, egy pecsétlenyomat gyűjtemény és a Báthory család Nyírbáthoron levő sírboltjából megyei küldöttség által idehozatott tárgyak (u. m. koporsószegek, darabok, ruhafoszlányok, gyermeköv, stb.).

f) Végül, a sorrenden kivül említjük a mintegy husz darabból álló s a szekrények tetején helyet foglaló cserépedény-gyűjteményt.

A legdurvább edénytől kezdve a legfinomabbig képviselve látunk itt majdnem minden változatot. Az alakot illetőleg lá-