Bevezető

Válogatott írásaim időben a XX. század elejétől, a magyarság sorsát meghatározó első világháborútól indulnak, és a következő évezredbe mutatnak. Egyéni sorsok és közösségi élet egyaránt érzékelhetővé válik bennük. Valamennyi munkámnak valós a magja, hiteles részletei vannak. Néprajzi gyűjtésem során vásárhelyi parasztemberek beszélték el, vagy általam átélt események kerültek papírra; még az olyan szürrealista megfogalmazásokban is, amilyenek az Új dimenziók ciklusban olvashatók.

Más kérdés, hogy sem tartalmilag, sem műfajilag nem tudom vállalni a "bedobozolást", ezért található e kötetben elbeszélés, esszé, párbeszéd és ars poetica; realista és elvont ábrázolás. Mégis valamennyi egy tőről fakadt. Ezeket századunk szülte, amelyben az ember az eddigi legnagyobb pusztítást végezte a természetben és önmagában. Olyan mértéket öltött ez, hogy az életünket csaknem falanszterré tette, akár a toronyházi lakókét; ugyanakkor az űrutazásokkal új távlatokat nyitott a Földön kívül.

Hol lesz az emberiség jövője? Itt, vagy egy messze keringő égitesten épül ez az új haza; evilági vagy a szellem által belakható túlvilági életben? Magában az Emberben. Tehát a "hely" adva van, ha idő és tér számunkra kitapinthatatlan marad is. Az ember az univerzum része, ezért hiszek halhatatlanságában.

Hódmezővásárhely, 1996. január 8.
Szenti Tibor