
CÍMLAP
Szenti Tibor
A tetejetlen fán
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
BEVEZETŐ
ELBESZÉLÉSEK
A ló
Félelem
Pusztulás
Kutyahűség
Táltosok
Megfáradtak
A kovács
A kavics
Az öregasszony
Az égő csipkebokor
56-os utcagyerek
Piroska és a farkasok
Lehoztam anyámat a hegyről
ESSZÉK
A 301. tábla
Utolsó ordítás a szarvassá változott fiúért
Érintés
Anyám szeretete
ÚJ DIMENZIÓK
A Sóstó
Ars poeticák
Élni!
Lépcsőház
Ha fölkel, majd leáldozik a nap
A fal
Nyílik az ajtó...
Ajánlások, a megírás és a közlés kelte
Bevezető
Válogatott írásaim időben a XX. század elejétől, a magyarság sorsát
meghatározó első világháborútól indulnak, és a következő évezredbe
mutatnak. Egyéni sorsok és közösségi élet egyaránt érzékelhetővé válik
bennük. Valamennyi munkámnak valós a magja, hiteles részletei vannak.
Néprajzi gyűjtésem során vásárhelyi parasztemberek beszélték el, vagy
általam átélt események kerültek papírra; még az olyan szürrealista
megfogalmazásokban is, amilyenek az Új dimenziók ciklusban olvashatók.
Más kérdés, hogy sem tartalmilag, sem műfajilag nem tudom vállalni a
"bedobozolást", ezért található e kötetben elbeszélés, esszé, párbeszéd és
ars poetica; realista és elvont ábrázolás. Mégis valamennyi egy tőről
fakadt. Ezeket századunk szülte, amelyben az ember az eddigi legnagyobb
pusztítást végezte a természetben és önmagában. Olyan mértéket öltött ez,
hogy az életünket csaknem falanszterré tette, akár a toronyházi lakókét;
ugyanakkor az űrutazásokkal új távlatokat nyitott a Földön kívül.
Hol lesz az emberiség jövője? Itt, vagy egy messze keringő égitesten épül
ez az új haza; evilági vagy a szellem által belakható túlvilági életben?
Magában az Emberben. Tehát a "hely" adva van, ha idő és tér számunkra
kitapinthatatlan marad is. Az ember az univerzum része, ezért hiszek
halhatatlanságában.
Hódmezővásárhely, 1996. január 8.
Szenti Tibor