Miért egy orvos próbálja bemutatni egy fiatal zongoraművésznő portréját, aki nem író és nem is zeneszakértő? Bárki feltehetné e prózai kérdést. Talán azért, mert a zene mindig jelentős szerepet játszott csaknem ötévtizedes pályafutásom során, átsegített a betegágy mellett ért stressz-helyzeteken, az élet lelkiválságain, Homor Zsuzsanna zongorajátéka pedig olyan élménnyel ajándékozott meg, mely ritka az ember életében. Nagyon sok zenei életrajzot olvastam, de ezek nagyrésze már a művészek halála után, vagy néha idős korukban íródott. A fiatal művésznővel történt harmadik találkozás után jött az ötlet, miért ne lehetne rendhagyó módon fiatal korban bemutatni egy ígéretes pályát? Ez volt a második ok, amiért hozzáfogtam a kis könyv megírásához.

1954-től 1969-ig Debrecenben éltem előbb, mint orvostanhallgató, majd a diploma megszerzése után, mint fiatal orvos a Gyermekklinikán dolgoztam. E város magas színvonalú zenei kultúrája révén tudtam megszerezni zenei ismereteimet a rendszeres hangverseny- és operalátogatásokkal. Az Aranybika Szálló Bartók termében olyan kiváló zongoraművészeket láthattam és hallhattam, mint Cziffra György, Jeanne-Marie Darré, és Szjatoszlav Richter, de élmény volt hallani a világhírű Leningrádi Filharmonikus Zenekart nagyszerű karmesterük, Jevgenyij Mravinszkij vezetésével. Volt szerencsém látni Debrecenben Kodály Zoltánt és Igor Sztravinszkijt is, előbbi egy számára rendezett ünnepi hangversenyen vett részt, utóbbi bár botra támaszkodva jött be a pódiumra, utána mégis szuggesztív módon vezényelte Zsoltárszimfóniáját.

A Debreceni Csokonai Színház a nagyszerű prózai társulat mellett (Mensáros László, Márkus László, Simor Erzsi, Soós Imre!) kiváló Operaegyüttessel és olyan zenei vezetőkkel rendelkezett, mint Rubányi Vilmos és Blum Tamás karmesterek. Számos forró hangulatú bemutatón vettem részt, láttam nagyszerű énekes-színészi teljesítményt (Hámory Imre, Tréfás György, Tessényi János, Hankiss Ilona) és voltak modern operabemutatók is, mint pl. Britten: Szentiván-éji Álom, vagy az akkor Debrecenben élő zeneszerző és karmester Pongrácz Zoltán "Nausika" című alkotása.

A sors vagy a véletlenek irányítják életünket? Valószínűleg mindkettő. Debrecenből Kazincbarcikára, onnan Nyíregyházára kerültem, e két város pont 30 év munkaviszonyt jelentett, majd 2000. január 1.-től a Balassagyarmati Kórházban kezdtem dolgozni. E kis városban ismerkedtem meg Réti Zoltán festőművésszel, aki nyugdíjazásáig a Rózsavölgyi Márk-ról elnevezett művészeti iskola igazgatója is volt. Ő írta az első Rózsavölgyi monográfiát a zenei kiskönyvtár sorozatban, majd ennek bővített könyvváltozatát 2001-ben. Neki köszönhetem, hogy újra aktívan bekapcsolódtam az itteni hangversenyéletbe, többször voltunk együtt zenei eseményeken. Szerepelt a városban Szenthelyi Miklós hegedűművész és az általa vezetett Magyar Virtuózok Kamarazenekar, valamint Hegedüs Endre, Kassai István, Jandó Jenő és Frankl Péter zongoraművészek, de játszott az iskola hangversenytermében Virágh András orgonaművész is.